Nehéz elképzelni, hogy létezne olyan olvasni képes személy, aki ne találkozott volna már valahol az ADHD / ADD fogalmával. Miért hallunk erről olyan sokat mostanában és mitől lett egyesek szerint "divatbetegség" az elmúlt években?

Az ilyen jellegű egyre többet diagnosztizált problémákat a szintén egyre szélesebb körben elterjedt laktóz-, glutén-, tojásérzékenységet, a depressziót, szorongást stb, sokan előszeretettel negatív hóbortként könyvelik el, elbagatellizálva ezzel jelentőségüket.

Valójában orvostudományunk fejlődése és az egyre javuló átlag életminőség tette lehetővég azt, hogy ehhez hasonló problémákra nagy figyelem irányulhasson, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy eddig nem lehetett része elődjeink életének. Szimplán, sem lehetőségük, sem erőforrásuk nem volt arra, hogy esetleges haspuffadással, vagy kínzó gondolatokkal foglalatoskodjanak, mikor évszázadokon keresztül túlnyomórészt a túlélésért ment napi szinten a küzdelem.

Azonban mostanra ez jelentősen megváltozott, aminek köszönhetően a megfelelő diagnózis felállításával lehetőségünk adódhat olyan jellegű felfedezéseket tenni, amelyekre addig nem volt mód. Azzal, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozunk és jelentőséget tulajdonítunk nekik, esélyt adhatunk arra, hogy a benne szenvedő betegek nehézségeiken könnyítve kiegyensúlyozott és hasznos tagjai lehessenek társadalmunknak.

Sokan sajnos nem tudják elképzelni, hogy milyen folyamatok játszódhatnak le embertársaikban, amely legtöbbször elutasításban és egymás negatív megítélésében nyilvánul meg, ezzel tovább nehezítve a boldogulást.

Mindezen gondolatok után éreztem fontosnak azt, hogy felhívjam a figyelmet arra a rendelleneségre, amely számomra lehetetlenítette el sok esetben a harmonikus együttműködést mind a környezetemmel mind saját magammal. Amióta körülbelül másfél éve találkoztam a fogalommal, és felmerült, hogy esetemben is fennáll a gyanú, rengeteget olvastam a témáról, és mindamellett, hogy sok mindent megtudtam a körülményekről, azzal is szembesülnöm kellett, hogy hazánkban sajnálatosan elmaradott mind a diagnosztizálás lehetősége, mind a zavar megfelelő kezelése.

Ezért döntöttem úgy, hogy mint potenciális elszenvedője, tágítom legalább az internetes magyar nyelvű anyagot, és megosztom saját tapasztalataimat mindarról, amit magamon észlelek és amelyről kutakodásaim során szerzek tudomást.

Reményeim szerint ezzel másoknak is lehetőséget biztosíthatok arra, hogy jobban megismerjék a rendelleneséget, és ezzel saját maguknak és embertársaiknak is mielőbbi segítséget nyújthatnak, a megfelelő információk és kezelési módok tudatában. Őszintén szólva, számomra rengeteget segített volna, ha már gyerek- vagy tinédzserkoromban fény derül a dologra, rengeteg fájdalomtól kímélhettem volna meg saját magamat és egyes hozzátartozóimat is.

Diagnózis

Mikor hosszú hónapok után megkaptam az ADHD diagnózist, egy egészen meghatározhatatlan élmény kerített hatalmába. Miután az ember lassacskán két évtizedet töltött el azzal, hogy újra és újra próbálta megfejteni furcsa érzéseit, folyamatos másság-érzetének okát, kifejezetten földöntúli élményben részesülhet, mikor a tetemes mennyiségű kérdőjelre egy minden kétséget kizáró hivatalosan elismert magyarázatot kap kézhez.

Természetesen az utána olvasások miatt, az orvosi eredmények előtt is már erős volt a meggyőződésem, így ezen pillanat nem egy filmbeillő tűzijátékkal és drasztikus zenével aláfestett mega-revelációban nyilvánult meg. Azonban a megtett út utolsó szakasza érzelmileg igen erős időszak volt, szívről leeső kődarabok zúgásával, és mély elgondolkodásokkal övezve.

Pár hónappal több mint egy év telt attól a naptól kezdve amikor egy neurológus doktornő a negatív vizsgálatok kiértékelésénél beletette a bogarat a fülembe az ADHD figyelemzavar ötletével, amely potenciális oka lehetett a panaszoknak, amelyekkel felkerestem az egészségügyi intézményt.

Itt jegyezném meg először azt, hogy mennyire elszomorítónak tartom azt, amennyire a pszichológiai problémák jelentősége (is…) háttérbe szorul Magyarországon. Megannyi küzdelem után, gyógyszer és alkoholproblémákkal, öngyilkossági gondolatokkal/kísérletekkel fűszerezve, annak köszönhettem, hogy eljutottam addig a pontig, hogy éppen egy multinacionális cégnél dolgoztam, amelynél minden dolgozó rendelkezett olyan betegbiztosítással, ami lehetővé tette az egyébként sokak számára megfizethetetlen összegű vizsgálatokat.

A lezárult és semmilyen különösebb alapvető eltérést nem mutató fizikai vizsgálatok után átküldtek egy pszichiáterhez, aki tájékoztatott a diagnózis felállításának lehetőségeiről, amely állítása szerint akkor 3 intézményben volt lehetséges Budapest vonzáskörzetében, amelyből az egyik állami, a másik kettő pedig magánintézmény. Figyelmeztetett, hogyha az államit választanám, akkor több hónapos várakozási időre készüljek.
Pár hónappal később mentem tovább ezek vonalán, a magánpraxist választva. A helyzet pikantériája, hogy túljelentkezés okán még ott is a jelentkezéstől számított 9 hónap után kaptam meg az első időpontomat amikortól megindulhatott a vizsgálat.

Mindezeket megelőzően életem során három különböző pszichológusnál jártam, azonban vagy nem hozták a várt eredményt, vagy elapadtak az anyagi források, és soha nem jutottunk el oda, hogy felmerült volna az ADHD/ADD gyanúja.

Visszakanyarodva a diagnózishoz, az évtizedes ügy felgöngyölítésével szemben érzet örömmámorból az a kép szakított ki, amelyet a különböző tesztek részeredményei prezentáltak elém. Mint egy kapkodva feldíszített karácsonyfán, úgy virítottak részdiagnózisként a kellemesebbnél kellemesebb kifejezések, mint szorongás, rekurrens depresszió, kevert személyiségzavar és társai.

Itt szembesülhetünk azokkal a következményekkel, amik a felnőttkorban diagnosztizált ADHD/ADD esetében szinte kivétel nélkül fennállnak: a megküzdés során évek alatt kialakuló egyéb részbetegségekkel.

Amikor majd két évvel ezelőtt elindultam kivizsgáltatni azt, hogy vajon miért felejtek el folyton fontos részleteket, időpontokat, miért nem tudok a munkámban koncentrálni, feladatokat, vagy akár saját magam szórakoztatását szolgáló tevékenységeket, hobbikat befejezni/végig csinálni, álmomban nem gondoltam volna, hogy az út végén választ kapok szinte minden valaha volt és fennálló problémámra.
A folytonos szorongásra, megfelelési kényszerre, depressziós időszakokra, önutálatra, hangulatingadozásra, teljesítési képtelenségre, párkapcsolati és viselkedési problémákra, függőségre, és még sorolhatnám.

Természetesen ezek az egyéb kialakuló problémák - mint ahogy maga az ADHD/ADD tünetei is - esetenként teljesen eltérőek lehetnek, azonban az vitathatatlan, hogy az alapprobléma feltárásával rengeteg kérdésre kaphatunk választ, és ami a legfontosabb: Elindulhatunk a gyógymódok, kezelések, önmagunk megismerése és megértése irányába.

Október az ADHD tudatosság hónapja. Ha kísértetiesen ismerősek lennének a tünetek, vagy akár ismerősök körében fedezhetőek fel hasonlóságok, ne habozzunk utána menni a problémáknak és megfelelő jelentőséget tulajdonítani nekik. Ugyanígy igaz ez bármely egyéb vélt mentális zavar esetében is. A javuláshoz létfontosságú az informálódás és sok esetben szakirányú segítség igénybevétele, amely jelentősen megváltoztathatja az elszenvedők életminőségét így a világhoz, egymáshoz, a társadalomhoz való hozzáállásukat, és az élet egyéb nehézségeivel való megküzdést.

A későbbiekben részletesebben tervezem kifejteni az ADHD/ADD zavar tüneteit, a nálam megjelenő hatásait, a kialakult egyéb problémákat és megküzdési stratégiákat.

Minden kezdet nehéz. Nem is beszélve az "újrakezdetről", ami mégnehezebb, főleg ha annyi minden és annyi mértékben változott, hogy bármi ami előtte volt idegen, elképzelhetetlen és ami a legszomorúbb: teljesíthetetlen.

Az önként választhatónak csúfolt magasztos lehetőségek lépcsőfokai sajátságos gravitációs mezejükkel magukba szippantanak, nem eresztve, s folyamatosan tovább fel-fel lökdösve, csupa szépséget és értelmet hazudva. A lábak már automatizálva lépkednek a fej leszegve előre tekint, halad, nem álmodozik - teljesít.

Hiszen mindennek az alapja a teljesítmény, teljesen mindegy milyen területen (de lehetőleg minél többen), ha jól teljesítesz van eredmény, ha van eredmény lesz pénz is, akkor meg aztán minden rendben van.
A lényeg a jólét, a javak, a halmozható élvezetek, még egy sör amit ki lehet kérni, még egy falat amit a túlzabált gyomorba le lehet küldeni, egy századik krém amit a fejedre kenhetsz, hogy kevésbé látszódjanak elnyúló vonásaid.

Az ide-oda cikázó gondolatokat csak egy merev és szögletes dobozba zárva lehet megregulázni, de azzal senki nem számol, hogy mi az ami még velük együtt elzárásra kényszerül, mi tűnik el akkor, amikor a kötelező valóság cellájába nyomjuk a nem kívánt és túlságosan szabad elképzeléseket.

Röhejesen ismétlődő körök, a normalitás vágya, majd a megerőszakolt elme keserves segélykiáltása, a visszafordíthatatlan szürkeségtől való csontig hatoló rettegés. Idegen és nyirkos nyugalom, melyet éjszakai lázálom és veríték vált.

Az életfogytig tartó házasság a megfelelési kényszerrel, bele-bele ringat az elfogadásba, de csak egy pillanatra boruljon a kép, vagy szabaduljon ki egy kósza gondolat a dobozból, már borul minden ami felépült, aminek bármikor is volt bármi értelme.

Próbálkozások, megküzdések még 3 könyv félig elolvasása, TED talkok, sztahanov elmerülések, túlvállalások, esélytelen projektek erőltetése...

...mindez csak menekülés, lélekvesztett rohanás tűzön-vízen át, hogy nehogy véletlenül egy pillanatra egyedül maradj önmagaddal.

Nincs olyan élő és mozgó ember, aki ne találkozott volna már valamilyen formájában a depresszió fogalmával, saját maga, ismerőse, vagy családtagjai körében tapasztalva. Ugyanez elmondható a elődeinkről is, hiszen a világ egyik leginkább elterjedt kedélybetegségéről van szó, mely már időtlen idők óta okozza társadalmunk fennakadásait, szenvedéseit.
Vajon miért olyan könnyű belekerülni a sokak szerint csak képzeletbeli betegségbe, hogy lehet, hogy már ilyen régóta életünk részét képezi, és hogy néz ki a valóságban?

Története

Mivel az interneten fellelhető oldalak nagy része feldolgozta már a témát, túl részletes elmélyülés nem szükséges ismétlés gyanánt, mégis egy pár mondat erejéig érdemes feleleveníteni az eredetét, történetét, amely igen érdekes részleteket is tartalmaz.

Legelső írásbeli megjelenése az időszámításunk előtti 2000. évében járó Mezopotámia területén történt, akkortól kezdve egészen a 20. századig melankólia néven jegyezték, így minden forrásban ezen kifejezés alatt fut. Ez egy elég fontos részlet, amely sok félreértést okoz a mai napig, a két fogalom keveredésével rengeteg téves megállapítás és gondolat született az évek során. Elöljáróban most csak annyit, hogy mai szóhasználatunk szerint, míg a depresszió valódi testi tünetekben is megjelenő betegséget takar, addig a melankólia egy állapot, vagy mondhatni világszemlélet.
A kezdeti feljegyzéseiben is inkább lelki állapotként szerepelt, mint ahogy az egyéb mentális betegségek is, minek következtében kezelésében inkább papok segédkeztek, nem gyógyítók és orvosok.
Később az ókori görög, római, kínai, és egyiptomi irodalomban is hasonló megközelítésben jelent meg, legtöbbjükben démoni megszállással azonosították, amit igen csak szélsőséges módokon próbáltak kezelni. Ilyen kezelési módok voltak a verés, éheztetés, és fizikai korlátozás a vélt bántalmazó szellemek távozása érdekében. Szerencsére azonban a görögök és rómaiak közt már ekkor akadtak olyan orvosok, akik eltérő véleménnyel rendelkeztek és inkább biológiai és fizikai betegségnek sejtették, az ő gyógymódjaik közt testmozgás, masszázs, diéta, zenehallgatás és fürdőzések szerepeltek. Ezek mellett mák kivonat és szamártej is részt vett a gyógykezelésben, de valószínűleg ezek hatásosságának kérdése hamar felmerült számukra is.

Az első konkrét tanulmány a témában a Kr.e. 460-ban született görög orvos, Hippokratész tollából származik, kinek munkáinak egy részét a mai orvostudomány alapjainak tartják. Elmélete szerint minden ember betegségét a testben megtalálható 4 alapnedv és azok mértéke határozza meg, a vér, sárga epe, fekete epe, nyálka. Mindezek közül a fekete epe (más néven melankholé) túltengése okozza a lehangolt depressziós tüneteket, ami lényegében nem áll túlságosan messze a valóságtól.

Napjainkra már bebizonyosodott, hogy különböző hangulatainkért valójában hormonjaink, az ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek), és több millió idegsejtünk a felelős 

Milyen a valóságban?

Egy egészséges gondolkodású ember számára elképzelhetetlennek tűnhet az a gondolati állapot amelyben a betegek tartózkodnak. Sokan tartják divatbetegségnek, unalomból kitalált túlagyalásnak, olyan úri betegségnek, amelyet azok képzelnek be, akik már nem tudnak mit kezdeni magukkal.
Azonban minimális adag empátiával, nyitottsággal, az elszenvedők fejébe való betekintéssel világossá válhat, hogy ez nem egy olyan foglalatosság, amit bárki szabadon választana magának.

Az egyénnek ilyenkor a külvilág és a élete nehézségei nem úgy jelennek meg, mint a normálisan gondolkodó személy számára. A valós és hozzá képzelt problémák minden területen megnehezítik a boldogulást, a hétköznapi, feladatok mázsás súlyként terhelődnek, lelassul az idő, eltűnik a dolgok jelentősége. A jövő kilátástalan, az, hogy mi történik mondhatni mindegy, hiszen bármely forgatókönyv tartalmazhat olyan elemeket, melyek elviselhetetlenné teszik a végkifejletet. Azok a szegmensek amiket eddig fontosnak és saját értékrendszerébe illeszthetőnek tartott eljelentéktelenednek, idővel a pillanatnyi kellemes érzéseket tartogató tevékenységek is elszürkülnek, hiszen az a pár percnyi, órányi pozitívum melyek okoznak, eltörpülnek az előtte, utána zajló nyomott ürességhez képest.
A negatív érzések ellenben felerősödnek, az összes addig elkövetett hiba, kellemetlenség, átélt és okozott fájdalom a legváratlanabb pillanatban kerülnek újra elő. A szimptómaként megjelölt bűntudat maga a folyamattal kapcsolatban halmozottan jelenik meg, sok esetben a beteg értetlenül szemléli a kialakult helyzetet, okolva magát, amiért egyébként nem kifejezetten hátrányos társadalmi, szociális, pénzügyi stb. pozíciójában indokolatlannak érzi fájdalmát, mások gondjaihoz mérten. Ezzel könnyen kialakul egy körforgás mely külső szemlélődő számára teljesen érthetetlen ok nélküli fájdalmak halmozása, elszenvedőjének viszont elengedni képtelen belső feszültségek sorozata, melyek egymást felerősítve teszik elviselhetetlenné a mindennapokat.
Szinte minden esetben a betegek úgy érzik létezésük bármilyen szempontból értelmetlen, mely egy ilyen gondolati áramlásban az egyetlen racionális konklúzió. Mivel a legtöbb nap csak fájdalommal, teherrel van tele, és az egyértelmű és elengedhetetlen tevékenységek véghezvitele is komoly fizikai és szellemi erőt igényel, egy ilyen közegben a nemlét állapota az egyetlen amely menekülést hozhat. Ezért vezet könnyű út a depressziótól az öngyilkosságig, aminek 60-65%-a a betegségnek betudható.

Sokan élnek olyan példákkal ilyenkor, hogy a betegnek csak el kellene indítania magát, mint ahogy a fogyókúrázni vágyóknak elhatározni, hogy ne egyenek, vagy a lusta diáknak azt, hogy üljön neki tanulni, de egy komoly depresszió esetén nem ilyen egyszerű a helyzet. A testi tünetekben megjelenő fáradtság és tompultság, csak még erőteljesebben nyomják vissza a beszűkült állapotba, a rosszabbnál rosszabb gondolatok közé.
A legjobb és sokszor használatos példa erre egy egyre mélyülő verem, ahol egyre sötétebb van, egyre kilátástalanabb a kijutás, ahonnan a további süllyedésből a már nem létező energiák összegyűjtése, és az elképzelhetetlen reménybe vetett hit csak az, ami menekülést hozhat.
Minden pillanatban a pár órányi alvásból felriasztó ébresztőóra üvöltésénél, a további alvás utáni sóvárgás élből elutasítása, az azonnali ébredés és indulás, a mínuszokban remegés után a forró víztől való mielőbbi kilépés a fürdő jégverem csempéjére, a kínkeserves munkaórák után az új elviselhetetlen feladatoknak való mielőbbi hozzálátás.

Az emberi sokszínűség, a különbözőségeink pozitív megnyilvánulásai egyértelműek, de egyik legnagyobb hátrányként egymás megértésének hiányát tapasztalhatjuk, hiszen addig amíg nem éltünk át egy adott szituációt, nem sokunk tudja beleképzelni magát a másik helyzetébe. Addig ameddig nem találkozik az ember ilyen mértékű negatív gondolatok sokaságával, nehéz elképzelni ezt az állapotot.
Éppen ezért sokszor tapasztalhatóak az évek múlásával hatalmas pálfordulások, vélemények és addig minden erővel szajkózott mondatok teljes átértékelése. Így működik ez sokszor a depresszió esetével is, amikor valaki családjában tapasztalja, vagy rosszabb esetben, egy tragédia során önmagán, üvegcsörömpölés közepette dőlhet össze az a kép, ahogy eddig a világot szemlélte a kérdéssel kapcsolatban.
Ilyen lehet például egy fájdalmas szakítás, egy ismerős halála, az élethelyzet hirtelen megváltozása, amikor hirtelen elfogadhatatlan és reménytelen helyzet áll fent, amellyel nem tud az azt átélő mit kezdeni.

Egy komoly depresszió mélyponti szakaszában minden nap minden pillanata az a szakítás, az a gyász érzet, azzal a fűszerezéssel, hogy ha nincsen konkrét kiváltó ok a bűntudaton kívül még az esetleges kikecmergés, továbblépés reménye sincs szem előtt, csak a végeláthatatlan és értelmetlen, ok nélküli fájdalom minduntalan visszatolakodó képe.

A világjárvány és a depresszió

A pandémia beköszöntével központi helyre került a téma, hiszen a megváltozott életkörülmények, a rengeteg kérdés, kilátástalanság és kétely, olyan személyek számára is testközelbe hozta a szorító érzéseket akik eddig elképzelhetetlennek tartották volna. Két lábbal a földön járó és eddig megingathatatlannak tűnő vezetők, cégtulajdonosok, vállalkozók kerültek olyan helyzetbe ahonnan nem látják a kiutat, esetenként megtapasztalva a részletezett tüneteket.

Szomorú és a világháborúk óta már rég nem tapasztalt jelenség amely azonban a régi motoros depresszióval küszködők között azt a keserédes érzetet vetheti fel, mint amikor egy borongós, esős, fagyos és szörnyű napra virradva az ablakon kitekintve az a gondolat tolakszik a fejbe: most végre mások is úgy látják a világot, ahogy én látom minden nap?

Nagyon fontos főleg ebben a helyzetben az empatikus hozzáállás, az egymásra való odafigyelés, az árulkodó jelek megfigyelése, kapcsolataink ápolása, a problémák meghallgatása, és a segítségre szorulók figyelemmel kísérete.

Linkek, cikkek, érdekességek, forrás:
- https://www.verywellmind.com/who-discovered-depression-1066770#earliest-accounts-of-depression 
- http://www.ongyilkossagmegelozes.hu/majordepresszio.html
- https://egy.hu/pszicho/elfaradt-a-lelkem-a-depresszio-pusztito-lehet-de-nem-vagyunk-fegyvertelenek-107574

Ahogy az az előző 1. részben már említésre került, a világhálót böngészve rengetegszer találhatjuk szembe magunkat útmutatásokkal, tanácsokkal, ötletekkel a témával kapcsolatban, amelyek a jó irányba mutatnak, de legtöbbször túlságosan macerás mivoltuk miatt gyorsan átlibbenhetünk rajtuk.
Az előbbiekben az került kifejtésre, hogy milyen egyszerű és akár teljesen költséghatékony módokon gyűjthetjük otthonunkban szelektíven a hulladékot, most pedig az egyéb kisebb, teljesen minimális erőfeszítéssel eszközölhető praktikák következnek, amelyeknek éppen akkora hatásuk lehet, amilyen aprónak tűnhetnek elsőre.

Legelőször a miértekről röviden, amely szintén az előző bejegyzésben hangzott már el:

Miért kell ez az egész? Miért nem jó így ahogy van?

Mindenekelőtt a kényszer és kényelem kapcsolatát érzékeltetném, ami kifejezetten érzékeny ebben a vonatkozásban. Amikor jómagam először szembesültem azokkal az ökológiai lenyomatokkal amiket emberi fajunk hagy ezen a bolygón, elszörnyedtem, és ambivalens hatásokat érzékeltem magamban. Innentől kezdve folyamatos harcot vívott a kételkedés a tények iránt, a szomorúság, elutasítás, és az attól való félelem, hogy az eddigi kényelemről való lemondás, vajon mennyire változtatná meg az életemet. Másokat miért nem érdekel? Ha senkit nem izgat nekem miért kellene ezzel foglalkoznom? Hogyan tudják egyesek ilyen szinteken elfordítani a tekintetüket? Az elterjedt félinformációk és híresztelések arról, hogy teljesen felesleges már bármibe belekezdeni, és egyébként sem úgy van az, ahogy kívülről látszik, az összeesküvés elméletek mind a lemondás és elutasítás felé akartak lökdösni.

A vívódás végeredménye szerencsére próbálkozásban nyilvánult meg, úgy gondoltam, mindenképp adok egy esélyt az apró változtatásoknak, veszíteni valóm nincsen sok vele, a minimális beleölt energiákon kívül. Szinte, pont annyi, mint amit azzal vesztünk ha egy tetszetős könyvbe belekezdünk amelyről végül számos oldal végigküzdése után kiderül, hogy mérföldekre helyezkedik érdeklődési köreinktől.
Kicsit mélyebben belevetve magam a témába aztán felfedeztem azt is, hogy egyes híresztelések valóban téves információk, és a berögzült tévhitek elménkbe építésével, ismételgetésével sokszor tudat alatt saját magunkat szeretnénk csak meggyőzni azzal, hogy ne kelljen változtatást eszközölnünk.

A legfontosabbnak azt tartom mindenekelőtt kijelenteni, hogy pillanatokra se érezzük tevékenységeinket feleslegesnek, minden apró lépés amit megteszünk ér valamit. Sokszor szembesülök azzal a kérdéssel amiket eleinte én is feltettem magamnak: Miben változtatnék ÉN bármit? Mit ér egy kis ember megmozdulása a tömegek, a hatalmas gyárakéval szemben?
Erre a kereslet-kínálat helyzet felfogása és tudatosítása ad választ, hiszen mi mint a fogyasztói társadalom mozgatórugói, minden döntéssel hozzájárulunk a piac alakulásához. A cégek és gyárak folyamatosan figyelemmel kísérik a trendek és szokások alakulását, mivel fennmaradásuk a vásárlói igényektől és az ebből következő eladásoktól függenek. Remek példa erre akár a vegán életmód térhóditása, amely a rengeteg ellenzője ellenére mégis növekszik, és már multinacionális vállalatok, cégóriások is beállnak a sorba, felfedezvén egy új piaci réteg megjelenését. (Dr Oetker, Fa/Henkel, Magnum/Algida, Burger King, Don Pepe stb) Illetve ide sorolnám még a jelenlegi pandémiás helyzetet is, ahol nagy mértékű gazdasági átrendeződésnek lehetünk szemtanúi, attól függően, hogy mire van most szükség és kereslet a fogyasztók körében. Jó példa itt, hogy a MOL kézfertőtlenítők gyártásába kezdett a hiány, és a keletkezett piaci rés betöltésének érdekében, vagy a szájmaszkok, egyéb fertőtlenítőszerek tonna számú megjelenése olyan vállalkozásoknál, akik eddig rendkívül távol álltak ettől a szegmenstől.

A legegyszerűbb lépések amiket tehetünk:

- Megenni amit megveszel - Elsőre még akár poénnak is tűnhet, de hatalmas mértékű élelmiszer landol a kukában, amely az ENSZ szerint az üvegházhatást okozó tényezők közt majdnem 10%-os részesedéssel rendelkezik. Annyi ételt dobunk a szemétbe, hogy a felesleges mennyiségből a jelenlegi 4 helyett 5 ember jól lakhatna arányosan, és ennek a hulladéknak a feldolgozása roppantul megterheli a környezetet.

Ez ellen a legkönnyebb megoldás, ha vásárlásainkat, és főzéseinket átgondoljuk, kitapasztaljuk az elegendő mennyiségeket, illetve nemes egyszerűséggel, megbarátkozunk annak a gondolatával hogy akár egymás után két napon is ugyanazt a menüt esszük. Szimpla de okos megoldás ha nem korgó gyomorral megyünk vásárolni, nem hagyjuk magunkat a mennyiségi akciókkal elcsábítani, és tudatosan indulunk el otthonról.

Számomra ennek a vonalnak a követése volt a legpozitívabb, mert azon kívül, hogy szinte felére csökkentette a havi kiadásokat, rengeteg energiát és időt is spórol meg, és valóban szinte nullára redukálta a kidobott élelmiszert. Már csak a figyelmetlenség, vagy a hűtő egy eldugott szeglete a hibás, ha valami megromlik és ki kell dobni. A legjobb taktika, ha olyan menüket tervezünk meg, amelyek több komponensűek, és variálhatóak egymással, így annak az érzete is elkerülhető, hogy 3 napig esszük ugyanazt, mégis végül elfogy minden adag. Nem főzünk hatalmas adagokat, vagy ahelyett hogy munkahelyünkre rendelünk, otthonról viszünk be magunkkal ételt.

Közhelyes az afrikai éhezők, már betegesen belénk sulykolt képét felemlegetni, de tapasztalataim szerint már bőven átbillentünk a ló túlsó oldalára, ahol szórakozásból, unalomból, vagy csak az "íze végett" táplálkozunk, nem pedig a valós okáért, ami lényegében a létfenntartás.
Ez utóbbi kérdéskörről az alábbi roppantul elgondolkodtató Retroshock videó végén is szó esik, ami remekül prezentálja a kérdéskör problematikáját (24:50-től)

- Hazai zöldség-gyümölcsvásárlás - Néha csak egy mozdulat választ el attól, hogy nagyot csökkentsünk karbonlábnyomunkon, hiszen a külföldi termékek behozatala sokkal nagyobb légszennyezéssel jár a megtett út mértéke miatt, mint a hazaiaké. Csak szimpla figyelem szükséges hozzá, hogy elolvassuk a feliratot és a másik terméket válasszuk, ha pedig nem található meg kedvenc multinkban semmilyen magyar zöldség vagy gyümölcs, még mindig tehetünk egy kis kitérőt a piac felé, vagy a már minden városban, kerületben fellelhető zöldségesek irányába. Tapasztalataim szerint a kínálat is sokkal szebb és frissebb mint az ismert láncolatok polcain, és az eladótól esetenként olyan információkhoz juthatunk a beszerzés pontos helyéről, amelyek biztosabbak, mint a kiragasztott címkékből nagy nehezen kihámozott származási helyek.

- Palackozott víz helyett csapvíz - Rengeteg információ terjeng arról, mennyi káros anyagot tartalmaz csapvizünk, de ezek mértéke az egyéb nap mint nap szervezetünkbe kerülő egyéb tényezők mellett (pl kipufogógáz, dohányfüst) eltörpül. Szervezetünk egészséges működéséhez napi több liter folyadék szükséges, amelyet borzasztó pazarlás műanyagba csomagolt ásványvizekkel biztosítani, amikor teljesen elfogadható minőségű ivóvíz birtokában vagyunk. Szerencsére már széles körben elterjedtek az újratölthető palackok, amelyeket bárhova vihetünk magunkkal ezzel elkerülve folytonosan új eldobható palack vásárlását, valamint éveken át használhatjuk őket. Egy viszonylag új Refill nevezetű kezdeményezés keretei közt elkezdték azt is bevezetni, hogy különböző kávézókban éttermekben ingyenes vízzel töltik fel az ilyen tárolókat, ezzel hozzájárulva a műanyaghulladék termelésének visszaszorításához. 

- Kevesebb tejtermék és hús fogyasztása - Vegán táplálkozást követőként az egyik legrettegettebb témakör, amelyet saját tapasztalatok, és olvasottak alapján általában messze elkerülök bármely hétköznapi beszélgetés során. Azonban akkora ökológiai hatása van, hogy nem maradhat ki a felsorolásból. Szándékosan nem kifejezetten ezzel foglalkozó oldalról kerestem számadatokat, így az Index cikkéből derülnek ki azok az információk, melyek szerint 1 kg marhahús előállítása 26,5 kg szén-dioxidba kerül, amely egy átlagos kibocsátású autó 100 km-es megtett távolsága alatt keletkező káros anyag kibocsátását teszi ki. E-mellé lett állítva a tej előállítása, ami 1,3 kg szén-dioxidba kerül, viszont sajttá dolgozása útján 10x-es mennyiségre, van szükség 1 kg kész sajtkészítményhez amely végül 13 kg szén-dioxidot eredményez. Ahogy azt a cikkben olvashatjuk, ezek nyers adatok és sok minden egyéb tényezőtől is függenek, például minél kegyetlenebb az állattartás, annál jobb a termelékenység és kisebb a kibocsátást, azonban ennek etikai vonzatában inkább nem kívánok jelen esetben elmerülni.

Kultúránkban az étkezésnek sajátos szerepe alakult ki, a tömegtermelés elérhető közelségbe hozta mindenki számára az addig luxusnak számító termékeket, és mivel a reklámok és fogyasztói társadalom növendékei vagyunk, már elidegeníthetetlen jogunknak tekintjük, hogy azt együk amit szeretnénk. A rengeteg jól leplezett elnyomás és a választási lehetőségek hamis képei előtt, a legtöbb ember számára az okozza a nap legélvezhetőbb pontját, ha a végiggürcölt meló után, leheveredve, a világ életében megszokott ízvilágban elmerülve, véres steakek, felvágottak és finomabbnál finomabb sajtok között dúskálva gyomra kapacitásáig tömve lazítson az ízfokozókkal és cukros üdítőkkel karöltve. Ennek pszichológiai okai teljesen érthetőek, hiszen ez szinte az egyetlen dolog amiben néhányan valóban döntést hozhatunk, és sokaknak igen nehéz lemondani róla.
Pedig a helyesen megválasztott és akár csak korlátozott állati eredetű elemekkel rendelkező étrend még egészségünknek is hatalmas fellélegzés, hiszen a szív és érrendszeri megbetegedések nagy része köthető a túlzott zsíros húsok és sajtok fogyasztásához.

Tehát, eleinte senki nem azt üzeni ezzel, hogy mindenki azonnal váljon "fűzabálóvá", hiszen ennek gazdasági átalakítása sem lenne megoldható egyik pillanatról a másikra, de már hatalmas haladás esetenként egy-egy húsmentes nap tartása, a mennyiségek csökkentése.

- Műanyag zacskók minimalizálása, újrafelhasználása. - Mindannyiunk háztartásában található valahol egy olyan műanyag zacskó ami ezer másik műanyag szatyor tárolását szolgálja, ezeknek ördögi köre kiiktathatatlan otthonunkból, ha nem szentelünk rá kellő figyelmet. Legjobb módszer rá ismételten a felkészülés, előre gondolkodás, a vásárlás előtti összekészülés. Ne hirtelen ötlettől vezérelve ugorjunk le vásárolni, vagy ha ragaszkodunk ehhez, tartsunk magunknál összehajtható bevásárló szatyrokat. Női szemmel ez persze könnyebb feladat, hiszen táskáinkba tökéletesen elférnek, de férfiként ilyenkor vihetünk magunkkal hátizsákot, ha mindenképp a munkahelyünk melletti üzletbe szeretnénk aznap bevásárolni. Használhatunk textilzacskókat ökológiailag lebomló zsákokat (bár ezek valódi lebomló képessége még vitatott). Ha mégis bekeveredünk és nagyobb mennyiséget vásárolunk, válasszunk papírzacskót (amiben utána akár a papírhulladékot lehet gyűjteni) vagy szövetet amit később is felhasználhatunk.
Nálam a legjobb kissé spártai szoktatási módszer az volt, hogy egyszerűen ha nem volt nálam bármilyen zacskó nem vettem meg, azt a mennyiséget ami már nem fért el, vagy a kezembe halmozva cipeltem el hazáig, vagy a járművemig. Persze rengetegen néztek hülyének, de így sokkal könnyebb volt legközelebb emlékezni arra, hogy mi ne maradjon otthon semmiképp. Ha zöldségeket vásároltam nem tettem őket egyszer használatos műanyagba, jó esetben vittem otthonról, vagy szimplán csupaszon tettem a kosárba, majd otthon fokozott figyelmet szenteltem az öblítésére. (közel 3 éve vásárolok így, sokszor sajnos multiknál is, ha sehogy nem jutok el a zöldségesig, de még soha nem kaptam el semmilyen fertőzést a bevásárlókosártól, vagy a kasszapulttól)
A legnehezebb a pékáruk esetén, ott nem kerülhető ki a zacskóhasználat, azonban szintén a legfőbb trükk a hozott anyagban rejlik. Sok helyen lehet már papírtasakba tenni (Aldi, Lidl) illetve a Sparnál kapható szövetzsák, ami pont ezt a célt szolgálja.

Saját tapasztalataim alapján egyelőre nem tudtam száműzni teljesen a műanyag zacskók használatát, és ami ebben a leginkább elszomorító tény, hogy már évek óta nem vásároltam egyet sem, azok amik a tulajdon készleteimet jelentik, mind régóta meglévő maradékok, vagy ismerősök, rokonok által ott hagyott darabok. Rengeteg szövettáskával rendelkezek, de annyi kidobásra ítélt műanyagzacskó kerül hozzám (pl baráti, családi összejövetelek alkalmával), hogy esélyem sincs használni őket. Egyébként itt hangsúlyoznám ki, hogy egyes műanyag zacskók annyira strapabíróak, hogy a mosogatást is tökéletesen viselik, és rengetegszer újrahasználhatóak, tehát kidobásuk helyett ezeket is használhatjuk ameddig még lehetséges.

- Ne folyasd a vizet - Talán a globális felmelegedés kapcsán megjelenő első tanácsok között érkezett életünkbe, és azóta számtalanszor hallhattuk elismételve - nem véletlenül. Rengeteg vizet spórolhatunk ha zuhanyozáskor, fogmosás közben elzárjuk a vizet mikor nem szükséges, illetve nem minden nap teli kádban áztatjuk magunkat.
Megint csak a fránya kényelem kérdése, hiszen a világmegváltó ötletek sokaknak akkor érkeznek, mikor perceket töltenek a vízáradat alatt, de sokszor az sem elhanyagolható, mennyire precíziós művelet a megfelelő hőfok beállítása, amit nehéz elengedni, majd az elejéről újrakezdeni. Azonban ha ezen tudatosságunkkal túl tudunk lendülni és a globális rettenetes jövőképeket nézzük inkább, talán könnyebb logikusan gondolkoznunk.

A mosogatás terén is ugyanez a fennálló helyzet, persze a leginkább víztakarékos mosogatógépet sokunknak sem a pénztárcája, sem a lakás helyadottságai sem teszik lehetővé, de ha nem folyó vízzel mosogatunk kézzel, már azzal rengeteget tehetünk. A megfelelő technikával még időt is lehet spórolni, hiszen nagyüzemek konyháiban is az öblítéses módszer alkalmazott, amely a legtakarékosabb, és gyorsabb az összes közül.

- Csomagolásmentes vásárlás - Néha igencsak kihívást jelentő feladat, de nem kivitelezhetetlen. Szintén megoldás rá a zöldségesnél való vásárlás saját zacskóba, salátaválogatás helyett fejes saláta vásárlás, konzerv helyett friss alapanyagok. Toast kenyér helyett szeletelt kenyér saját zacskóba, az előrecsomagolt verziók helyett a "csupasz választása". Már sok csomagolásmentes bolt létezik, ahol magunkkal vitt edényeinkbe válogathatunk akár tésztaféléket is.

Megint csak odafigyelést, és picivel több energiát igényel, ami nem lenne annyira kontrasztos, ha nem ész nélkül rohanó világban élünk, ahol semmire nem marad idő. Számomra is állított nehézségeket, és a mai napig küzdök vele esetenként, de próbálom magam a jó irányba terelni és a lustaság/kényelem helyett a helyes megoldást választani.

- Öko tisztítószerek, természetes szerek használata - A vízkőoldó és fertőtlenítő szerek rengeteg környezetünkre káros anyagot tartalmaznak, amelyek a természetbe jutva pusztítják az élővilágot. Eddig magam is abban  a hitben éltem, hogy nincs annál tisztább érzés, mikor Domestos felhőben ragyog a lakás, de egy kis változtatással ugyanazt a hatást érhetjük el. Számos szuper cikk készült már a témakörben, többek közt itt, vagy itt is remek ötleteket találhatunk. Általában citromsav, ecet, szódabikarbóna a főszereplő, ezek vegyítésével készíthetünk rendkívül hatékony vízkőoldót, és nagyon felkapott lett a roppantul hasznos teafaolaj, vagy egyéb fertőtlenítő hatású illóolajok, amelyek csodás illatot is hagynak maguk után, a kórokozókat is kiirtva. Mosáshoz mosódió, mosószóda használható, az egyéb különböző tisztítási folyamatokhoz ezek különböző kevert variációitt használhatjuk hatékonyan. Lustább alkalmakkor, időhiányban, vagy az otthoni bekeverést és nehezebben elérhető alapanyagok beszerzését élből elutasítók esetében is van megoldás, mert szerencsére már sok helyen kaphatunk környezetbarát előre bekevert szereket. Ahol az eddigi legnagyobb kínálattal találkoztam az a Tesco, de a Spar, Auchan DM, és egyéb drogériák polcain is fellelhetünk ilyen termékeket, az internetes webshopok jóvoltából pedig szinte bárhonnan házhoz rendelhetjük őket.

Webshop ajánló:
- https://hulladekmentes.hu/termekkategoria/tisztitoszer/ - Alapanyagokat és kész termékeket is vásárolhatunk
- https://cleaneco.hu/ - Kész termékeket vásárolhatunk 
- https://www.orgalco.hu/ - Szintén kész termék

- Gyógyszerek helyett pihenés, gyógynövények -  Ismételten a túlságosan rohanó világunk végeredménye az a hozzáállás amelyet a gyógyszerekkel kapcsolatban alakítottunk ki napjainkra. Már a csapból is fájdalomcsillapító reklámok folynak, amelyek arra ösztönöznek, hogy néha még a tünetek megjelenése előtt vegyünk magunkhoz szintetikus szereket, ezzel fokozva teljesítményünket állóképességünket. Természetesen nem tagadom egyes készítmények szükségességét és hatékonyságát, valódi komoly betegség vagy krónikus fájdalom esetén, azonban egy hétköznapi fejfájás, vagy torokkaparásra nem feltétlen indokolt azonnal a gyógyszeres dobozhoz nyúlni.
Saját magamon és rengeteg hasonló vonalat követő ismerősömnél tapasztaltam, hogy legtöbb alkalommal a szimpla pihenés vagy lelassítás enyhíti a tüneteket. A testmozgás, relaxáció, és a kifejezetten fájdalomcsökkentő tornagyakorlatok még olyan egyesek számára gyógyszer nélkül elviselhetetlen fájdalmakat is képesek teljesen eltüntetni, mint a menstruációs görcsök, vagy a migrénes fejfájás. Ezen kívül nem elhanyagolható a gyógynövények szerepe, amelyek szintén rendelkeznek fájdalomcsökkentő, immunerősítő és még megszámlálhatatlan pozitív hatásokkal. Ezekről pontosan a Györgytea oldalán is tájékozódhatunk, ha tüneteinket természetes módon kívánjuk enyhíteni, ezzel megspórolva azokat a kémiai anyagokat, amikkel nem csak kiválasztószerveinket, de természetes vizeinket is megterheljük.

- Fast Fashion helyett, használt ruha vásárlás: A textil és ruhaipar az olajipar után a második legszennyezőbb iparág bolygónkon, így ezen kérdés is fontos szerepet foglal el a témában. Ruhatárunk átgondolása, újrahasznosítása, is alternatíva, de ha mindenképp szükségünk van új darabra, sok lehetőségünk van arra, hogy ezt kevésbé káros módon tegyük. Használt ruha vásárlás esetén nem támogatjuk az iparágat, a vásárlások mérséklésével visszavethetjük azt az ész nélküli elállítási mennyiséget ahol ma tartunk. Kifejezetten öko márkák is elérhetőek, amelyeknek az előállítása, alapanyaga is teljesen környezetbarát, és minőségben is éveken át szekrényünk része lehet. Ezen témakört már mélyebben kifejtettem az Embert kabátjáról: A ruhakultusz és sötét árnyoldalai cikkben.
Évek óta nem vásároltam szinte új ruhát, maximum a valóban olyan darabok esetében, ahol megoldhatatlan, vagy tényleg nem higiénikus a dolog (például fehérnemű) és tökéletesen jól érzem magammal így is. Sokak számára sajnos derogál "mások levetett cucca", de mai szemmel ez már nem így működik, rengeteg darab amit az ismertebb használt ruha láncolatoknál találhatunk, még egyszer sem volt hordva, ezen kívül, ha mégis, abban az esetben, a mosógép éppen annyira hatékony ezek tisztításában, mint saját piszkos ruháinknál.

- Új háztartási eszközök helyett használt -  Ahogy a ruháknál működik, úgy a műszaki cikkek és bútorok piaca is hasonló elveken alapszik. Mindig az új, a jobb modell, az aktuálisabb kiadás, ami megszámlálhatatlan mennyiségű szemetet eredményez, néha még akkor is, ha műkőképes még az áru. Ha valóban a kellő tárgyak funkcionalitását néznénk, nem pedig a bennük rejlő státuszszimbólumot, nem keletkezne ennyi felhasználhatatlan hulladék. Ezért ha tudatosan szeretnénk ezen változtatni, csak akkor szerezzünk be új eszközt, ha valóban szükségünk van rá, és ekkor is vásárlás előtt jó ötlet lehet ismerősök között körbekérdezni, hogy van-e kihasználatlan a tulajdonukba amiket átvehetnénk, akár jelképes akár az értékének megfelelő összegért. Felvethet kényelmi és esztétikai kérdéseket, de sok pozitívum származik belőle, többek közt legalább a mi esetünkben nem adódik hozzá még egy termék előállításának költsége és környezetterhelése, a csomagolásával és leselejtezésével járó hulladékkal együtt. Így nem járulunk hozzá az új és új termeléshez, hanem a már meglévő készleteket használjuk fel, miközben ugyanazt a funkciót ellátja, mint a vadi új verzió.
Jófogás, Facebook csoportok, Marketplace és rengeteg használt cikk kereskedő bolt áll rendelkezésünkre, ahol találkozhatunk szinte alig használt tökéletes állapotú termékekkel.

Szintén ide tartozik az a tipp is, hogy ha érzünk rá affinitást felújíthatunk régi bútorokat, tárgyakat, amelyek így még további éveken át szolgálhatnak minket.

- Vásárolj energiatakarékos fényforrásokat - Habár teljesen igaz, hogy egy hajszárító, vagy elektromos sütő energiafogyasztásához mérten a 60W és 100W hagyományos szálas izzók fogyasztása eltörpül, de mégis tapasztalható különbség még a villanyszámlán is ha lecseréljük őket. A legfejlettebb manapság a LED technológia, amivel majdnem 10-szeres energiamegtakarítást érhetünk el (megfelelő típus esetén a 6W fogyasztású LED fényforrás 60W-nak megfelelő fényáramot bocsát ki) A kezdeti pár évvel ezelőtti borsos árak mára lecsökkentek, a technológia térhódításának köszönhetően már pár száz Forintért beszerezhetőek, akár webshopokból, akár bármely üzletláncolat polcain. Egyéb előnyük,  hogy a hagyományos wolfram szálas izzókhoz képest nem termelnek hőt (ami rendkívüli előny tud lenni egy forró nyári estén), és mint tartós háztartási cikk, minimum egy éves kötelező jótállással rendelkeznek.
Ha energiatakarékos izzók vásárlására adnánk a fejünket, rengeteg webáruházat találhatunk, amelyek akár pár napos szállítási  idővel kiszállítják otthonunkba a megrendelt termékeket.  Többek közt ilyen például a Ledfutár.com webáruház, akik a belváros központi helyén üzlettel, és webes rendelési lehetőséggel is kínálnak a LED fényforrásoktól, energiatakérkos lámpákig bármit amire szükségünk lehet.

Mint azt láthatjuk, egyik pont sem kifejezetten megerőltető vagy drága, leginkább tudatosságra és odafigyelésre van szükség hozzájuk, de amilyen kis mértékben változtatják meg a mi életünket, összeadódva akkora hatással lehetnek a klímaváltozás elleni küzdelemben.

Linkek, cikkek, érdekességek, források:
- Élelmiszer a szemétben: https://24.hu/kulfold/2020/02/13/elelmiszer-elelmiszerpazarlas-kuka-kidob/ vagy https://hvg.hu/gazdasag/20200218_fenntarthatosag_elelmiszerhulladek_elelmiszerpazarlas_mezogazdasag_fao_elelmiszerbank
- Retroshock videó: https://www.youtube.com/watch?v=CI5rulxOYv4&t=1700s
- Hús, tejfogyasztás: https://index.hu/techtud/2019/02/24/a_sajtgyartas_majdnem_olyan_szornyu_a_foldnek_mint_a_husipar/
- Csomagolásmentes boltok: https://xforest.hu/csomagolasmentes-boltok-terkepe/
- Tisztítószer házilag: https://pauza.hu/tisztitoszerek-hazilag vagy https://www.zoldhaz.info/kornyezetbarat-tisztotoszer-hazilag
- Gyógynövények betegségekre: https://gyorgytea.hu/gyogynovenyek-betegsegekre/
- Víz újratöltés térkép: https://player.hu/eletmod/ez-a-terkep-megmutatja-hol-toltik-fel-vizzel-a-palackodat-ingyen/

Számtalan cikk és bejegyzés készült már a témáról, és hihetetlen mennyiségű ötlet, tanács lelhető fel az internet útvesztőiben ha otthoni újrahasznosításról van szó. Kreatív megoldások, egyszerű javaslatok, tippek, trükkök, állnak rendelkezésünkre, amelyek remek irányba terelnek, ha nyitottak vagyunk a kérdésben.

Ezek összefoglalása és kifejtése helyett, most azt mutatnám be, hogy a valóságban ennek az útnak a követése, hogyan néz ki, hogy lehet nekikezdeni, és mi értelme van egyáltalán. Milyen nehézségek állják a vállalkozó kedvűek útját, és végül, miként lehetséges őket könnyűszerrel leküzdeni.

Már azzal is sokszor találkozhattunk hogy, a jelenlegi belassult (de sajnos egyre inkább újra visszagyorsulni látszó) életvitel remek lehetőséget nyújt arra, hogy kipróbáljuk magunkat mindenféle új vonalon, miért ne veselkedhetnénk neki akár még egy új területen, ami roppantul hasznos és remek célt szolgál?

Miért kell ez az egész? Miért nem jó így ahogy van?

Mindenekelőtt a kényszer és kényelem kapcsolatát érzékeltetném, ami kifejezetten érzékeny ebben a vonatkozásban. Amikor jómagam először szembesültem azokkal az ökológiai lenyomatokkal amiket emberi fajunk hagy ezen a bolygón, elszörnyedtem, és ambivalens hatásokat érzékeltem magamban. Innentől kezdve folyamatos harcot vívott a kételkedés a tények iránt, a szomorúság, elutasítás, és az attól való félelem, hogy az eddigi kényelemről való lemondás, vajon mennyire változtatná meg az életemet. Másokat miért nem érdekel? Ha senkit nem izgat nekem miért kellene ezzel foglalkoznom? Hogyan tudják egyesek ilyen szinteken elfordítani a tekintetüket? Az elterjedt félinformációk és híresztelések arról, hogy teljesen felesleges már bármibe belekezdeni, és egyébként sem úgy van az, ahogy kívülről látszik, az összeesküvés elméletek mind a lemondás és elutasítás felé akartak lökdösni.

A vívódás végeredménye szerencsére próbálkozásban nyilvánult meg, úgy gondoltam, mindenképp adok egy esélyt az apró változtatásoknak, veszíteni valóm nincsen sok vele, a minimális beleölt energiákon kívül. Szinte, pont annyi, mint amit azzal vesztünk ha egy tetszetős könyvbe belekezdünk amelyről végül számos oldal végigküzdése után kiderül, hogy mérföldekre helyezkedik érdeklődési köreinktől.
Kicsit mélyebben belevetve magam a témába aztán felfedeztem azt is, hogy egyes híresztelések valóban téves információk, és a berögzült tévhitek tudatunkba építésével, ismételgetésével sokszor tudat alatt saját magunkat szeretnénk csak meggyőzni azzal, hogy ne kelljen változtatást eszközölnünk.

A legfontosabbnak azt tartom mindenekelőtt kijelenteni, hogy pillanatokra se érezzük tevékenységeinket feleslegesnek, minden apró lépés amit megteszünk ér valamit. Sokszor szembesülök azzal a kérdéssel amiket eleinte én is feltettem magamnak: Miben változtatnék ÉN bármit? Mit ér egy kis ember megmozdulása a tömegek, a hatalmas gyárakéval szemben?
Erre a kereslet-kínálat helyzet felfogása és tudatosítása ad választ, hiszen mi mint a fogyasztói társadalom mozgatórugói, minden döntéssel hozzájárulunk a piac alakulásához. A cégek és gyárak folyamatosan figyelemmel kísérik a trendek és szokások alakulását, mivel fennmaradásuk a vásárlói igényektől és az ebből következő eladásoktól függenek. Remek példa erre akár a vegán életmód térhóditása, amely a rengeteg ellenzője ellenére mégis növekszik, és már multinacionális vállalatok, cégóriások is beállnak a sorba, felfedezvén egy új piaci réteg megjelenését. (Dr Oetker, Fa/Henkel, Magnum/Algida, Burger King, Don Pepe stb) Illetve ide sorolnám még a jelenlegi pandémiás helyzetet is, ahol nagy mértékű gazdasági átrendeződésnek lehetünk szemtanúi, attól függően, hogy mire van most szükség és kereslet a fogyasztók körében. Remek példa erre, hogy a MOL kézfertőtlenítők gyártásába kezdett a hiány, és a keletkezett piaci rés betöltésének érdekében, vagy a szájmaszkok, egyéb fertőtlenítőszerek tonna számú megjelenése olyan vállalkozásoknál, akiknek eddig rendkívül távol álltak ettől a szegmenstől.

Mindezek tudatosítása után következzenek azok az irányvonalak amelyek mentén elindulhatunk, hogy részesei legyünk a változás folyamatának. Első ízben a méltán nagy helyet követelő szelektív hulladékgyűjtés szerepét érzem szükségesnek bemutatni, amely összetettségének köszönhetően nem zárható rövidre pár mondatban.

A szelektív hulladékgyűjtés

Az első és legegyértelműbb, amely minimális rákészüléssel teljes mértékben napi rutinunk részévé válhat. Budapest összes kerületében található műanyag és papírgyűjtő kihelyezett szemetes, amelyek a közhiedelemmel ellentétben, még ha akár az összegyűjtés pillanatában úgy tűnhet, hogy összeöntésre kerül, valójában nem vegyül, és utólagos kiválogatásra kerül. A begyűjtést az FKF végzi, és az alábbi csodálatos cikkből megtudhatjuk, hogy a hulladék egy csepeli és tatabányai hulladékfeldolgozó üzembe kerül, ahol futószalagon válogatják a használható elemeit.
Habár a cikk éppen azt fejti ki, hogy egyes műanyag hulladék típusok például végül ugyanúgy a kommunális szemétben végzik, mert gazdaságilag nem éri meg külön gyűjtésük, de azt is olvashatjuk benne, hogy ez folyamatosan változóban van, és a beérkező hulladék mennyisége is hatást gyakorol rá, egyes addig nem gyűjtött elemeket a nagy mennyiség miatt elkezdtek feldolgozni.

Idézet a cikkből:

...a csepeli és a tatabányai kezelőnél is azt mondták, hogy érdemes minden műanyag hulladékot szelektíven gyűjteni.

“Tudom, hogy hülyén hangzik, de ez így van rendjén. Erről nehéz lenne letisztultan kommunikálni, pláne, hogy a gyűjtési rendszer régiónként különbözik. Nem tudhatjuk előre, hogy egy adott típusú hulladék mennyisége eléri-e majd a méretgazdaságos mennyiséget, például Kínában 23-féle műanyagot gyűjtenek külön. Az a lényeg, hogy bárhogy is, csak gyűjtsünk szelektíven” 

– ezt Ferenczi Attila mondta, aki a főleg irodaházaknál szelektív hulladékgyűjtési rendszereket üzemeltető Recobin Kft. ügyvezetője.nál szelektív hulladékgyűjtési rendszereket üzemeltető Recobin Kft. ügyvezetője.

Tehát mindenképp érdemes a műanyag hulladékot külön gyűjteni, mert, már ha csak józan paraszt ésszel belegondolunk, számunkra teljesen mindegy, hogy melyik kukába dobjuk, ha minimális esély van arra, hogy végül hasznosításra kerül, megéri a próbálkozást.
Ami nagyon fontos azonban, hogy minden esetben TISZTA hulladékot dobunk a kukákba, az étellel vagy bármi egyébbel szennyezett műanyagok többet ártanak mint használnak.
Itt kerülünk szembe először a kényelmi szokásainkkal, de tapasztalatból állíthatom, hogy pillanatok alatt napi rutinunkká válhat ezen edények pár másodperces átöblögetése és elmosása. Lehet, hogy először kellemetlennek tűnik, és egyszerűbb lenne szimplán a kukába hajítani, de az első pár alkalom minimális koncentrációja után valóban olyan megszokottá válik, mint étkezés után a tányérjaink elmosogatása.

A papírhulladék gyűjtésének kérdése, szintén ugyanebből a cikkből derül ki, hogy egyértelműen hasznos és indokolt, főleg azt a tényt tekintve, hogy például a csepeli hulladékhasznosítóból kikerülő papír egy dunaújvárosi csomagolóanyagokat gyártó céghez kerül, amely csak újrahasznosított papírból dolgozik, de Magyarországról nem tud elegendő anyagot begyűjteni, ezért az alapanyagok több mint felét importból valósítja meg.
Ez az információ számomra első hallásra feldolgozhatatlannak tűnt, azt látva, hogy milyen mértékben használunk papír anyagokat, mégsem vagyunk egyelőre képesek úgy gyűjteni őket, ahogy azt a helyzet megkívánná.
Itt is igen fontos az előbb említett tényező, hogy csakis TISZTA papírhulladék kerülhet a gyűjtőbe, az ételmaradékos pizzadobozzal, használt papír zsebkendővel csak ártunk a válogatásnak.
Magam is meglepődtem, mennyire hamar megszokássá vált a tejes dobozok gyors öblítése, összenyomása, majd minimális lecsöpögtetés után a papírhulladék közé helyezésének mozdulatsora. Amennyire először terhesnek tűnik, annyira bevett szokássá válik, főleg ha arra gondolunk közben, hogy ezzel teszünk valamit.

Az üveghulladék esete sajnos a budapestiek számára már nem ilyen egyszerű folyamat, mivel finanszírozási támogatás hiányában az FKF ezeknek a külön begyűjtését nem végzi. Azonban, ha valóban szívügyünkként kezeljük felhasznált üvegeink különgyűjtését is - amelyek teljes lebomlási ideje körülbelül 1 millió év körül mozog - az FKF weboldaláról tájékozódhatunk arról, hova vihetjük ilyen hulladékainkat.(Üveggyűjtő szelektív szigetek, illetve hulladékudvarok-> itt érdemes a járványügyi változásokat figyelni)
Ezen kívül egy rendkívüli kezdeményezés keretei közt egyes SPAR üzletek is rendelkeznek szelektív gyűjtőegységekkel, ezek elérhetőségéről itt lehet tájékozódni, hatalmas szerencsékre, rengeteg található a fővárosban, könnyen megközelíthető helyeken.
Ezek használatára, azon kifogás kikerülése végett, miszerint képtelenség nagy mennyiségű nehéz üveghulladékot folyamatos csörömpölések közepette elvinni egy-egy ilyen befogadó egységhez, az erdőknél használt egyik kedvenc érvelésemet tudnám replikaként ajánlani: Ha teli vízzel, üdítővel el tudtuk vinni magunkkal palackunkat a kirándulásra, akkor üresen, miért ne tudnánk ugyanúgy hazavinni? Ide átvetítve, bevásárló szatyrunkban, táskákban 1-2-3 üveget akár a következő vásárlásra tartva magunkkal vihetünk, majd még előtte megszabadulhatunk tőlük a megfelelő helyen, ezzel kicsi, de mégis hatalmas lépést téve környezetünk épségének fenntartása felé.

Az otthoni gyűjtésre is rengeteg módszer, tipp található, sokan a helyhiánnyal és az esztétikai problémákkal ellenkeznek, de ezek könnyen áthidalhatóak egy kis kreativitással vagy okos megoldással.

Saját példámban, ami nem az esztétikum felé vette az irányt, hanem kifejezetten a low budget keretei közé, a következőképp zajlik a gyűjtés:

Nálam jelenleg az összegek minimálisra szorítása, és plusz eszközök beszerzésének mellőzése volt az elsődleges szempont, azzal az előnnyel megspékelve, hogy egyszemélyes háztartásként sok hely áll rendelkezésre, így egy egész elzárt, szem elől megbúvó területet tudtam a célra kialakítani.
Mint látszik a műanyag gyűjtés egy ezer éves műanyag zacskóba zajlik, a papír általában ismerősöktől rám ruházott, általában ételszállítók által hozott papírzacskóba. Az alumíniumgyűjtő szemetes az albérlet hozadéka, és habár, az együtt gyűjthető a műanyaggal, legújabb szokásomként azt is külön gyűjtöm, és ha az élet úgy hozza, megpróbálom olyan személynek odaadni, aki ezek gyűjtéséből és beváltásából keres magának bevételi forrást. De ha ez idő előtt nem sikerül simán helyezhető a műanyag közé, hiszen mint tudjuk szétválogatásra kerül. Az üveg számára nem tartok fenn külön tárolót, mert annak elvitelét szintén az élet irányítja, hogy mikor megyek gyűjtőhely közelébe, és ahhoz mérten választom ki miben viszem el és hova.
A kommunális hulladék a lehető legkisebb egységet teszi ki amelyet próbálok minél kisebbre leszorítani, a képen látható méret és körülbelül 30x30 centiméteres benne lévő zacskó (amely szintén nagyon régi vásárlásokból maradt meg) általában 2-3 hét alatt szokott megtelni.

Természetesen ez csak az én példám, minden háztartásonként változó, maga a rendelkezésre álló hely is, mind a családtagok számától függően a hulladék mennyisége is.
Ezeket mindenkinek egyénileg kell kitapasztalnia, kialakítania, azon igényeihez mérten, hogy mennyire szeretne összegeket beleölni, az esztétikus megjelenés érdekében.

Rengeteg kreatív vagy praktikus ötlet, termék és megvalósítás áll rendelkezésre, ezek közül pár:

forrás: mall.hu

forrás: otthonokeskertek.hu

forrás: mesdi.hu

Egyéb szuper ötletek még ebben a bejegyzésben is találhatóak

Tehát nem szükséges életünk minden mozzanatát megfeszülten ezen kérdés köré alakítani, kis változtatásokkal, egy-egy új zacskó/tároló szelektív gyűjtőként való kinevezése, és minimális figyelem ráfordítás akkor amikor a szemetes felé vesszük az irányt már remek kezdetnek mondható. Ezen kívül véleményem szerint legjobb pozitív hozadékaként, minimálisra szoríthatóak a kellemetlen szagok, valamint lecsökken a szemét összegyűlési ideje, nem kell 3-4 naponta látogatnunk a hulladéktárolót.

A cikk következő részében olyan egyéb megmozdulásokat, szokásokat tippeket fogok részletezni, mint például a bevásárláshoz használt zacskók kiváltása, a csomagolásmentesség, tisztítószerek újragondolása, ruházkodási szokások átértékelése. A lehető legegyszerűbb módokon, horribilis anyagi ráfordítások, és önmagunk, energiáink erőszakolása nélkül.

Jelen esetben leginkább Budapest és Pest megyében található szelektív gyűjtési lehetőségekről volt szó, mert egyelőre ezekre volt rálátásom. Mint ahogy már ez elhangzott, régiónként roppantul eltérő a gyűjtési mód és kialakított rendszer, vagy annak hiánya. Személy szerint én is találkoztam, a kezdetlegesség buktatóival, de úgy vélem, hogy mindenképp javuló tendenciákat mutat országunk ezen a téren, és mindenre lehet megoldást találni. Csak, hogy egy példát említsek meg, az üveghulladék kérdése kapcsán: amíg nem volt az új lakóhelyemen elérhető távolságban feldolgozási lehetőség és kényelmi szempontok miatt, összekötve más tevékenységgel, a régi lakhelyemre hordtam vissza üvegeimet, mivel abban a régióban a helyi hulladékkezelő végezte begyűjtését, a budapestivel ellentétben.

 Linkek, cikkek, érdekességek, források:
- MOL cikk:  https://www.magyarorszagom.hu/mol-kezfertotlenito.html
- A budapesti szelektív hulladék útja, nagyon jó cikk a gyárlátogatásról: https://g7.hu/elet/20191112/megneztem-ket-szelektiv-hulladekkezelot-es-alig-hittem-el-amit-lattam/
- Spar a fenntarthaságról: https://www.sparafenntarthatojovoert.hu/rovat/a-kornyezetert/a-spar-visszaveszi-amit-a-termeszet-nem-tud
- https://www.fkf.hu/
- http://uveggyujtes.hu

Az elmúlt hetek mérvadó történései következtében egyes események sajnos nem kaptak akkora szerepet, mint ami horderejükből adódva kijárt volna nekik. Ezek közé tartozik annak a ténye, hogy a szaporítók melegágyának számító Jófogás drasztikusan szigorította szabályzatát az élő állatok hirdetésének tekintetében.

Már szinte pontosan egy évvel ezelőtt is létrejöttek erősebb szabályozások, de valószínűsíthetően nem produkáltak túl nagy változtatásokat, már csak a vásárlók tudatlansága vagy érdektelensége miatt sem.
Sajnos sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mit vásárolnak, milyen körülményekkel állnak szemben egy-egy hirdetés esetén, csak már a vásárlás után derül arra fény, hogy beteg, alultáplált, és nem megfelelően gondozott kiskutyát vásároltak.

Az újítást tartalmazó pontos és kibővített változtatások alább szerepelnek, de röviden összefoglalva a következőt jelentik:
- Nem hirdethető fajtatisztaként törzskönyvvel vagy származási lappal nem rendelkező kutya/macska, esetükben a "fajtatiszta jellegű" kifejezés használandó
- 8 hetes kornál fiatalabb kutya/macska/vadászgörény nem értékesíthető, adható örökbe, mivel ez az a határ amikortól elválaszthatóak anyjuktól
- A mikrochip beültetésének mindenképp meg kell történnie az adásvétel alkalmával, és ha nem az eladó végzi el ezt a törvényben előírt kötelezettséget, fel kell tüntetni a hirdetésben
- A jogszabályban előírt fajoknál fel kell tüntetni, hogy rendelkeznek-e egészségügyi kiskönyvvel, illetve a kötelező veszettség elleni oltással
- Tenyésztő hirdetése esetén a szükséges igazoló dokumentumokat rendelkezésre kell bocsátani

Ezek a pontok azonban eddig is szerepeltek a felhasználási feltételekben, az újdonság az utolsó sorban található:

- Magánszemély által kutya és macska csak ingyenesen hirdethető, ahhoz, hogy pénzért lehessen hirdetni, előzetes szerződést szükséges kötni és hivatalos, regisztrált tenyésztői dokumentációkat kell bemutatni.

Magyarul, ennek értelmében mint Kis Teréz bejegyzett munkanélküli, a hátsó sufniban, ketrecben tartott 22 "darab" fűvel fával szaporított, és borzasztó egészségügyi állapottal rendelkező kutyáimat már elméletileg nem tölthetem fel percek alatt a felületre "FAJTISZTA EXTRA MINI YORKI" megjelöléssel 60 ezer Forintért, hogy aztán egy áruház parkolójában bonyolítsam le az adásvételt a gyanútlan vásárlóval.

Ez hatalmas előrelépés, és nagy mértékben visszaszoríthatja a szaporítók kártékony és lélektelen munkásságát.
Mindez bizakodásra ad okot, és reményt ad, hogy ha az ilyen jellegű cégek támogatják az állatok jogait védő ügyeket elindulhatunk egy jó út irányába.

Persze a meglazult tenyésztői felügyelet sem azt támogatja, hogy végre a megfelelő mederbe kerüljön országunkban a hobbiállatok kereskedelme, illetve az emberi találékonyság és kiskapuk keresésének képessége is határtalan tud lenni ha a szükség úgy kívánja, így persze nem nyugodhatunk meg teljesen. Ezen kívül a megvalósítás terén egyelőre gyors utánakeresések során úgy tűnik, még nem működik kifejezetten gördülékenyen a Jófogás új rendszere, mert a weboldalon jelenleg is fellelhetőek a szabályzatnak nem megfelelő hirdetések. 
Ezekkel kapcsolatban már megkerestem a Jófogás ügyfélszolgálatát pár nappal ezelőtt, egyelőre még nem érkezett válasz kérdésemre, de amint ez megtörtént frissítem a cikket, illetve helyesbítést teszek közzé a Miért ne vegyél a Jófogáson kutyát cikkeim esetében is.

A Jófogás hivatalos tájékoztatója:

Szeretnénk tájékoztatni, hogy 2020.04.08-án megváltozik a Jófogás Felhasználói Szabályzata. A változtatás célja az érintett Kutya és Macska kategóriák tartalmára vonatkozó alapfeltételek javítására szolgál. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy a hirdetett állatok örökbeadó szervezetektől, magánszemélyektől vagy pedig bejegyzett tenyésztőktől származzanak, és lehetőség szerint ne adjunk felületet szaporítási tevékenységnek.

Ennek értelmében az oldalon a fenti dátumtól csak örökbefogadásra lehet kutyákat illetve macskákat hirdetni, eladásra csak abban az esetben, ha a Hirdető dokumentumokkal tudja igazolni, hogy tenyésztőként tevékenykedik, és Bolt szerződést köt a Jófogással, az erre vonatkozó információkat ezen a linken lehet megtekinteni.

https://docs.jofogas.hu/wp-content/uploads/2020/03/jofogas_kutyakennel_kiajanlo_20200311.pdf

Állatokra vonatkozó szabályok: A Weblapon kínált állatoknak meg kell felelniük az adott faj forgalomba hozatalára vonatkozó hatályos jogszabályoknak.

• • csak az a kutya/macska nevezhető a hirdetésben fajtatisztának, amely igazolhatóan törzskönyvezett vagy származási lapja van, amely tényt a hirdetésben fel kell tüntetni. A Weblapon kínált állatot a hirdetésben csak akkor lehet fajtatisztaként megjelölni, ha a hirdető feltünteti a hirdetésben, hogy az állat törzskönyvezett vagy származási lappal rendelkezik. Kétség esetén a Társaság a hirdetőtől a származás igazolására szolgáló dokumentációt bekérheti.

• • Kutya, macska, vadászgörény esetén az állat 8 hetes kora előtt nem választható el az anyjától, ezért a Weblapon tiltott 8 hetesnél fiatalabb állatot hirdetésben szerepeltetni, kivéve, ha a hirdető megjelöli, hogy az állat csak a 8 hetes kor betöltése után vehető át.

• • Kutya tulajdonjogát átruházni kizárólag az állatot azonosító elektronikus transzponderrel (bőr alá ültetett mikrochip) történő megjelölése után lehet a 41/2010. (II.26.) Korm. rendelet rendelkezései szerint. A mikrochip rendelkezésre állását, illetve adott esetben annak tényét, hogy a chipezés költsége a vásárlót terheli, fel kell tüntetni a hirdetésben.  Ennek hiányában a Társaság megtagadhatja a hirdetés megjelentetését.

• • Amennyiben jogszabály előírja, illetve amennyiben az állat ilyennel rendelkezik, a hirdetésben fel kell tüntetni a kisállat egészségügyi könyv rendelkezésre állásának tényét. Fel kell tüntetni a hirdetésben továbbá, hogy az állat kapott-e veszettség elleni oltást, valamint az ennek igazolására szolgáló dokumentumok meglétét. A jelen pontban foglalt információk feltüntetése hiányában a Társaság megtagadhatja a hirdetés megjelentetését, illetve kétség esetén a Társaság a hirdetőtől a vonatkozó dokumentációt bekérheti.

• • Ha az állatot nem magánszemély, hanem tenyésztő hirdeti, a kennel nevét fel kell tüntetnie a hirdetésben. A Társaság fenntartja a jogot arra, hogy a tenyésztőtől a kennelre vonatkozó dokumentumok közlését kérje. Amennyiben a hirdető a Társaság e kérésének ésszerű határidőn belül nem tesz eleget, a Társaság megtagadhatja a hirdetés megjelentetését.

• • Kutya és macska csak ingyenesen, örökbefogadásra hirdethető, kivéve, ha kutya- illetve macskatenyésztő Bolt szerződést köt, és megfelelő dokumentumokkal igazolja, hogy regisztrált tenyésztőként működik. Egyéb kedvtelésből tartott kisállat csak pénzért és örökbefogadásra hirdethető, termékre nem cserélhető.

A Társaság korlátozhatja vagy megtilthatja a fenti szabályokba ütköző hirdetések közzétételét.

A Társaság az általa képviselt etikai és erkölcsi alapelvekkel ellentétesnek tartja olyan állatokra vonatkozó hirdetések közzétételét, amelyek számára nyilvánvalóan nem biztosítják a megfelelő tartási körülményeket, ezért amennyiben ennek gyanúja a Társaság számára rendelkezésre álló adatok, fotók alapján felmerül, a Társaság jogosult megtagadni a hirdetés közzétételét.

Legtöbbünkben valahol mélyen lakozik egy introvertált, esetenként antiszociális én-rész, amely egyes szituációk alkalmával sikítva próbálja abszolválni a mindenki által elvárt társadalmi normákat. Azonban most ezen oldalunk vitathatatlanul profitálhat a kialakult helyzeten  ha az alábbi megközelítésekből nézzük őket.

A koronavírus tagadhatatlan előnyei: 

- Nem néznek hülyének ha nem akarsz kezet fogni valakivel

- Nem néznek hülyének ha kiakadsz az indokolatlan érintések alkalmával. (Köszönöm a visszajárót, és a mellé ajándékba kapott simogatást!)

- Végre van magyarázatod arra, ha nemkívánatos személy (vagy bárki) esetén átmész az utca túloldalára

- Nem látják ha szájmaszkban magadban beszélsz

- Nem látják ha szájmaszkban a kutyádnak beszélsz

- Nem látják ha szájmaszkban a kutyádnak beszélsz és még vissza is válaszolsz magadnak a nevében

- Ultimate kifogás a nemkívánatos családtagokkal/ismerősökkel való találkozásokra

- Megoldódik a probléma azzal a bizonyos távoli családtaggal/ismerőssel, akinél sose tudod, hogy puszival kellene köszönnöd vagy sem

- Nem néznek hülyének ha a boltban messziről elkerülöd a nem szimpatikus (vagy bármilyen) perszónákat

- Nem néznek bunkónak, ha a vírusra hivatkozva kibúvót keresel egy keserves és végeláthatatlan beszélgetésből a szomszéd nénivel

- Senki nem látja, ha futás közben zenét hallgatva, a szájmaszk alatt hangtalanul tátogva énekeled a kedvenc dalszövegeidet (nagy méretű napszemüveggel spékelve az összes arcmimika leplezhető!)

- Nem néznek hülyének, ha az autóban műveled ugyanezt szájmaszkban, teljes hangerővel, az összes énektudásodat bevetve (az ablakot itt azonban érdemes felhúzva tartani)

- Az idegesítő és folyton kellemetlenkedő munkatársakkal való mindennapi dealelés jelenleg a múlté

- A villamoson romantikusan hozzád simuló, már reggel 7-kor, 15 fokban talpig izzadt utazótárs emléke a múlté

- Senki nem magyaráz a szép időről, és, hogy miért rohadsz odabent

- Senki nem szól meg, ha napokon át hozzá se szólsz az ismerőseidhez

- Senki nem tart függőnek, ha egy teljes, több évados sorozatot egy nap alatt nézel meg

- Nem néznek (annyira) hülyének, ha egész nap macskás videókat nézel, vagy arra keresed a választ, hogy milyen típusú főzelék lennél

- Az eddig nem normálisnak és betegesnek bélyegzett, napokat átölelő játékmaratonokért még meg is dicsérnek

- A virágaid még sosem voltak ilyen szépek, a lakásod ennyire tiszta, és az összes létező felújítási munkálatokat letudhatod az elkövetkezendő 10 évre

- Ha válóperes ügyvéd vagy, kereshetsz egy raktárat, ahol a jövőben keletkező, megszámlálhatatlan mértékű bevételedet tárolhatod

Remélem nem túl korai, mindenki vigyázzon magára! :)

Az ébredés utáni pillanatok már rutinszerűvé válva, a telefon után nyújtózás, az index hírek gyors átböngészésének újra és újra ismétlődő metódusává alakultak. A kezdeti pánikszerű hangulat kissé lecsillapodott, de mégis szükségszerű annak a folyamatos tudatosítása, hogy a világ valójában annyira mégsem omlott össze.

A fokozódó de valóságtartalmilag erősen megkérdőjelezhető hazai fertőzésszám, és a halottak száma, csak egy számjegyként jelenik meg, minél jobban azon erőlködve, hogy távol tartsa, a személyes és túl drámai megközelítést.
"Csak egy influenzajárvány", "átmegy rajtunk, erős fiatal szervezeteken", a cikkek címeiben is megerősítő push, "csak" legyengült immunrendszerűek, "csak" idősek halhatnak bele.
Természetesen érthető ez a habitus, az évszázadok során már fény derült arra, miként képes reagálni az ember pánikhelyzetben, és nem tagadható az sem, hogy mindemellett egészen megfelelőnek tűnő intézkedések is zajlanak a megoldás érdekében. De mélyen, belül nem szabadna elfelednünk ezen számok valódi jelentőségét.

Az érzés, és gondolat ami folyton a tudatba úszik nem egyedi és nem újdonság, a jelenségről, és felfogásáról az általam is igencsak kedvelt Retroshock Filmszínház Youtube videóinak egyikében már remekbe szabott kifejtés sikerült, a Chernobyl sorozat kapcsán, ami most aktualitását éli meg újra.

A lényeg mely körülbelül 1:07-nél kezdődik, első megtekintése óta mélyen eszkalálódott az állományba, majd a fokozódó események, és egyes elutasító, nemtörődöm reakciók következtében egyre jobban tört fel, mutatva, hogy mekkora igazságokat tartalmazott.

Nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy csak higgadtan hátralépünk kettőt, és a számok arányaira támaszkodunk, ami szükséges is a józan ész megőrzése végett, de nem engedhetjük el azt a tényt, hogy tragédia zajlik körülöttünk.
Az összes hírben közölt adat mögött családok, emberek, fenekestül felforgatott életek bújnak meg, elvesztett családtagok, gyász és veszteség ölelte közösségek. 

Az arányítás nagyon sokat segít, mondhatni még túlélési ösztönként is szuperál, hiszen nem kesereghetünk folyton azon, hogy a világban milyen borzalmak zajlanak, hányan élnek át szenvedéseket, és halnak meg minden másodpercben. Lehetetlen így élni, de egy a jelenhez hasonlító (vagy akár a videóban taglalt) eset, még az arra kevésbé hajlamosakban is megindíthat egy ilyen jellegű gondolathullámot, amely éppen annyira tud hasznos lenni, mint amennyire a gyengébb idegzet számára pusztító. 

Hiába élünk mi is benne és érezzük bőrünkön hatásait, ameddig nem láttunk bele minden egyes személy életébe akikre különböző mértékkel fejti ki a hatását, nem állíthatjuk egy percig sem, hogy tudjuk valójában miről is van szó, mi is zajlik körülöttünk.
Az olasz katonai járművek sora, amely a hatalmas és kezelhetetlen mennyiségű halottat szállítja más tartományokba, egyeseknek kitörölhetetlen képkocka az örökkévalóságig, míg mások csak járműveket látnak a képeken.

Ha megpróbálunk nem elvonatkoztatott információként tekinteni a kórházakban életükért küszködőkre, a halottakra, azokra az egészségügyi dolgozókra, akik végtelen műszakokban megfeszítve harcolnak a betegség ellen, talán egy kicsivel könnyebb olyan egyszerű utasításokat betartani, ami lelassíthatja a terjedést, és tömegkatasztrófává alakíthatja a folyamatot nálunk is.
Ha beleképzeljük magunkat a helyzetbe, szüleinkre, nagyszüleinkre gondolunk, arra, hogy a négy fal nyomása, bármennyire tud idegőrlő lenni, mégis egy legkisebb rossz, a többi forgatókönyvhöz képest.
Gondolhatunk, a munkájukat elvesztőkre, azokra akik egyéb betegségben szenvednek de nem kaphatnak ellátást a járvány miatt, a gyerekekre, akik ahelyett, hogy a szabadban és a gyönyörűen virágzó tavaszban tölthetnék idejüket, szintén hónapos bezártságra ítéltettek. Az idősekre, akiknek esetenként hátrahagyottként a napjuk csúcspontjait jelentették azok a pillanatok, amiket otthonukból kilépve szűk, megmaradt ismerőseik körében tölthettek a parkban, vagy bevásárló egységeknél.

Unokák akik nem láthatják szeretett nagyszüleiket, felnőttek, akik nem merik idős szüleiket látogatni, holott szükség lenne a segítségükre. Kilátástalan pénzügyi előrevetítések, a tehetetlenség és izoláció, a feleslegességérzés mindannyiunkban jelen van, egyeseknél intenzívebben, a szerencsésebbnél nem akkora mértékben.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tényt, hogy mindenkinek egy új, ismeretlen és nyomasztó helyzet, mindenkinek megvan a saját problémája, a saját helyzete amivel meg kell küzdenünk.

A válasz sem a gond elbagatellizálásában, a struccpolitikában, sem a pánikkeltésben-gerjesztésben nem keresendő. Ha megpróbálkozunk azzal, hogy nehézségeink ellenére megőrizzük türelmünket, és gondolatainkat a pozitív előremenetelekre összpontosítjuk, ellenségeskedés és egymás földbe tiprása nélkül, értelmes és fejlett civilizációként nézhetnénk a problémák elébe. Naiv elképzelésnek tűnhet, de nem tudom elengedni annak az álomképét, hogy ha egyszer megtanuljuk egymást emberként kezelni és empátiával fordulni a másik irányába, saját érdekeinket esetenként félretéve, annak érdekében, hogy közösen lábalhassunk ki az ehhez hasonló szituációkból, akkor hatalmas dolgokat érhetünk el az emberiség nevében.

Az eddigiektől eltérő módon, a már mindennap hallott "kialakult helyzetre való tekintettel", úgy döntöttem saját történetem egy-egy részét osztom meg, hátha bárki számára olyan jellegű tanulságot vagy következtetést nyújthat, amely építő irányba fordítja ebben a furcsa és instabil helyzetben.

Hatalmas szerencsénkre az internet eddigi rohanó, a munka és hétköznapok súlya alatt megrokkanó népsége, már így is nagy mennyiségű hasznos és elmondhatatlan segítséget nyújtó tartalmakkal lát el minket, miknek köszönhetően kiléphetünk a kilátástalanság árnyékából. Rengeteg a támogatásról, a reménytelenségből és motiválatlanságból elmozdítani kívánó tanács, a segítség felajánlás, és ami majdnem ugyanennyire fontos: a humoros tartalom.
Mindezek számomra is roppant hasznosnak bizonyultak, így nem átallom útközben felhozni őket, hátha hasonló hatást váltanak ki másokban is.

Pillanatok leforgása alatt a teljes izolációban

Mindig is viccesnek találtam az életnek azt a tulajdonságát, miszerint egy probléma folyamatos megjelenése, végletekig tartó ismétlődése után a megoldás felé vezető út alatt, egyik másodpercről a másikra úgy fordul át a ló túloldalára, mint ahogy az utolsó utáni indokolatlan feles után a tudat a másnap reggelbe.
Ha a munkahelyen az unalomtól már szédelgünk, hirtelen a nyakunkba szakad olyan mennyiségű elvégzendő feladat amivel biztos nem végzünk a munkaidő végéig. Ha már a hónapok óta tartó magány alatt felénk se nézett senki, azonnal több jelentkező akad akik között képtelenség választani. Ha egyik nap megfagyunk másnapra a hőmérséklet perzselő pokollá változtatja a színteret, ahol a felhalmozott ruharétegek alatt testünk sikítva sírja vissza a tegnapi vacogó fogakat.

Így esett, hogy az egyedüllét és az összes eddigi marcangoló gondolatok letisztázása iránti hónapok óta tartó vágyakozás, majd a végső elhatározás után egyszer csak egy félig üres lakásban találtam magam, idegen bútorokkal, tárgyakkal, és személyes holmim 30%-ával.
Ez alapjában sem lett volna egy kifejezetten felemelő szituáció, még az előzetes trenírozások és rákészülések ellenére sem, de éppen akkor derült fény arra a nem elhanyagolható körülményre, hogy a járvány megérkezett kis hazánkba, korlátozzuk a pubok nyitva tartását, lemondjuk az összes koncertet, minimalizáljuk a baráti találkozások számát. Mindent ami addig azt a reménysugarat éltette, hogy nem lesz ez az egész változás egy elviselhetetlen önsanyargató sínylődés.
Az internet és tévé hiányát, a suhanó mobilnetek világában eleinte magam sem találtam mérvadó pontnak, de az órák és napok múlása a hőn áhított szolgáltató megérkezéséig meglepetésszerű frusztrációban összpontosult. Érdekes, hogy az ember mennyire hozzá tud szokni a korlátlan tartalom adta előnyökhöz, és mily módon nem képes mit kezdeni magával nélküle.
Természetesen a munkahelyek környékén is ekkor indult meg az átrendeződések ideje, melynek következtében utasításszerűen kellett otthon maradni, és onnan elvégezni azt a jellegű munkát, aminek ilyen típusú megnyilvánulása valószínűleg a történelem során még nem nagyon esett meg. Habként az ínycsiklandozó tortán híre ment a tömeges elbocsátásoknak, a felesleges munkaerő felszámolásának a levegőért kapkodó cégek utolsó próbálkozásaiként, hogy ne napok leforgása alatt omoljanak össze.

Ebben a tökéletesnek mondható egyvelegben indult útnak az a projekt amiket hetek, hónapok őrlődése előzött meg, rettegések, és felvázolt rosszabbnál rosszabb szenariók felvázolása közepette. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy múltbéli tapasztalatok által több lábon állva próbálkozom az anyagi javak előállításán, de azok közül bármelyik bedőlése porrá zúzhatja azokat a terveket amiket esetenként kínkeserves erőltetések közepette kerültek felépítésre. (A valódi szomorú oldala azonban a dolognak, hogy még így is ezerszer jobbnak mondható a helyzetem, mint azok a szerencsétlenül jártak, akik teljesen munka nélkül maradtak, hitel, vagy albérlet törlesztőkkel, egyéb tartozásokkal. )

Adott hát az idegen környezet, a barátok hiánya, az eddigi életvitel teljes megváltozása, és annak a jövőképnek az összeomlása ami mindannyiunk számára valamilyen szinten biztos pontot mutathat. Adott a maradj otthon, a ne terjeszd ezt a sz*rt mert az egészségügyünk kártyavárát még a semmi légfuvallat is összedöntheti, hát még az ami mostanra ily mértékben ostromolja kórházaink mindegyikét. Adott az olasz példa, ami lélekbe markoló rettegést és az elképzelhetetlent vetíti maga elé, ha nem tartóztatjuk magunkat. Az egyedüllét a reménytelenség, és a fojtogató félelem.

Fény az alagút végén

A már-már pánikroham közeli állapotban, ahol persze a "foglald le magad" és "csinálj olyat amit eddig nem tudtál" egyáltalán nem működik, kezdtem kétségbeesettem kiutakat keresni, és találtam is rengeteg krízisfeldolgozásról szóló cikkben, illetve később leltem rá a Pszichoforyou cikkére, ami hihetetlen módon fogalmazta meg mindazt ami épp velem is történt, történik. Mindezek mellett nagyon fontos volt, hogy visszamehettem oda ahonnan jöttem, és beszélhettem azzal, aki mindenben a racionalitást figyelve, kirángatott abból a pánik uralta világnézetből, ami teljesen elvakítva csak a kilátástalanságokat engedte láttatni. Járványügyi szempontokból nem valószínű, hogy a legjobb döntés volt, hiszen személyes találkozást igényelt, de aki okosabb, akár kivitelezheti telefonos, vagy webes beszélgetések formájában. A másokkal való beszélgetések felszabadító erején kívül, a fejünkben felhalmozódó problémák és káros gondolatok megfogalmazásának pillanatában néha még magunk is rájöhetünk arra, hogy mennyire abszurd helyekre tud juttatni egy-egy ilyen elmeállapot.

Az ezen napokból levont következtetésekből azt tudnám javasolni hasonló cipőben lépkedő sorstársainknak, hogy mindenképp harcoljanak a szorongás tévképzetei ellen. Ahogy szintén idevágó cikkekből levontam nagyon fontos eddigi életünk, életvitelünk meggyászolása, de elengedhetetlen észrevenni a különbségeket az egészséges és szükséges szomorúság és a káros önsajnálat, szorongás között.
Természetesen nem lehet varázsütésre átállni, megváltozni és hozzáállásunkat megváltoztatni, és hihetetlen frusztrációkat tud okozni az izoláció ilyen mértéke, az érintés, az ölelések hiánya. Lesznek szebb pillanatok, de ugyanúgy számítanunk kell még a lejtőkre és mélypontokra, a felkészülve rájuk és hagyva, hogy átjárva testünket egy idő után feldolgozhassuk és továbbléphessünk rajtuk, mindeközben együttérzést tanúsítva saját magunk iránt.

Ne feledjük, a reményt, hogy mint minden rossznak, egyszer ennek is vége lesz.

Linkek, cikkek, érdekességek:
- A Mindset pszichológia megalkotta a Mentális Akciótervet, amely keretei közt segítséget nyújtanak mindenkinek aki problémával küszködik a jelen körülmények között
- A Pszichoforyou ugyenezen megmozdulása a Lélekerősítő
- Zene és koncertkedvelőknek a Maradj Otthon Fesztivál majdnem minden este online szórakoztatja a hallgatóságot live közvetítésekkel
- Önkéntes pszichológiai segítők a koronavírussal kapcsolatban: http://pszi.hu/
- Tippek az összeomlás ellen: https://feketeruzs.blog.hu/2020/03/27/darabokbol_ujra_egesz?token=482faf2fbd04b0b9fff3c8a1f609de35
- Tippek a pozitív gondolkodásért: https://kivultagasabb.blog.hu/2020/03/27/hat_ut_a_szorongastol_a_pozitiv_gondolkodasig

A földön fekve bámulta a repedező festéket, amihez csak egyetlen gyengéd érintés szükséges, hogy lehulljon, porszemekké, apró darabkákká válva, szürkére vakolt és idegen felületet hagyva maga után. Vállába, lapockájába derekába fúródott a padló hideg és kemény nyomása, egyre erősödve, már-már lüktetve jelezvén, hogy ezer kényelmesebb hely létezik a világon a mostaninál. Kezét kinyújtva elképzelte a festék megbontását, a szükségtelen de kellő mozdulatot, ami megmagyarázhatatlan lelki felüdülést hoz, mely értelmetlenségében éppen annyira nélkülözhetetlen, mint annyira kimondhatatlanul felesleges. Felesleges? Befogadta, körberágta, átjárta a szó a teljes elmehálózatot, keserű melegséget, valamilyen ismerős, családias hangulatot hozva magával, ami körülírja a létezés minden egyes momentumát, az összes eddigi és elkövetkező napot, gondolatot, érzést, vágyat és elképzelést. Kinyújtott kezével lefagyva merült el a gondolathullámban, beszippantva, egyre a belsejébe fúródva örvényként forgolódva lefele, egyre mélyebbre. Kiejtett mondatok, ezerszer ismétlődő szófordulatok, elvárt gesztusok, végtelenszer újratárgyalt témák olykor ugyanazokkal a sémákkal magyarázva, problémák vég nélkül tárgyalva, megoldásként elfogadott kifejlettel, mely persze soha nem hoz teljes megnyugvást, csak pillanatokra hoz enyhülést. Egy kellemes érzést a a gyomor és mellkastájt mely azt mutatja, hogy, ezt a csatát sikerült megnyerni, lehet tovább a következő akadály felé haladni, a lépcső felé, ami felvezet az egekig, a haladás, a fejlődés elengedhetetlen és kényszeres útja felé. Hiszen mi értelme a létnek, ha nincs tovább, előre, a mindenség mozgatórugója pulzáló feszültségbombaként duruzsol a fülbe követel, hajszol, kér folytonosan újat és jobbat várva. Megtett utakat, sikeres üzleteket, jól elvégzett munkákat, humánus gesztusokat, vagy épp embertelen tetteket, melyeket ok-okozatokkal magyarázva sikerül letuszkolni a torkon, hitegetve szükségességét és elengedhetetlen mivoltát. A lépések végtére ugyanabba az irányba vezetnek robotikus mozgásként, az elkerülhetetlenbe, ami nevetségesen jelentéktelenné teszi az összes erőfeszítést, próbálkozást, változtatást. Olyan cselekvéshalmazzá, amely az évekkel folyamatosan halványul majd eltűnik, amelyre senki nem emlékszik már mert túlságosan el vannak foglalva saját lépéseikkel, saját próbálkozásaikkal, röhejes és körülírhatatlanul felesleges létezésükkel.
A merev révetegségtől kiszáradt szemébe hatoló égető érzés rántja vissza a valóságba, a kézfejébe ezer kis tűként szurkálódó zsibbadtság, és a külvilág zaja lassan kúsznak vissza, magukkal hozva újra az üres kötelesség hívogató hangját.
A repedés ugyanott marad, becsukja a szemét, kirázza a kezét, majd feltápászkodik és halad tovább a kijelölt úton, lépked a lépcsőkön, csendben és kötelességtudóan, akadályokat  leküzdve, a folytonos és létfontosságú fejlődés irányába.