Számtalan cikk és bejegyzés készült már a témáról, és hihetetlen mennyiségű ötlet, tanács lelhető fel az internet útvesztőiben ha otthoni újrahasznosításról van szó. Kreatív megoldások, egyszerű javaslatok, tippek, trükkök, állnak rendelkezésünkre, amelyek remek irányba terelnek, ha nyitottak vagyunk a kérdésben.

Ezek összefoglalása és kifejtése helyett, most azt mutatnám be, hogy a valóságban ennek az útnak a követése, hogyan néz ki, hogy lehet nekikezdeni, és mi értelme van egyáltalán. Milyen nehézségek állják a vállalkozó kedvűek útját, és végül, miként lehetséges őket könnyűszerrel leküzdeni.

Már azzal is sokszor találkozhattunk hogy, a jelenlegi belassult (de sajnos egyre inkább újra visszagyorsulni látszó) életvitel remek lehetőséget nyújt arra, hogy kipróbáljuk magunkat mindenféle új vonalon, miért ne veselkedhetnénk neki akár még egy új területen, ami roppantul hasznos és remek célt szolgál?

Miért kell ez az egész? Miért nem jó így ahogy van?

Mindenekelőtt a kényszer és kényelem kapcsolatát érzékeltetném, ami kifejezetten érzékeny ebben a vonatkozásban. Amikor jómagam először szembesültem azokkal az ökológiai lenyomatokkal amiket emberi fajunk hagy ezen a bolygón, elszörnyedtem, és ambivalens hatásokat érzékeltem magamban. Innentől kezdve folyamatos harcot vívott a kételkedés a tények iránt, a szomorúság, elutasítás, és az attól való félelem, hogy az eddigi kényelemről való lemondás, vajon mennyire változtatná meg az életemet. Másokat miért nem érdekel? Ha senkit nem izgat nekem miért kellene ezzel foglalkoznom? Hogyan tudják egyesek ilyen szinteken elfordítani a tekintetüket? Az elterjedt félinformációk és híresztelések arról, hogy teljesen felesleges már bármibe belekezdeni, és egyébként sem úgy van az, ahogy kívülről látszik, az összeesküvés elméletek mind a lemondás és elutasítás felé akartak lökdösni.

A vívódás végeredménye szerencsére próbálkozásban nyilvánult meg, úgy gondoltam, mindenképp adok egy esélyt az apró változtatásoknak, veszíteni valóm nincsen sok vele, a minimális beleölt energiákon kívül. Szinte, pont annyi, mint amit azzal vesztünk ha egy tetszetős könyvbe belekezdünk amelyről végül számos oldal végigküzdése után kiderül, hogy mérföldekre helyezkedik érdeklődési köreinktől.
Kicsit mélyebben belevetve magam a témába aztán felfedeztem azt is, hogy egyes híresztelések valóban téves információk, és a berögzült tévhitek tudatunkba építésével, ismételgetésével sokszor tudat alatt saját magunkat szeretnénk csak meggyőzni azzal, hogy ne kelljen változtatást eszközölnünk.

A legfontosabbnak azt tartom mindenekelőtt kijelenteni, hogy pillanatokra se érezzük tevékenységeinket feleslegesnek, minden apró lépés amit megteszünk ér valamit. Sokszor szembesülök azzal a kérdéssel amiket eleinte én is feltettem magamnak: Miben változtatnék ÉN bármit? Mit ér egy kis ember megmozdulása a tömegek, a hatalmas gyárakéval szemben?
Erre a kereslet-kínálat helyzet felfogása és tudatosítása ad választ, hiszen mi mint a fogyasztói társadalom mozgatórugói, minden döntéssel hozzájárulunk a piac alakulásához. A cégek és gyárak folyamatosan figyelemmel kísérik a trendek és szokások alakulását, mivel fennmaradásuk a vásárlói igényektől és az ebből következő eladásoktól függenek. Remek példa erre akár a vegán életmód térhóditása, amely a rengeteg ellenzője ellenére mégis növekszik, és már multinacionális vállalatok, cégóriások is beállnak a sorba, felfedezvén egy új piaci réteg megjelenését. (Dr Oetker, Fa/Henkel, Magnum/Algida, Burger King, Don Pepe stb) Illetve ide sorolnám még a jelenlegi pandémiás helyzetet is, ahol nagy mértékű gazdasági átrendeződésnek lehetünk szemtanúi, attól függően, hogy mire van most szükség és kereslet a fogyasztók körében. Remek példa erre, hogy a MOL kézfertőtlenítők gyártásába kezdett a hiány, és a keletkezett piaci rés betöltésének érdekében, vagy a szájmaszkok, egyéb fertőtlenítőszerek tonna számú megjelenése olyan vállalkozásoknál, akiknek eddig rendkívül távol álltak ettől a szegmenstől.

Mindezek tudatosítása után következzenek azok az irányvonalak amelyek mentén elindulhatunk, hogy részesei legyünk a változás folyamatának. Első ízben a méltán nagy helyet követelő szelektív hulladékgyűjtés szerepét érzem szükségesnek bemutatni, amely összetettségének köszönhetően nem zárható rövidre pár mondatban.

A szelektív hulladékgyűjtés

Az első és legegyértelműbb, amely minimális rákészüléssel teljes mértékben napi rutinunk részévé válhat. Budapest összes kerületében található műanyag és papírgyűjtő kihelyezett szemetes, amelyek a közhiedelemmel ellentétben, még ha akár az összegyűjtés pillanatában úgy tűnhet, hogy összeöntésre kerül, valójában nem vegyül, és utólagos kiválogatásra kerül. A begyűjtést az FKF végzi, és az alábbi csodálatos cikkből megtudhatjuk, hogy a hulladék egy csepeli és tatabányai hulladékfeldolgozó üzembe kerül, ahol futószalagon válogatják a használható elemeit.
Habár a cikk éppen azt fejti ki, hogy egyes műanyag hulladék típusok például végül ugyanúgy a kommunális szemétben végzik, mert gazdaságilag nem éri meg külön gyűjtésük, de azt is olvashatjuk benne, hogy ez folyamatosan változóban van, és a beérkező hulladék mennyisége is hatást gyakorol rá, egyes addig nem gyűjtött elemeket a nagy mennyiség miatt elkezdtek feldolgozni.

Idézet a cikkből:

...a csepeli és a tatabányai kezelőnél is azt mondták, hogy érdemes minden műanyag hulladékot szelektíven gyűjteni.

“Tudom, hogy hülyén hangzik, de ez így van rendjén. Erről nehéz lenne letisztultan kommunikálni, pláne, hogy a gyűjtési rendszer régiónként különbözik. Nem tudhatjuk előre, hogy egy adott típusú hulladék mennyisége eléri-e majd a méretgazdaságos mennyiséget, például Kínában 23-féle műanyagot gyűjtenek külön. Az a lényeg, hogy bárhogy is, csak gyűjtsünk szelektíven” 

– ezt Ferenczi Attila mondta, aki a főleg irodaházaknál szelektív hulladékgyűjtési rendszereket üzemeltető Recobin Kft. ügyvezetője.nál szelektív hulladékgyűjtési rendszereket üzemeltető Recobin Kft. ügyvezetője.

Tehát mindenképp érdemes a műanyag hulladékot külön gyűjteni, mert, már ha csak józan paraszt ésszel belegondolunk, számunkra teljesen mindegy, hogy melyik kukába dobjuk, ha minimális esély van arra, hogy végül hasznosításra kerül, megéri a próbálkozást.
Ami nagyon fontos azonban, hogy minden esetben TISZTA hulladékot dobunk a kukákba, az étellel vagy bármi egyébbel szennyezett műanyagok többet ártanak mint használnak.
Itt kerülünk szembe először a kényelmi szokásainkkal, de tapasztalatból állíthatom, hogy pillanatok alatt napi rutinunkká válhat ezen edények pár másodperces átöblögetése és elmosása. Lehet, hogy először kellemetlennek tűnik, és egyszerűbb lenne szimplán a kukába hajítani, de az első pár alkalom minimális koncentrációja után valóban olyan megszokottá válik, mint étkezés után a tányérjaink elmosogatása.

A papírhulladék gyűjtésének kérdése, szintén ugyanebből a cikkből derül ki, hogy egyértelműen hasznos és indokolt, főleg azt a tényt tekintve, hogy például a csepeli hulladékhasznosítóból kikerülő papír egy dunaújvárosi csomagolóanyagokat gyártó céghez kerül, amely csak újrahasznosított papírból dolgozik, de Magyarországról nem tud elegendő anyagot begyűjteni, ezért az alapanyagok több mint felét importból valósítja meg.
Ez az információ számomra első hallásra feldolgozhatatlannak tűnt, azt látva, hogy milyen mértékben használunk papír anyagokat, mégsem vagyunk egyelőre képesek úgy gyűjteni őket, ahogy azt a helyzet megkívánná.
Itt is igen fontos az előbb említett tényező, hogy csakis TISZTA papírhulladék kerülhet a gyűjtőbe, az ételmaradékos pizzadobozzal, használt papír zsebkendővel csak ártunk a válogatásnak.
Magam is meglepődtem, mennyire hamar megszokássá vált a tejes dobozok gyors öblítése, összenyomása, majd minimális lecsöpögtetés után a papírhulladék közé helyezésének mozdulatsora. Amennyire először terhesnek tűnik, annyira bevett szokássá válik, főleg ha arra gondolunk közben, hogy ezzel teszünk valamit.

Az üveghulladék esete sajnos a budapestiek számára már nem ilyen egyszerű folyamat, mivel finanszírozási támogatás hiányában az FKF ezeknek a külön begyűjtését nem végzi. Azonban, ha valóban szívügyünkként kezeljük felhasznált üvegeink különgyűjtését is - amelyek teljes lebomlási ideje körülbelül 1 millió év körül mozog - az FKF weboldaláról tájékozódhatunk arról, hova vihetjük ilyen hulladékainkat.(Üveggyűjtő szelektív szigetek, illetve hulladékudvarok-> itt érdemes a járványügyi változásokat figyelni)
Ezen kívül egy rendkívüli kezdeményezés keretei közt egyes SPAR üzletek is rendelkeznek szelektív gyűjtőegységekkel, ezek elérhetőségéről itt lehet tájékozódni, hatalmas szerencsékre, rengeteg található a fővárosban, könnyen megközelíthető helyeken.
Ezek használatára, azon kifogás kikerülése végett, miszerint képtelenség nagy mennyiségű nehéz üveghulladékot folyamatos csörömpölések közepette elvinni egy-egy ilyen befogadó egységhez, az erdőknél használt egyik kedvenc érvelésemet tudnám replikaként ajánlani: Ha teli vízzel, üdítővel el tudtuk vinni magunkkal palackunkat a kirándulásra, akkor üresen, miért ne tudnánk ugyanúgy hazavinni? Ide átvetítve, bevásárló szatyrunkban, táskákban 1-2-3 üveget akár a következő vásárlásra tartva magunkkal vihetünk, majd még előtte megszabadulhatunk tőlük a megfelelő helyen, ezzel kicsi, de mégis hatalmas lépést téve környezetünk épségének fenntartása felé.

Az otthoni gyűjtésre is rengeteg módszer, tipp található, sokan a helyhiánnyal és az esztétikai problémákkal ellenkeznek, de ezek könnyen áthidalhatóak egy kis kreativitással vagy okos megoldással.

Saját példámban, ami nem az esztétikum felé vette az irányt, hanem kifejezetten a low budget keretei közé, a következőképp zajlik a gyűjtés:

Nálam jelenleg az összegek minimálisra szorítása, és plusz eszközök beszerzésének mellőzése volt az elsődleges szempont, azzal az előnnyel megspékelve, hogy egyszemélyes háztartásként sok hely áll rendelkezésre, így egy egész elzárt, szem elől megbúvó területet tudtam a célra kialakítani.
Mint látszik a műanyag gyűjtés egy ezer éves műanyag zacskóba zajlik, a papír általában ismerősöktől rám ruházott, általában ételszállítók által hozott papírzacskóba. Az alumíniumgyűjtő szemetes az albérlet hozadéka, és habár, az együtt gyűjthető a műanyaggal, legújabb szokásomként azt is külön gyűjtöm, és ha az élet úgy hozza, megpróbálom olyan személynek odaadni, aki ezek gyűjtéséből és beváltásából keres magának bevételi forrást. De ha ez idő előtt nem sikerül simán helyezhető a műanyag közé, hiszen mint tudjuk szétválogatásra kerül. Az üveg számára nem tartok fenn külön tárolót, mert annak elvitelét szintén az élet irányítja, hogy mikor megyek gyűjtőhely közelébe, és ahhoz mérten választom ki miben viszem el és hova.
A kommunális hulladék a lehető legkisebb egységet teszi ki amelyet próbálok minél kisebbre leszorítani, a képen látható méret és körülbelül 30x30 centiméteres benne lévő zacskó (amely szintén nagyon régi vásárlásokból maradt meg) általában 2-3 hét alatt szokott megtelni.

Természetesen ez csak az én példám, minden háztartásonként változó, maga a rendelkezésre álló hely is, mind a családtagok számától függően a hulladék mennyisége is.
Ezeket mindenkinek egyénileg kell kitapasztalnia, kialakítania, azon igényeihez mérten, hogy mennyire szeretne összegeket beleölni, az esztétikus megjelenés érdekében.

Rengeteg kreatív vagy praktikus ötlet, termék és megvalósítás áll rendelkezésre, ezek közül pár:

forrás: mall.hu

forrás: otthonokeskertek.hu

forrás: mesdi.hu

Egyéb szuper ötletek még ebben a bejegyzésben is találhatóak

Tehát nem szükséges életünk minden mozzanatát megfeszülten ezen kérdés köré alakítani, kis változtatásokkal, egy-egy új zacskó/tároló szelektív gyűjtőként való kinevezése, és minimális figyelem ráfordítás akkor amikor a szemetes felé vesszük az irányt már remek kezdetnek mondható. Ezen kívül véleményem szerint legjobb pozitív hozadékaként, minimálisra szoríthatóak a kellemetlen szagok, valamint lecsökken a szemét összegyűlési ideje, nem kell 3-4 naponta látogatnunk a hulladéktárolót.

A cikk következő részében olyan egyéb megmozdulásokat, szokásokat tippeket fogok részletezni, mint például a bevásárláshoz használt zacskók kiváltása, a csomagolásmentesség, tisztítószerek újragondolása, ruházkodási szokások átértékelése. A lehető legegyszerűbb módokon, horribilis anyagi ráfordítások, és önmagunk, energiáink erőszakolása nélkül.

Jelen esetben leginkább Budapest és Pest megyében található szelektív gyűjtési lehetőségekről volt szó, mert egyelőre ezekre volt rálátásom. Mint ahogy már ez elhangzott, régiónként roppantul eltérő a gyűjtési mód és kialakított rendszer, vagy annak hiánya. Személy szerint én is találkoztam, a kezdetlegesség buktatóival, de úgy vélem, hogy mindenképp javuló tendenciákat mutat országunk ezen a téren, és mindenre lehet megoldást találni. Csak, hogy egy példát említsek meg, az üveghulladék kérdése kapcsán: amíg nem volt az új lakóhelyemen elérhető távolságban feldolgozási lehetőség és kényelmi szempontok miatt, összekötve más tevékenységgel, a régi lakhelyemre hordtam vissza üvegeimet, mivel abban a régióban a helyi hulladékkezelő végezte begyűjtését, a budapestivel ellentétben.

 Linkek, cikkek, érdekességek, források:
- MOL cikk:  https://www.magyarorszagom.hu/mol-kezfertotlenito.html
- A budapesti szelektív hulladék útja, nagyon jó cikk a gyárlátogatásról: https://g7.hu/elet/20191112/megneztem-ket-szelektiv-hulladekkezelot-es-alig-hittem-el-amit-lattam/
- Spar a fenntarthaságról: https://www.sparafenntarthatojovoert.hu/rovat/a-kornyezetert/a-spar-visszaveszi-amit-a-termeszet-nem-tud
- https://www.fkf.hu/
- http://uveggyujtes.hu