Ha eljön az este és kihunynak a fények
A démonok kelnek, táncra hívnak téged.
Súgnak, húznak, sikoltják minden gyengeséged,
Feketére festik az épphogy sötétséget.

Tudhatnád, hogy ilyenkor mi lenne a teendő,
Ilyen bajra melyik orvosság a beveendő.
De jaj az orvosságba, csak pillanatnyi csendélet,
Kölcsön kapott nyugodalom, holnaptól csent élet.

Marad hát a plafon, a lények lassú keringője,
Józan gondolatok élve temetője.
Gondolat is, mi az hát? Pillanatok szülte hatás.
Reggel á-t mond este z-re csúcsosul a rakás.

Kapálózhatsz, keresheted elméd darabkáit,
Nappal pakolgatott építőkockáit.
Ilyenkor csak csend van, fájó táncok lépte,
A létezés és emlékezés élettelen képe.