Hogyan ne..?

Miért ne menj el a kóborló állat mellett?

Mit tehetsz, ha kóbor kutyát találsz?

2019. július 18. - Zoggy

photo-1444212477490-ca407925329e.jpg

A megannyi egyéb megoldandó problémán kívül, hazánkban elég előkelő helyet foglal el a gazda nélküli háziállatok helyzete, mind a kutyák mind a macskák viszonylatában. Persze még mindig mérsékeltebbnek mondható a baj, mint a tőlünk keletre található országokban, ahol némely kultúrában a haszonállatokkal egyenértékűként kezelik őket, sőt legfőképp Kínában, ahol a mai napig még húsukat is fogyasztják.
Azonban a nyugati társadalmak ennél már jóval előrehaladottabbak, és szerencsére ez nálunk is érzékelteti hatását, habár leginkább nagyvárosainkban, és azok közül is főként fővárosunkban jellemző ez a fajta hozzáállás.
A kutyák előtörténetére, és a napjainkra kialakult megváltozott tendenciákra a Miért ne vegyél Jófogáson kutyát című cikkben már kitértem, röviden tömören, már nem azt a szerepet töltik be mint régen, és mint egyes hagyományos vagy falusinak mondható településen.
Rengeteg háztartásban már sokkal inkább funkcionálnak társként és családtagként, mint élő riasztóként, ami remek lépés a haladás és egyre civilizáltabb életforma megteremtése és kiteljesülése felé

A gond ott kezdődik, amikor ez a két felfogásrendszer egymással szembe kerül, illetve nagy akadályokat állít a világban bekövetkezett változások sora a régi iskola alkalmazása elé.
Gondoljunk csak például arra a sokak által alkalmazott "sétáltatási módszere" ami annyit tesz, hogy a gazda a kerti ajtót kinyitva útjára engedi az ebet, mondván járjon egyet, és sétáltassa meg magát. Ez a módszer 1-200 évvel ezelőtt még működhetett is, azonban manapság a hatalmas mennyiségű nagy sebességű gépjármű, sűrű úthálózatok és rohanó, figyelmetlen sofőrök világában, már életveszélyes vállalkozásnak bizonyul. A fusson ki merre lát elve azért sem a legmegfelelőbb, mivel sokkal személytelenebb világban élünk, sok esetben a szomszédság nem ismeri ezen kiengedett kutyákat, őket veszélyforrásnak tekintve kárt tehet bennük, illetve az sem elhanyagolható tényező, hogy ilyenkor az állat oda ürít ahova kedve tartja, és tüzelési időszakban ivaros kutya esetén nem kívánt szaporulatokat hozhat létre csatangolásai alkalmával.
Ezen kívül ide sorolhatjuk még az oltások kérdését, amelyre szintén sokan érvelnek a rengeteget használt mondattal, miszerint "évezredeken át el volt a kutya oltás nélkül, most miért elengedhetetlen?". Erre ugyanazzal tudnék érvelni, mint az ilyenkor legjobban ide passzoló válasszal: Mert azóta rengeteget változott a világ. Megnövekedett a betegségek száma, sokkal civilizáltabb keretek közt élünk, aminek nagyon fontos aspektusa a megelőzés.
Magyarországon a jelenkori szabályozás szerint a veszettség elleni védőoltás évenkénti beadása kötelező (de csak kutyák esetén), ezen kívül adható még nekik kombinált védőoltás, amely különböző betegségek ellen véd. (parvovírus, szopornyica, Leptospirosis, fertőző májgyulladás, parainfluenza vírus) valamint indokolt esetben komolyabb kórokozók elleniek is (mint például kennelköhögés vagy Lyme-kór). Ezen kívül a felelős gazdák védekeznek a kullancsok, rovarok, férgek ellen, de mind nem kötelező jelleggel. Amennyiben az állat embert megmar vagy megharap és ezzel kapcsolatban orvosi ellátásra kerül sor, minden esetben be kell mutatni az oltási könyvet, és ha nincs érvényes veszettség elleni oltás, azon kívül, hogy a sérültnek meg kell kapnia egy igen fájdalmas injekció sorozatot, a kutya gazdája pénzbüntetéssel sújtható.

Azonban ami a legfontosabb, hazánkban jelenleg (szintén sajnos csak kutyák esetén) kötelező a mikrochip beültetése, minden ebnél, amint elérte a megfelelő kort, enélkül meg sem kaphatja a veszettség elleni oltást. Ez a szabályozás nagyon fontos és rendkívül előnyös minden kutyatartó számára, mivel a mikrochip azon kívül, hogy tartalmazza a gazda nevét, címét, telefonszámát, az állatorvos az oltás beadásakor, azt is felviszi a rendszerbe, így egy chipolvasás alkalmával, már oltási könyv nélkül is megmondható, hogy oltott-e a kutya.
Azonban a mikrochipek használata Magyarországon még korántsem annyira bevett szokás, mint amennyire indokolt lenne, sajnos még olyan eset is ismert, amely során az állatorvos veszi semmibe a törvényi szabályozást, és huny szemet annak alkalmazása előtt, ha ez a gazda számára előnyös (például szaporítók esetén). 

_72.jpgForrás: ebay.com

Cikkünk szempontjából ez utóbbi kérdés a legfontosabb, hiszen egy kóbor állattal való találkozás alkalmával a legfőbb reményünk, hogy található benne chip ami által visszajuttatható gazdájához.
Sokan igen sajnálatosan azt az életfelfogást képviselik, miszerint mindenki sepregessen a maga háza táján, gondoskodjon a hozzátartozóiról, az életéről, állatairól, azonban rengeteg eset alátámasztja azt, hogy ez helytelen felfogás, és egymás segítésével sokkal könnyebben boldogulnánk mindannyian az életben.
Már többször találkozhattunk olyan történetekkel, amelyek alkalmával a földön fekvő, magán kívüli személyhez nem ment segítséget nyújtani egy járókelő sem, mivel abban a hitben voltak, hogy mint sok más esetben, részeg/hajléktalan/tudatmódosult állapotban lévő egyénről van szó. Többször tragikusan is végződött egy-egy ilyen alkalom, mire bárki odalépett volna az épp epilepsziás rohamot átélő, vagy szívinfarktust kapott emberhez, már túl késő volt.

Ugyanez a helyzet áll fent a kóborló állatoknál, nem tudhatjuk, hogy a napi rutinját teljesítő szökőművészt, vagy saját gazdája által kiengedett kutyát sodorja elénk az élet, vagy épp olyasvalakit akit hetek, hónapok óta keresnek. Sokszor az állat több kilométert képes megtenni, ha sokkos állapotba kerül ez több tíz is lehet pár óra leforgása alatt. Olyan is történt már, hogy lopott kutya szökött el, és városokkal arrébb találták meg.
Azonban mindezen felfedezések és információk nem kerültek volna a tulajdonunkba, ha egyes emberek ahelyett, hogy vették a fáradtságot, és odamentek a kóválygó állathoz, inkább a saját életükkel foglalkoztak volna.
Rengeteg sikertörténetet olvasni arról, hogy a keresett kutya hónapokkal később meglett, és ez mind azoknak köszönhető, akik nem mennek el mellettük. Nem feltétlen szükséges őket befogadni, hazavinni, vagy napokat áldozni az életünkből, de ha már arra vesszük a fáradtságot, hogy megállunk, vizet adunk nekik, már megmentheti őket a kiszáradástól, legfőképp a nyári kánikulák alkalmával.
Teljesen mindegy milyen településen tartózkodunk, szerencsére sok hasonló indíttatású embernek köszönhetően, már mindenhol található olyan csoport a Facebookon, ami azon környék elveszett és kóbor állatai számára készült. Ilyenkor ennek segítségével akár gyorsan beazonosítható az eb, sokan az elkötelezettebbek közül már úgy ismerik a kijárós, szökős kutyákat, mint a sajátjukat.
Ha a kutyának nincsen gazdája, ugyanezen csoportok és azok tagjainak segítségével kereshetünk neki új családot, ahol megfelelő körülmények között élheti le hátralévő életét.

Mit tehetsz ha kóborló kutyával találod szembe magad?

Tapasztalataim alapján a következő lépéseket tudnám ajánlani, ha az adott szituációban találjuk magunkat:
1. Ha a kutya megfogható, és sikerült magadhoz csalogatni, a legelső, hogy csinálj róla képet, és töltsd fel a helyi állatvédő csoportba, nem egyszer sikerült így percek alatt kideríteni a kutya lakhelyét, amennyiben elhíresült Houdiniról volt szó. Várakozás közben érdemes a környező házakhoz becsengetni, hátha csak a közelmúltban indult útjára, és nem messze lakik, illetve ismerik az ott lakók.

2. Ha teljes a csend, és elérhető állatvédők sincsenek, akik tudnának segíteni chipet olvasni, következő lépésként autóval rendelkezők számára az állatorvos, vagy chipolvasó pont felkutatását javasolnám, nagy szerencsénkre a MOL kutak nagy részénél erre van lehetőség, az ezen pontokat tartalmazó dokumentum INNEN tölthető le.

3. Amennyiben található chip a kutyában, az állatorvos felhívja a megadott telefonszámot, és szól a gazdának az állat hollétéről, ugyanez a helyzet a MOL kutak esetén is. Sajnálatos módon az egyébként sokszor indokolt és szükséges GDPR elfogadása miatt ilyenkor nem túl előnyös a helyzet, mert a tulajdonosok adatai védve vannak a törvény által, de sok vélemény szerint ilyenkor a segítőkészebb hozzáállás sokat javíthat a probléma megoldásán a kérdéssel kapcsolatban.

4. A továbbiak mind a jelenlévő embereken múlnak, egyes állatorvosok megengedik, hogy az állat addig ott maradjon amíg a gazda megérkezik, egyesek nem, vannak állatvédők, akik szívesebben hazafuvarozzák, vagy elsétálnak velük, sok helyzetben ez gyorsabb megoldás, mint a várakozás.

A fenti felsorolás egy igen leegyszerűsített minta, és a valóságban sok tényező akad ami alakíthatja, azonban kisebb kreativitással és nyitottsággal ezek mind kiküszöbölhetőek. Hogyha valaki hosszútávon elhivatottabbnak érzi magát, érdemes egy hurkolt pórázt az autóban tartania vizes tállal és palackokkal együtt, de amennyiben ez nem áll rendelkezésre, a környező házakból is lehet segítséget kérni benne, vagy beszerezni egyet egy közeli boltban.
Ha nincs túl sok időnk a procedúra végiglépdelésére, a már beszélt Facebook csoportok egyikében is kérhetünk segítséget, hátha akad valaki, aki épp ráér, és szívesen megoldja helyettünk a problémát. 

facebook_talalt_kutyak_1.jpgForrás: Facebook

Amit semmiképp ne tegyél:

- NE hívd a sintért
- NE engedd vissza útjára az állatot

Ha bekövetkezik ami az adott szituációban a legrosszabb, és nincs mikrochip az olvasás alkalmával, szintén ezt a felületet érdemes igénybe venni, ha nálunk nincs lehetőség az állat ideiglenes befogadására, találnunk kell egy helyet ahol meghúzhatja magát. Akár a közösségi média felületén, akár menhelyeknél is próbálkozhatunk, azonban utóbbinál kicsi a valószínűsége a befogadás esélyének, tekintve a kóbor és gazda nélküli állatok súlyos helyzetét.
Jelenleg hazánkban az ebrendészet igen csekély szabályozási rendszerrel működik, azok sem az állat jólétét szolgálják. Sajnos sokan akik ezen a területen dolgoznak, szintén nem azt nézik, hogy miként juthatnak haza, vagy szerető gazdához, csak a minimális követelményeket tartják be, akkor is, ha ez sok esetben egy-egy kutya nyomtalan eltűnésével jár. Ezért nem javasolt ezen szervezetek bevonása, csak a legvégső esetben, de olyankor is fennáll annak a lehetősége, hogy a halálba küldjük a kérdéses kóborlót.
Ezek közül egy erős kivétel az Illatos úti telep, amely alapítványi segítséggel nagyon sok változáson ment keresztül az elmúlt évek során. (Telefonszámuk: 06 (1) 301-7500 vagy 06 (1) 347-0830)

Macskák esetén még nehezebb a helyzetünk, mivel az ő esetükben még inkább elfogadott a szabad ki-be járás joga, ezért csak olyan állatoknál lehetünk biztosak, akik vagy túl szelídek és betévedtek kertünkbe, otthonunkba, vagy túl vadak és megközelíthetetlenek.
Mivel náluk nem kötelező a mikrochip, ezért csak a közösségi felületen kérdezhetünk utána, rengeteg csoport áll rendelkezésre, aki ezzel foglalkozik, sokan élvefogó macskacsapdákkal fogják be, ivartalanítják, és keresnek gazdát az eltévelyedetteknek, akik közül sokan már felesleges szaporulatként az utcára születtek. Az ő történetüket később egy másik bejegyzés alatt fejtem ki.

Amit tudnod kell:

Amit nagyon fontosnak találok megjegyezni, ezzel kapcsolatban, mert már sok alkalommal találkoztam vele bizonyos felületeken: semmilyen magasröptű elvárást ne támasszunk a civil állatvédőkkel szemben, ugyanolyan emberekről beszélünk mint amilyenek mi vagyunk, dolgozó hétköznapi személyekről, akik munkájuk és saját életük mellett hobbiból végzik a segítő tevékenységet.
Az állatmenhelyek lehordása sem segíti a probléma megoldását, ha nincs hely, akkor nincs hely, ezt mindenképp meg kell értenünk.
Az állat hibáztatása a legprimitívebb hozzáállás a kérdésben, leginkább ahhoz hasonlíthatnám, mintha egy csecsemőt utálnánk azért mert sír. Minden háziállatért az ember, a gazdája a felelős, nincs olyan helyzet amin ne lehetne változtatni, az a kerítés amit ne lehetne megjavítani és kutya akit ne lehetne kellő odafigyeléssel megnevelni, a megfelelő viselkedésre szoktatni. És az is örök igazság, hogy nem mindenkinek kötelező állatot tartani.

Ezen kívül ami végtére a legfontosabb: ne ringassuk magukat olyan hitben, miszerint egy magában sétálgató háziállat normális jelenség, a jelenlegi körülmények között ilyenkor legtöbbször tudtukon kívül ezek az állatok életveszélyben vannak, nem ritkán eltévedtek, és épp egy jótevő beavatkozását várják, hogy ne meneteljenek a biztos halálba. Természetesen könnyebb elfordítani a fejünket, meggyőzni magunkat, hogy nem a mi dolgunk, de ehelyett inkább javasolnám, hogy gondoljunk arra: a mi életünkből erre rászánt 10 perc - 1 óra, megmentheti annak az életét, aki gazdája, vagy más emberi résztvevő felelőtlensége miatt került az utcára.

Már-már állatvédelmi klisének számít, de mégis a következő mondattal zárnék:  "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél".

Linkek, cikkek érdekességek, források:
- A védőoltásokról: http://allatvedelemert.hu/2017/03/17/ajanlott-oltasi-protokoll-kutyaknak/

- MOL mikrochip cikk: https://mol.hu/hu/molrol/mediaszoba/6630-mikrochip-leolvasokkal-segiti-az-elkoborolt-kutyak-hazajutasat-a-mol/
- Gazda megtalálásában nagy segítség: https://kutyabarat.hu/hasznos_tanacsok/75511/segitseg_talaltam_egy_kutyat/
- Szervezetek amelyek segíthetnek:
  - http://allatmentoszolgalat.com/
  - http://ebtelep.hu/ (Illatos út)
- Telefonálás esetén fontos tudnivalók: http://ebtelep.hu/mi-a-teendo-ha-kobor-ebet-latunk
- Mit tegyél ebben a helyzetben cikkek:
  - http://www.noeallatotthon.hu/index.php?pid=2&cid=1421
  - https://www.harmonet.hu/csalad_otthon/55941-10-fontos-teendo,-ha-kobor-kutyat-talalsz!.html
- Milyen veszélyekkel néz szembe a kóborló kutya?: https://juttasshaza.blog.hu/2018/12/27/milyen_veszelyekkel_nez_szembe_egy_kobor_kutya

A bejegyzés trackback címe:

https://hownottobe.blog.hu/api/trackback/id/tr3014934212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása