Amikor reggelente a szekrény előtt állunk, és keserves évődések közepette próbáljuk eldönteni, hogy milyen textíliákkal borítsuk be aznap testünket, gyakran átkozzuk magunkat amiért annyira silány mértékű ruhatárral rendelkezünk, amiért nem passzolnak egymáshoz az elemek, és egyébként is mindenünk ezer éves és divatjamúlt. Így időről időre beszabadulunk kedvenc plázánk, webshopunk online vagy valós tereibe, ahol tetemes összegeket hagyunk el, hogy végül széles mosollyal, és trendi szettekkel távozzunk, ezzel pár hétre vagy hónapra arrébb tolva az egyébként újra és újra felbukkanó ruhásszekrény-problémánkat..
A kérdés az, hogy ha bolygónkon lakó népesség - ahol mostanra lassan 8 milliárdan élünk - minden potenciálisan erre képes tagja ezt megteszi, vajon mi történik azzal a rengeteg mennyiségű elhasznált és leselejtezett ruhával? Illetve, honnan érkeznek az olcsó és tömeggyártott darabok?
A napjainkra kialakult helyzet fontos kérdéseket és problémákat hoz elénk, a ruházkodás köré szerveződött kultusz világ méreteket öltött, sajnos sokak által nem ismertek a kényelmes vásárlási körülmények sötét oldalai, ezért mindenképp szükségesnek érzem, hogy ezen aspektusai is a felszínre kerüljenek a lehető legtöbb felületen, és ne csak a reklámokból érkező impulzusokat kapjuk arról, hogy miért is elengedhetetlen önmagunk kifejezése szempontjából öltözködésünk tökélyre fejlesztése.

Egy kis múlt:

A kezdetek kezdetén a ruházkodás feladata nem más volt, mint a szimpla védelem, az őskorban kizárólag azt a szerepet töltötte be, hogy megvédje az egyéneket az időjárás viszontagságaitól és a sérülésektől. Eleinte leginkább állatbőröket és szőrméket használtak, mert ennek előállítása volt a legegyszerűbb, majd később felfedezték a szövés rejtelmeit, és egyre bonyolultabb textúrákat voltak képesek megalkotni. Azonban a fő célok között az előbb említett védelem mellett, a beolvadás, rejtőzködés, és a vadászatban való minél eredményesebb teljesítmény vezérelte az akkori ember ilyen téren kialakított szokásait.

Ugorva egy nagyot az időben, a személyek közti első mérvadó különbségek először az ókori Egyiptomban jelentek meg, ahol a királyok és méltóságok egyre díszesebb elemekkel gazdagították ruhadarabjaikat. Ugyanez érződött az ókori görögöknél, és rómaiaknál is, ahol a szín és forma egyértelműen jelezte a viselő rangját, társadalmi pozícióját. Később ez csak tovább fokozódott, az évszázadok során éles különbségek rajzolódtak ki az uralkodók, nemesség és az egyszerű alattvalók között, mind a rangbéli helyzet megerősítése, mind a minőségi anyagok árának megfizethetetlenségéből kifolyólag.
Mivel a jó minőségű és megfelelő körülmények között előállított ruhanemű előállítási költsége régen is magas volt, és a mai napig is az.

 forras: ducksters.com

Hol tartunk most?

Mindezek után jutunk el arra a szintre ahol a mai társadalmunk tart. A hétköznapi ember intelligenciától, tanult tendenciáktól, és a környezeti hatásoktól függően kialakít egy hozzáállást a ruházkodásával kapcsolatban, majd kisebb nagyobb változásokkal tartja magát hozzá. A tömeggyártás és fogyasztói társadalom megszilárdulásával a különböző gyártók, amelyek szépen fokozatosan változtak a kisebb céhektől a mára ismeretes cégóriásokká, kihasználva az olyan alapvető emberi tulajdonságokat mint a mintakövetés és könnyű befolyásolhatóság, ipari termelésben állítják elő ruhadarabok millióit nap mint nap. 
Ezzel alapvetően nem is lenne probléma, ha a kifizethető árak jegyében a piac legtöbb résztvevője a minőség és etikusság rovására ne hozott volna olyan drasztikus áldozatokat, amelyeket természetesen nem a döntéshozónak kellett megfizetnie.

Fast Fashion:

A fast fashion fogalma leegyszerűsítve azt a ruházkodási formát jelzi, amely keretei közt leárazások, és egyébként olcsón beszerezhető ruhadarabokat a vásárló gyakori rendszerességgel megveszi, majd a felgyülemlett elférhetetlen mennyiség miatt az előzőeket továbbadja, vagy kidobja. A trendek és kollekciók hihetetlen sebességgel változnak, és aki naprakész kíván maradni, nem sok időt tölt egy-egy megvásárolt szett társaságában. A vezető ruhamárkák a régen bevett évszakonként váltakozó, azaz 4 kollekció helyett, évente 20-30 vagy még annál is többet is kiontanak magukból.

Ha meg akarjuk érteni, hogy miért is rossz ez e fennálló rendszer, kicsit mélyebben kell gondolkodnunk, magunkon túlmutató tényezőkre összpontosítva. Ahogy már előbb volt róla szó, a tömegtermelés következtében kialakult a fogyasztói társadalom, ami rögtön magával hozta a versenyszférát. A jóléti közeg több születést eredményezett, a tartós béke és a háborúk hiánya miatt az emberiség rohamos növekedésnek indult. Az egyre több bolt és üzletlánc megjelenése árharcokra késztette a kereskedőket, megfordult a piaci helyzet, a kínálat kinőtte a keresletet (ami egyébként bizonyos mértékben az eddigi mindkét világválságunkhoz hozzájárult) így kénytelenek voltak valamivel felhívni magukra a figyelmet. Ennek két fő módja lehetséges, a reklám és az olcsó árak. A reklámok manipulatív irányokba indultak el, folyamatos vásárlásra ösztönzik az embereket, azt a képet sugallják, hogy anélkül mit sem ér létünk. Az árakat pedig folyamatosan csökkenteni kellett, mivel a már sikeresebb üzletek üzletláncokká alakultak, és a hatalmas mennyiségre való tekintettel kedvezőbben tudtak előállítani. Ha itt megállt volna a folyamat talán nem lenne olyan szörnyű a mostani helyzet, de a mindenre elszánt és profitorientált cégvezetők a fenyegetettség következtében egyre csak lejjebb és lejjebb kívánták szorítani az árakat, amely egy bizonyos mérték után mert nem volt megoldható hazai területen. Ekkor kezdtek a gyárak kitelepülni olyan régiókba ahol nagyobb a szegénység, és ahol "kevesebbet kell fizetni" az alkalmazottaknak. (ebből a megközelítésből már annyira nem is hangzik menőn az itthoni LEGO és Mercédesz gyár) Mivel egy idő után az anyagon többet már nem lehet spórolni, hiszen legalább addig egyben kellene maradnia a ruhának amíg elér a vásárló szekrényébe, ezért olyan gyárakat kerestek leginkább Kínában és Indiában, ahol még az átlaghoz képest is kevés éhbérér dolgoztatják azokat az embereket, akiknek nincsen más lehetőségük az életben maradásra. (Az USA-ban a 60-as 70-es években 95%-a a cikkeknek hazai területen készült, ez 2015-ös adatok alapján lecsökkent 3%-ra.)
Ezeknek a gyártósoroknak nincsen választásuk, legtöbbször a különböző márkák konkrét árakkal keresik fel őket, és egy bizonyos ruhadarabot, egy bizonyos összegért kell előállítaniuk. Ha nem sikerül, akkor nem rajtuk keresztül készül el, ergo nincsen munka, nincsen fizetség.

forrás: https://www.timeslive.co.za/ Fashion Revolution

2015-ben jött ki a True Cost nevű dokumentumfilm, ami ezt a témát dolgozza fel, belső felvételekkel, meghökkentő tényekkel és riportokkal. Illetve egy videómegosztón is található egy dokumentum sorozat epizód, szintén erről.(https://www.youtube.com/watch?v=HHw4HEzzsyc)

A film, és az alapját szolgáló téma kirobbanásának előzménye egy 2013-ban bekövetkezett tragikus eset, amely során egy ilyen előállító üzem katasztrófális állapotban lévő épülete összeomlott, és ezáltal 1129 ember vesztette életét. További 2500-an sérültek meg, többek közt egy a filmben szereplő riportalany is, akinek mindkét lába beszorult egy leszakadó faldarab alá, amiért végül amputálni kellett őket. Az üzemeltetők tudták, hogy az épület nem megfelelő, és életveszélyes, mégis kényszerítették a munkásokat visszamenni dolgozni. A helyzet pikantériája, hogy ebben az évben volt a legnagyobb profitja a cégnek, ahol Primark, Benetton, Walmart és egyéb Western márkák termékeit állították elő. 2013-ban még több hasonló eset is bekövetkezett, az Ali Enterprises-nál 289 halott, Tazreen Fashion-nál 112 halott volt az ára a körülményeknek.

Rana Plaza, forrás: racked.com

Könnyen állíthatjuk azt, hogy nem vagyunk hibásak ezekért a tragédiákért, akár még azt is mondhatjuk, hogy nincs olyan, hogy valakit kényszerítsenek bemenni dolgozni, illetve bárki elmehetett volna más munkahelyre, ha annyira elviselhetetlen volt ott a helyzete.
A radikális gondolatokat félretéve mint gondolkodó lények, a világ vezető oktatási rendszereivel rendelkező országok egyikének tagjaként*, ahol a tanult emberek és átlagintelligencia szint magasan meghaladja a szóban forgó országokét, döntéseinkkel felelősséggel tartozunk másokért, és ha nem nélkülözésbe, vagy hasonlóan embertelen körülmények közé születtünk, kötelességünk lenne, hogy ne hagyjuk, hogy ilyen irányba elfajulhassanak egyes szegmensei a kereskedelemnek, vagy bármely más területnek. 
Mindezek mellett, teljesen más kultúrával rendelkezünk mint az említett társadalmak, ezért a távolból nem vagdalkozhatunk, és a szituációt kicsit sem ismerve, nem mondhatunk ítéletet róluk.
Azok az emberek, nagyon sok esetben 11-15 éves gyerekek, akik ezeknél a cégeknél dolgoznak 16 órás műszakokban, akár éjszakánként, rendszerint szörnyű családi körülményekkel rendelkeznek, és az életben maradásért végzik munkájukat. Havi 10-30$ bérért.
Ha ebből a megközelítésből nézzük a dolgot, kicsit sem vagyunk jobbak, mint mikor rabszolgák végezték el a házimunkát helyettünk, technikailag a mai napig rabszolgák állítják elő azokat a ruhákat amiket hordunk.
*Fontosnak tartom megjegyezni azok felé akiknek a szemöldöke hirtelen a magasba szökött azon gondolat hatására, miszerint Magyarország oktatási rendszerét vezetőnek bélyegeztem: sok minden csak viszonyítás kérdése, bolygónk területein százszorta reménytelenebb és elképzelhetetlenül rosszabb körülmények uralkodnak annál, mint amiben mi élünk, amit mi ismerünk, és amit nap mint nap joggal kritizálunk, az adott standardjainkhoz mérve.

Egyes vállalati vezetők akiket a film alatt megkérdeztek, bátran kijelentették, hogy nem gondolják hibásnak magukat ezekért a körülményekért, hiszen a harmadik világban teljesen megszokott ez a fajta életvitel. Véleményük szerint sokkal rosszabb munkák is vannak ott ennél, és a ruhakészítés egyáltalán nem mondható veszélyes tevékenységnek.
Ha vesszük a fáradtságot és megnézzük a filmet, megváltozhat erről a véleményünk.

A 21. századi tanult, fejlődő országbeli ember, akinek helyzetéből adódóan lehetősége volt arra, hogy iskolába járjon, és tudással vértezze fel magát ha szerette volna, ha nem, nem mindig tudja elképzelni, hogy milyen a helyzet azokon a területeken, ahol erre nincsen lehetőség. A legtöbb vállalat azt állítja, hogy nem változtatható az emberek életkörülménye, és inkább beáll a sorba, a minimumot, vagy még annál rosszabb konstrukciókat állít fel, azért mert ott egyébként is olyan a helyzet. Valóban, egy fejlett, tanult embercsoportnak, egy civilizációban nevelkedett emberi lénynek ez lenne a megfelelő lépése? Európa és az Egyesült Államok történelmében sem volt kezdetben mindenki olyan jó módú és lehetőségekkel telt mint manapság, ha már megadatott az, hogy mi előbb indultunk el erre az útra, bizonyos embertársainkhoz képest, nem az lenne az elvárt viselkedésforma, hogy segítsünk ide eljutni másoknak?
A megfelelő körülmények megteremtése, a mélyszegénység felszámolásának irányába tett kezdeményezések hamar elindítanák a népet, a gyermekeknek munka helyett lehetőségük lenne iskolába járni, a fiataloknak védekezni, és felismerni, hogy lehet máshogyan is élni.
De ez mindaddig nem lehetséges, ameddig egyes cégóriásoknak kifejezett érdeke a nevetségesen olcsó munkaerő megtartása, és amíg a tájékozatlanság vagy érdektelenség leplébe burkolózó európai, és amerikai polgárok kérdés nélkül vásárolják meg ezen cégek termékeit.

Környezet:

A ruhaipar a második legszennyezőbb iparág (az olajszektor után) ami önmagában sokat elmond a probléma mértékéről. Hosszabb kifejtés helyett inkább összeválogattam pár érdekes, elrettentő információt és számadatot, amely a jelenlegi előállítási rendszert jellemzi.

- 1 pamut póló előállítása hozzávetőlegesen 2700 liter vizet követel.

- Az USA-ban található gyapot ültetvények (amely a pamut alapanyaga) 80%-a GMO, azaz genetikailag módosított, mely nem csak az élővilágra, de nagy valószínűséggel az emberi szervezetre is káros hatással van. Röviden a lényege, hogy olyan növényeket hozzanak létre, amelyek ellenállóak pl a gyomirtókkal, rovarirtókkal szemben, és így kényelmesen, kézi gyomirtás helyett repülős permetezéssel lehessen őket permetezni az ipari előállítás jegyében. (részletesebben a GMO-ról: http://ecolounge.hu/nagyvilag/a-gmo-meccs-meg-tart-igy-teszi-tonkre-a-kornyezetet-a-genmodositas)

- A pamut és a viszkóz habár növényi eredetű, és emiatt sokan zöldnek tartják, ugyanolyan vizet igényel előállítása során. Mindemellett a viszkóz esetében hatalmas mennyiségű vegyszer használat szükséges, melyet legtöbbször nemes egyszerűséggel a természetes vizekbe engednek ki a gyárak. Azok a gyárak amik természetesen szintén a harmadik világbeli országokba települtek át, így Ázsia azon területein ahol ezek a folyamatok zajlanak, folyamatosan romlik a víz-, a levegőminőség, pusztul az élővilág, és az emberek közt növekszik a megbetegedések száma.
Hazai területeken (USA, Európa) erre nem lenne lehetőség a szigorú előírások miatt, de mivel így olcsóbb, és ott nincs az a kialakított ellenőrzési rendszer, megtehetik a hatalmas tőkével érkező vállalatok.

forrás:changingmarkets.org

- A viszkózgyártás során használt kémiai anyagok: szén-diszulfidon, kénsavat, nátrium-hidroxidot, nátrium- és cink-szulfát.

- A poliészter egy olyan szintetikus anyag amit kőolajból állítanak elő, ami nem kifejezetten tartozik a megújuló és környezetbarát energiaforrások listájába

- A nejlon cellulózból készül, amelyet a feldolgozás során ammóniával vagy kénsavval kezelnek

- Csak az USA-ban évi 14-15 millió tonnányi ruhadarabot dobnak ki (2017 adat)

- Egy 2012-es felmérés alapján amit a Environmental Protection Agency (EPA) végzett, 84%-a a nemkívánatos ruháknak szemétlerakóban, vagy égetőben végezte (USA).

-Szintén az USA-ban, a legtöbb használt ruha kereskedés nem vesz be 1 évnél régebbi ruhadarabot, illetve élből elutasítja a híresebb fast fashion márkákat, mivel tisztában van az ő általuk készített ruha minőségével.

- A 2016-os H&M Conscious Collection (Tudatos Kollekció, az újrahasznosítás jegyében) során Henrik Lampa aki pozíciója szerint leginkább "Fenntarthatósági Termékfejlesztő Menedzsernek" mondható, azt nyilatkozta, hogy az újrahasznosításra összegyűjtött ruhák 0,1%-ából készül valóban új ruhadarab.

- A szemétlerakón sínylődő ruhadarabok végül duplán szennyezik a környezetet, mivel mennyiségükön kívül, mikor bomlásnak indulnak. a természetes anyagok (mint viszkóz) további üvegházhatás elősegítő gázokat termelnek, azonban komposztálódni nem képesek teljesen azon vegyi anyagoknak köszönhetően amelyeket tartalmaznak. A kőolaj alapú poliészternek pedig évszázadok szükségesek a lebomláshoz.

forrás: http://riversideeddy.ca

És még sorolhatnám. Ez csak egy rövid összeállítás a megannyi további meglepő és elképzelhetetlen hatásból ami őrült ruhavásárlásunk következményei, ha minden negatívumot összegyűjtenénk, talán soha nem érne véget ez a bejegyzés. A források között további hasonló tények és információk találhatóak, ajánlom azoknak akiknek felkeltette érdeklődését a téma, szerencsére igen sok cikk és beszámoló készült, és készül folyamatosan a kérdésről, így van mi közül válogatni a tájékozódni kívánóknak. A problémakör globális méretű kirobbanása a 2015-ös balesetnek köszönhető, azóta feltérképezéseim alapján évről évre feldolgozásra kerül, viszont a problémát, és a vásárlói habitust ez korántsem tudta eddig megváltoztatni, pedig nagyon fontos lenne nekünk mint a piac alakítóinak lépéseket tenni. Különben igencsak kétesélyes jövőkép áll előttünk, mérgező ruhahalmokkal teli szeméttelepekkel, ahol egy dolog biztos: a kétség, hogy valaha sikerül visszaállítani a normális értékeket, és megálljt parancsolni az emberi hiúság és mohóság pusztító erejének.

Hogyan segíthetsz te is előrelendíteni a változást?

- Elsősorban a legfontosabb lépés a tájékozódás. A legtöbben nem is tudnak a világban zajló szörnyűségek zöméről, és abban a hitben tengetik mindennapjaikat, hogy a gépezet olajozottan működik és minden a legnagyobb rendben van. Szerencsére azonban a kommunikációs forradalom következtében már egyre több forrásból értesülhetünk ezekről a tényekről, és megválaszthatjuk azt az utat amelyen továbbhaladunk.
(A bejegyzés végén található pár link ami segíthet útmutatást nyújtani.)

- Gondold át jelenlegi ruhatáradat, és ne ragaszkodj a divatvilág vak követéséhez. Ha rendelkezel kézügyességgel akár meglévő ruhadarabjaidat át is alakíthatod, feldobhatod, hogy újra üzembe helyezd őket, és további évekig szolgálhassanak.

- Ha a tű a kezedben életveszélyes fegyverré változik ne kockáztass, hanem alternatív megoldásként vásárlás helyett költs varrónőre, aki kifejezetten a te alakodra a te elképzeléseidre tudja átalakítani régi ruháidat. Ezzel ráadásul egyedi darabokat tudtok létrehozni amivel elkerülheted a tömegstílust és beolvadást.

- Ne vásárolj naponta / hetente / havonta. Tényleg szükséges egy 25. póló a szekrénybe? A különböző ruhadarabok variálásával teljesen új szetteket hozhatsz létre, és a kutya se fogja kiszúrni, hogy ismét az a nadrág van rajtad ami 3 nappal ezelőtt. A legnagyobb probléma a folyamatos vásárlással, hogy az új és új ruhadarabok kiszorítják a régieket amelyek nagy része legtöbb esetben a szeméttelepek mélyén végzik.

- Ha valamire mindenképp szükséged  van, mert menthetetlen amid van, például új cipőre, keress környezetbarát, újrahasznosított termékeket forgalmazó cégeket. Szerencsére már sokan vannak akik emellett kötelezték el magukat, ezért nem nehéz őket felkutatni a kereső használatával, párat linkelek a cikk végére.

- Ne dobd a felesleges ruhádat a szemétbe. Habár korántsem 100%-os megoldást nyújt, mégis a legjobb döntés ezeket segítő szervezetekhez eljuttatni, ahol legalább még egy darabig része maradnak a körforgásnak, és nem azonnal végzik a kukában. A hatalmas kínálatnak köszönhetően csökkent a kereslet, mégis akadnak még rászorulók, akik szívesen veszik még használható darabjainkat, erre pedig jó választás lehet a Máltai Szeretetszolgálat, és hozzá hasonló szervezetek.
Nagyon fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy ők is kimosott és megfelelő minőségű ruhákat várnak, és fenntartják a jogot arra, hogy bizonyos darabokat elutasítsanak, azaz senki ne arra számítson, hogy tárt karokkal várják még az utolsó rongyaikat is, amiket csak odadobva már távozhatnak is letudva a problémát. Ilyenkor nem érdemes megsértődni és szitkozódva az első kukába behajítani szemetünket, mondván, hogy egyszer akarunk jól cselekedni, ők meg még neki állnak válogatni. Épp a helyzet súlyosságát mutatja ez a kialakult helyzet, a hatalmas túltermelésnek köszönhetően annyi felesleg képződik, hogy mára idáig jutottunk, még ha hibátlan minőségű minden, akkor is adódhat, hogy épp ott nincsen már rá szükség. Attól függetlenül az általunk megvásárolt dolgokért mi tartozunk felelősséggel, nem az az önkéntes munkás, aki nem képes befogadni több zsákot amit órákon át kell válogatnia.

- Cserélgess. A barátok, ismerősök közti ruhabörzékkel mindkét fél felfrissítheti ruhatárát, ezzel megszabadulva a feleslegtől. Ami neked szűk, vagy nem passzol az alakodhoz, lehet, hogy barátnődre tökéletesen illik, és így a környezetet sem terhelitek, sem a kiselejtezett ruhákkal, sem az újravásárlással.

- Kerüld a fast fashion cégek termékeit. Ha mindenképp szükséges egy új darab vásárlása, gondold meg mielőtt a kínaiba szaladsz, vagy az agyonreklámozott cégek polcaihoz.
Ez a lépés nem kifejezetten könnyű feladatnak ígérkezik, mivel a cégóriások is tudatában vannak a nyitott, környezetbarát és etikus szemléletmód követőinek növekedésével, és ezért próbálnak fennmaradásuk érdekében lépéseket tenni, amelyek könnyen elbizonytalaníthatnak vagy félrevezethetnek. Egy gyors kereséssel például két különböző, a két ellentétes oldalt részletező cikk felsorakoztatott listája között is megtaláltam a jócskán ismert H&M és Zara márkákat (a két vezető kiskereskedelmi ruházati vállalat a világon) akik a legnagyobb fast fashion cégeknek számítanak. (Rajtuk kívül néhány nálunk is ismert cég akikkel kereséseim közben találkoztam: C&A, Forever21, Gap, Nike, Adidas, Bershka, Pull&Bear, Marks&Spencer,Tesco, Promod) A H&M felismerve a növekedő igényeket, és a rengeteg kritika hatására számos változtatást vezet be a gyártással kapcsolatban (megújuló energiaforrások használata, újrahasznosított és fenntartható anyagok felhasználása) azonban a gond csak az, hogy ezek 2040-ig bezárólag fognak megvalósulni. Azon kívül, hogy ezzel a 10-20 éves időnyeréssel, ebben az intervallumban ugyanúgy szennyezik a környezetet, csak épp a publikum fejében már "jó" márkaként szerepelnek, nem elhanyagolható, hogy méltán elhíresültek az embertelen foglalkoztatási körülményeikről az alacsony béreken túl nem megvetve a fizikai erőszakot is. Erre már fel lett hívva a cég figyelme, olyan szervezetek által mint például az emberi jogokkal foglalkozó Clean Clothes Campaign, mégsem iktattak még be változtatásokat ezen a téren. (https://www.theguardian.com/global-development/2018/jun/05/female-garment-workers-gap-hm-south-asia a H&M történet további részletei a cikk végi linkek között, 2018-as forrás)
Ezek után mindenki eldöntheti saját lelkiismerete és etikai értékrendszere alapján, mennyire kíván részt venni ezen cégek életében. Mivel általában ezen cikkekhez a legegyszerűbb hozzájutni, (hiszen mindenhol ott vannak)  és az ő reklámkampányaik a legerőteljesebbek, nem könnyű lemondani róluk, illetve kideríteni is energiába kerül, hogy mégis melyik vállalat termékei számítanak "rossznak".
Természetesen nem azt kívánom ezzel hangsúlyozni, hogy semmibe kellene venni a cégek ilyen jellegű törekvéseit, mert mindenképp tisztelendő és reményre ad okot, ha a jó irányba fordulnak el, azonban érdemes utánanézni és elgondolkodni egyes jól hangzó információknak, vajon mi vezérli őket, csak a meglévő profit megtartása, vagy valóban egy mindenki számára élhető világ megteremtése?
Ez utóbbi problémára én személy szerint azt a megoldást választottam, hogy az ilyen jellegű tömegtermelő cégeket messziről elkerülöm, így nem kell sem mérlegelni sem rágódni a fenti kérdéseken. Ha már úgy adódik sokkal inkább támogatnék, egy elkötelezett környezetvédő és újrahasznosított ruhákat gyártó vállalatot, mint azt akinek valaha bármilyen köze volt mások szenvedéséhez.

Személyes vonatkozás:

Magamat sose tartottam kifejezetten divatkedvelőnek, sőt általában mindig ellenérzésem volt azzal, mikor egy-egy divathóbort felütötte a fejét, és az ismerőseim, környezetem nagy része a követésükbe kezdett. Azonban az elvárások és beilleszkedés vágya rám is is intenzív hatással volt, így legtöbbször követtem a csorda hívó szavát, és próbáltam én is kényszeresen megfelelni az épp aktuális trendeknek. Sose voltam nagy költekező, és mindig is utáltam azt a tényt, hogy magasabb összeget fizetek ki valamiért, amit máshol olcsóbban be lehet szerezni. Ez a ruhavásárlási szokásaimon látszódott meg a leginkább, tudatlanként csak azt a tényt vettem figyelembe, hogy hülye lennék valamiért kiadni 10-20 ezreket, amikor a kínaiban 5 ezer Ft-ért is beszerezhetem. Nem kevés olyan időszakom volt - amikre persze nem kifejezetten vagyok büszke - ahol már-már az ízléstelenség határait súroltam, és próbálkoztam hasonulni, de közben kitűnni és észrevehetővé válni. Szerencsére ezek csak letűnő szakaszok voltak, és általában egy furcsa érzés mindig visszahozott a normál állapotokba, majd később a tájékozódás segített ráébredni olyan igazságokra, amelyek végérvényesen kizárták a további hasonló megnyilvánulásokat.

Egyébként sem szerettem soha a vásárlást, és az azzal járó keserves procedúrát, a nagymenő és agyonreklámozott márkás termékek vásárlása pedig kifejezetten távol álltak tőlem, ezért megkönnyebbülés volt ez a szemléletváltás. Az elmúlt 4-5 évben nem sok butikban, vagy híresebb nevű ruházkodási boltban jártam, leginkább próbálom azokból a ruhadarabokból kihozni amit lehet, amiket már magaménak tudok, de ha mindenképp szükségem van új holmira, minden esetben használt ruhát vásárolok. Sokak számára degradálóként hat már maga a megnevezés, és el nem tudnák képzelni, hogy olyan anyagot tegyenek habtestükre amely már máséval érintkezett, de véleményem szerint a mosógép egy remek találmány ennek a problémának a kiküszöbölésére.
Habár ezzel természetesen nem tudom kikerülni teljes mértékben a "rossz" gyártók termékének megvásárlását, de legalább a fenntarthatóság jegyében támogatom vele az újrahasznosítást. Ha valamilyen ruhadarabom nem jó már, nem dobom ki azonnal és rohanok újat venni, először mindenképp elgondolkozom azon, hogy átalakítással, hogyan lehetne továbbra is használni. Ezen kívül sokszor fogadok el ismerősöktől, családtagoktól már nem használt ruhákat, és fordítva is, állítom össze azokat amik már nem passzolnak hozzám, és ajánlom fel számukra.
Kutakodásaim során én is megdöbbentem egy-egy információn, korántsem gondoltam, hogy ennyire szörnyű a helyzet, de ezek hatására úgy döntöttem, hogy még jobban felülvizsgálom szokásaimat, és próbálom a lehető legminimálisabbra leredukálni lábnyomomat ezen a téren is.

Cikkek, linkek, érdekességek, forrás:
- Forrás: http://kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/10_1322_002_101215.pdf
- Forrás: https://akv5.wordpress.com/2009/08/17/az-oltozkodes-tortenete-a-divat-es-a-ruhazat-alakulasa-az-okortol-napjainkig/
- Cikk a bántalmazásokról (angol): https://www.theguardian.com/global-development/2018/jun/05/female-garment-workers-gap-hm-south-asia
- Cikk a Tru Cost filmről (angol): https://www.scmp.com/magazines/post-magazine/article/1970431/true-cost-your-cheap-clothes-slave-wages-bangladesh-factory
- Cikk a True Cost filmről, http://www.holyduck.hu/2016/11/30/the-true-cost-cimu-film-fenntarthato-divat/
- Sok hasznos információ a Fashion Revolutionról, a fenntartható tudatos ruhavásárlásról: http://www.holyduck.hu
- Tippek, miket tehetsz: https://szputnyikshop.hu/blogs/szputnyik-shop/fenntarthato-divat-megmutatjuk-hogyan-csinald
- A H&M sztori részletei (angol): https://goodonyou.eco/how-ethical-is-hm/
- A ruhavásárlásról: http://www.kommunikacio-stilus.hu/stilus-pszichologia/a-markas-ruha-mitosza-avagy-mit-es-miert-vasarolunk/31796/
- Fél év ruhavásárlás nélkül, remek cikk, sok megdöbbentő ténnyel fűszerezve: https://www.zoldbolt.hu/magazin/fel-ev-ruhavasarlas-nelkul
- Márkák amiket egyesek kerülendőként tartanak nyilván (angol): https://attitudeorganic.com/fast-fashion-brands-to-avoid/, https://goodonyou.eco/five-fast-fashion-brands-we-avoid/
- Márkák amik kommunikációjuk szerint elindultak az etikus árusítás vonalán (angol): https://www.thegoodtrade.com/features/fast-fashion-brands-with-sustainable-lines, https://www.voguebusiness.com/technology/HM-fast-fashion-sustainability-recycling-hong-kong
- Forrás, környezetszennyező adatok: https://index.hu/gazdasag/2017/08/27/divatipar_kornyezeti_hatasok_viszkoz_fast_fashion/?token=b11533d4c82529db305add81c10701d9
- Cikk a mérgező anyagok természetbekerüléséről (angol): https://www.theguardian.com/sustainable-business/2017/jun/13/hm-zara-marks-spencer-linked-polluting-viscose-factories-asia-fashion
- H&M Conscious Collection: https://www.newsweek.com/2016/09/09/old-clothes-fashion-waste-crisis-494824.html
- Forrás, USA környezetszennyező adatok (angol): https://www.newsweek.com/2016/09/09/old-clothes-fashion-waste-crisis-494824.html
- Dívány cikk a témáról: https://divany.hu/offline/2018/07/05/fast-fashion-fenntarthatosag/
- https://www.racked.com/2018/4/13/17230770/rana-plaza-collapse-anniversary-garment-workers-safety
- https://www.timeslive.co.za/news/world/2018-09-17-pay-more-for-your-clothes-bangladeshi-tell-fashion-brands/
- http://riversideeddy.ca/undress-the-mystery-behind-sustainability-in-the-fashion-industry/

Környezetbarát ruhákat forgalmazó webáruházak:
- https://rethy-fashion.com/
- https://ecowear.hu/
- https://www.zoldbolt.hu/okoruhazat/pn2
- https://touchmenotclothing.com/#