Mint ahogy számtalan az emberiség alkotta szokástól és tradíciótól búcsúztunk el civilizációnk hosszú és döcögős útja során, évről évre felmerül az a kérdés, amiről lehet érdemes lenne elgondolkoznunk és amelyet az elmúlt évek során egyre erőteljesebben tárnak elénk a különböző állatvédő szervezetek. Miben merül ki a tűzijáték negatív oldala, miért van akkora szörnyűségnek beállítva, mi lehet annyira rossz benne?

A tűzijáték kialakulásának története a 9. századra tehető, egyes források szerint a véletlennek köszönhetően egy kínai szakács szén, kén és salétrom vegyítésével fedezte fel a feketelőport, a tűzre szépen robbanó szikrákat, amelyeket később bambusz rúdban kevertek össze, gyújtottak fel, és ártó szellemek elűzésére használtak. 
Hazánkba a 14-15. századba érkeztek meg, így csak az elmúlt 500 évben váltak olyan népszerűvé és gyakori használatúvá, mint ahogy azt az államalapítási ünnepeinken és az újév üdvözlésének módjának köszönhetően napjainkra megszokhattuk. Az azóta eltelt évek alatt a színezési technológiák kifejlesztésével, és újabb elemek bevonásával monumentális méreteket öltött, az újításokkal mondhatni túl nagy életre keltették.

Működését tekintve, a kívánt színekhez, azaz a lángfestéshez szükséges kémiai anyagokat (mint például fémek kloridjait, nitrátokat, karbonátokat) egy robbanóanyag segítségével "elő kell hívni", amihez szükséges egy igen magas hőmérséklet (800-1000°C). Ezen a hőmérsékleten történik meg a varázslat, "a különböző fémsók elégnek és összetevőikre bomlanak, továbbá a vegyérték elektronpárok termikus ütközése során fématomok gerjesztődnek, végül pedig a gerjesztés során kapott energia fényként sugározódik ki és színként jelenik meg." (Forrás) 
A fő gond nem is feltétlen a fényhatásokból következik, legtöbben emlékszünk is első találkozásunkra, ahol teljes áhítattal merültünk el a fények eme játékában, ami mostanra már elképesztően szép formációkban tud megjelenni a technika fejlődésének köszönhetően. A szakszerűen levezényelt és megfelelő távolságból nézett tűzijáték által kibocsátott fényhatás nem tud akkora mértékű lenni, hogy kárt tegyen szemünk világában (persze csak ha nem 1 méterről kívánjuk a részecskék útját fürkészni) viszont ami aggodalomra ad okot, és esetenként végzetessé teszi a folyamatot az a robbanáskor bekövetkezett hang ereje.
Ahhoz, hogy lejátszódjanak a megfelelő kémiai folyamatok elengedhetetlen a robbanás, amely nem kevesebb mint 145-150 decibel hanghatással jár. (A petárdák esetében ez 60 és 120 dB között mozog fajtától függően) Az emberi fül számára 0 és 130 decibel között normális és elfogadható minden jellegű hanghatás, és csak hogy pár viszonyítási alapot említsünk, az emberi beszéd mértéke 50 dB, légkalapács 2 méterről 100 dB, a világ leghangosabb koncertje 136 dB. A hallásküszöb felső határa 194 dB, de már jóval ez alatti erősség is okozhat egyes esetekben maradandó halláskárosodást. Ezen értékekhez viszonyítva egyértelművé válik, hogy a tűzijáték által kibocsátott hang számunkra is káros, de vajon milyen hatást vált ki azokból az élőlényekből, akik hallása sokkal kifinomultabb a miénknél? Ha a hangok egy másik mértékegységét, a frekvenciát vizsgáljuk, az emberek tekintetében 20-20.000 Hz közé tehető az érzékelés, amely a korral olyan erőteljesen csökken, hogy legtöbbünk számára fiatal felnőttkorra a felső határ már csak 16.000 Hz környékén mozog. A frekvencia és decibel közti összefüggésről mélyebben ez a cikk beszél, de nagyon leegyszerűsítve lényegében az előbbi azt a skálát adja meg amekkorán a legalacsonyabbtól a legmagasabb rezgésszámig még hangként érzékeljük a kibocsátott rezgéseket, az utóbbi pedig ezek erősségét mutatja. 

/ A tűzijáték egyébiránt környezetünk számára is kártékony és megterhelő lehet amennyiben nem megfelelő anyagok kerülnek felhasználásra, illetve egészségünkre is hatást gyakorolnak a szállópor megnövekedés miatt. /

Mindezek után ha viszonyítjuk saját érzékelésünket környezetünk egyéb lakóihoz, nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy nálunk sokkal nagyobb spektrumban érzékelik a hangmagasságokat, aminek következtében teljesen másként dolgozzák fel azokat a hanghatásokat amelyeket mi. Az elefánt például az általunk "még" nem hallható 15 Hz magasságban képes kommunikálni, a kutyák 46.000 Hz-ig, a denevérek 150.000 Hz-ig érzékelnek.

A tűzijátékozás, és a - nem mellesleg tiltott - petárdahasználat még abban az esetben is megterhelő a legtöbb élőlény számára, hogyha csak egy helyről érkezik az érthetetlen hanghatás, de egy olyan kaotikus összevisszaságban, ahol több irányból jön az áldás, emberi elmével (és hallással) felfoghatatlan az a félelem amely egy ilyen estén az okokat, körülményeket, az indokot nem ismerő egyszerűbb létformákban ki tud alakulni.
Általában nem sikerül, és szomorú falakba ütközik, ezzel az élet legtöbb tragédiáját okozva, de ha mégis csak megpróbálkozunk azzal, hogy belegondolunk ezen élőlények felfogásába, gondolkozásába, érzékelésébe, rádöbbenhetnénk, hogy milyen mértékű rettegést tud okozni egy ekkora hanghatás annak, aki nem tudja miért történik. Ha csak azt a pillanatot felidézzük amikor ártatlan csínyként beletapsoltak a fülünkbe, ránk meg jeges hullámként tört az a pár másodpercnyi pánik, hogy vajon a ház födémszerkezete halt el és temet maga alá rögvest, ezzel azonnali halálunkat okozva, majd a dühöt amit a kedves mókamester felé éreztünk, még akkor sem tudjuk teljesen átérezni azt, amit az az elme gondolhat akinek nem lehet megmagyarázni, hogy ilyenkor mi zajlik körülötte. Ahogy a csecsemő, és a 3 éves is sír a legtöbb ismeretlen helyzet láttán, hallatán, és ahogy számukra esetenként lehetetlenség a megnyugtatás, és annak tudatosítása, hogy nincsen semmi baj, az olyan egyszerű élőlények, mint kutyák, macskák és egyéb háziállataink, nem fogják megérteni, hogy nem a világ robban fel körülöttük.

Az elmúlt évek során rengeteg állatorvosi rendelő, állatvédő szervezet, civil állatmentő hívja fel a figyelmet a tűzijáték és a petárdahasználat hátrányaira, és a megfelelő megelőző óvintézkedésekre, illetve sokan próbálnak a kedves felhasználók lelkére beszélni, hogy miért is felesleges, és lehetne elkerülendő ez a trauma ennek a rengeteg állatnak (és sajnos sokszor áldozatul eső gyermeknek). Legtöbbször válaszként az ettől a csoporttól érkező, már ezerszer hallott és olvasott paradigma áll: miért nem lehet az év egy napján erre rákészülni, miért nem lehet ezen a napon az állatokat bezárni?
Magával a kérdéssel nem is lenne nagy gond, azonban egy olyan társadalomban, ahol maga a szimpla állattartás is esetenként olyan civilizálatlan magasságokat ölt, sajnos ez nem járható út, és ráhúzható működő alternatíva. A szilveszteri pokol alkalmával az elszökött kutyák szinte soha nem azokból a családokból tűnnek el, akik felelősségteljesen gondoskodnak állataikról, hanem leginkább onnan, ahol az állatvédőknek általánosságban a legtöbb teendője akad. A kikötött kutyák, az idős, tehetetlen gazdák, a "kijárósak, akik mindig vissza jönnek" de leginkább az újonnan befogadottak, vagy idén születettek vannak kitéve a legnagyobb veszélynek, akik ellenfele az emberi tudatlanság, és az empátia teljes hiánya.
Természetesen nem kell mélyen elmerülni az állatok lélektanába, és lehet élvezni az óév búcsúztatását, az újév köszöntését, de érdemes elgondolkozni azon, hogy vajon tényleg megér ekkora árat az a pár perces fényjáték? Szükséges olyan számunkra kielégítő tevékenységeinket folytatni amelyekről többször kiderült már, hogy másik oldalon hatalmas károkat okozhat?

Mint sok más területén az életnek, itt is a társadalom nagyságát az mutatja meg, hogy azok akik a megfelelő tudással és lehetőséggel rendelkeznek, miként cselekednek ezen információk tudatában, megpróbálnak-e példaként elől járni azok előtt, akik a lelki szegénység burkában ragadtak, vagy az érdektelenség kényelme mögé rejtőzve, saját világuk, elvárásaik és igényeik hajszolásában folytatják inkább az elutasítás megszokott és könnyen emészthető, csordakövető magatartását.

Szilveszteri állatmentő ügyelet: 
https://www.facebook.com/szilveszteriugyelet/
https://juttasshaza.blog.hu
+ 36 70 501 7142
Adatbázis ahol a segítő önkéntesek, chip olvasók, befogadók találhatóak
Ha önkéntesnek jelentkeznél

Tavaly szilveszterkor 1048 állat eltűnését jelentették be, amennyiből 431 került elő, 123 annyira sokkos állapotban volt, hogy nem lehetett megfogni, 30-at holtan találtak. Az elszökött állatok 41%-a került elő biztosan. Ezek a számok csak az ügyelethez beérkezett megkeresésekre vonatkoznak.

Linkek, cikkek, érdekesség, forrás:
- Városok akik felvállalták a példa szerepét: https://juttasshaza.blog.hu/2019/12/29/iden_mar_ot_magyar_varosban_nem_lesz_szilveszteri_tuzijatek
- A csendes tűzijátékról: https://kutyabarathelyek.hu/hu/hirek/reszletek/nem-elerhetetlen-alom-a-csendes-tuzijatek/
- Tippek a biztonságos Szilveszterhez: https://juttasshaza.blog.hu/2018/11/07/mit_tegyel_hogy_a_kutyad_szilveszterkor_is_biztonsagban_legyen?fbclid=IwAR0xm2OFNkQL57C1OJlIhOes_9cAncMqfJQa9-5v-H82VKCMQPBk5CbWTbQ
- Forrás: https://www.origo.hu/tudomany/20140819-tuzijatek-tortenelem-magyarorszag.html
- Forrás: https://indiszkret.hu/tuzijatek-tortenete/ 
- Forrás: https://tudomanyplaza.hu/tuzijatek-titka/
- Forrás: https://listverse.com/2007/11/30/top-10-loudest-noises/
- Forrás: https://hvg.hu/brandcontent/20170522_latvanyos_decibelekkel_es_hertzekkel_bizonyitjuk_mennyire_hangos_a_vilag_infografika
- Forrás: https://www.hazipatika.com/eletmod/veszelyben/cikkek/a_tuzijatek_ezert_karos/20181219091742
- Forrás: https://www.napi.hu/redirectedbyprint/titleunknown.373143.html
- A kutya hallásáról: https://www.amarqt.com/magazin/tartas-gondozas/a-kutya-fule-es-hallasa/