Hogyan ne..?

A vegán felfogás alapelméleteiről - Miért lettem vegán?

2019. május 01. - Zoggy

justvegan-1343429_960_720.png

Tapasztalataim szerint bármely alkalommal, amikor felmerül a vegán életvitel ténye, ugyanazon, vagy legalábbis egymáshoz roppantul hasonló kérdések tömege záporozik a kijelentő irányába, amelyek nagy része helytelen információkból, illetve leginkább az emberi értetlenség és az együttérzés mérhetetlen és elszomorító hiányából fakad.
Mivel ahány ember annyi gondolkodásmód, és felfogás létezik, ezért teljesen felesleges olyan elhamarkodott megállapításokkal élni mint "minden vegán ezt gondolja...." vagy "minden húsevő így reagál..." és ezen bejegyzés sem a vegán társadalmi réteg megbízásából készült, se nem képviseli valamennyi résztvevőjének álláspontját. Ahogy a legtöbb ilyen jellegű eszmefuttatás, ez is nagyon erősen szubjektív, és egy bizonyos ember személyes véleményemét, álláspontját és gondolkodásmódját reprezentálja, bár valószínűsíthetően sok átfedést tartalmazhat egyes hozzá hasonló társa véleményével.

Ezen fontos pontok tisztázása után először egy költői kérdést tennék fel: vajon miért vált ki ekkora ellentmondást és feszültséget ez a témakör, hogy többnyire fröcsögős, vérre menő szócsatákban csúcsosodik, és ahelyett, hogy két értelmes ember diskurzusáról lenne szó, az esetek nagy részében bármiféle egyetértés nélkül záródik, úgy, hogy valamelyik résztvevő mindenképp keserű szájízzel távozik belőle?
Többek közt a későbbiekben erre is szeretnék választ találni, de mindezek előtt a egyéni kezdetek részleteivel indulnék, az egész megmozdulást kiváltó okok felderítésével.

Személyes vonatozások
Nagyon röviden és csak a tisztánlátás végett jelenteném ki, hogy személyemet borzasztó mód - és a szó nem pozitív értelmében használva - érzékeny embertípusnak tapasztaltam, különböző hullámzásokkal, és ezen utált jellemvonások elnyomásának irányába tett kétségbeesett próbálkozásokból adódó kicsapongásokkal vegyítve, melyek negatív hatásai folyamatosan tovább rontották az alaphelyzetet. Már gyerekkoromtól kezdve nagyon rosszul érintettek az olyan események, vagy információk amikből mások szenvedését és fájdalmát érzékeltem, és sajnos sokáig ahelyett, hogy ezt a megfelelő módon reagáltam volna le, a kellő támogatás hiányában az elfedés és mélyre tuszkolás taktikáját választva, csak egyre lejjebb nyomtam magam, és erőszakosan próbáltam nem gondolni a zavaró tényezőkre. Gondolok itt olyan esetekre, amelyek során a világ számomra egyértelműen helytelennek ítélt működési módjával találkozva, nem tetszésemet túl hevesen és érzelmesen kifejezvén, egyértelmű elutasítással találtam szemben magam szüleim és környezetem irányából, azokkal a megszokott tézisekkel alátámasztva, mint "mindig is ilyen volt", "mindenki más ezt csinálja", "úgy sem tudsz ellene tenni semmit", illetve a "ne gondolj rá, foglalkozz inkább mással". De valahogy mégsem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy miként lehet összeegyeztetni az ellentmondást, miszerint egyik élőlényt családtagként kezelve gondozunk, életünkbe fogadunk,  míg egy tőle csak és kizárólag a megjelenése, és testi tulajdonságaiban különböző társát tárgyként kezelve, csak az életszükségletei szintjén életben tartunk addig amíg kell, majd különböző módokon kioltva életét, és feldolgozva testrészeit, végül kedélyes családi vagy baráti vacsorák keretei közt elfogyasztjuk.
Körülbelül 12 éves koromban volt egy próbálkozásom a vegetáriánus életvitellel, de mivel mindig is nagyon akarat gyenge voltam, és betegesen függtem mások elvárásaitól és véleményétől, ezért szüleim szokásos hozzáállása következtében gyorsan letettem elhatározásomról és tovább folytattam a húsevést, a zavaró gondolatok további kényszeredett ignorálásával. Azt bizton állíthatom, hogy az állatok szeretete és tisztelete a családomtól eredeztethető, a globálisabb összefüggésekre építő, önzetlen és mélyebb gondolatmenetek azonban sajnálatos módon nem, ezért egészen az elköltözésemig csak az olyan általános megmozdulásokig tudtam érvényesíteni ezen törekvéseimet, mint néhány kutya és macska hazajuttatása, utcáról való összekaparása.
Később, mikor rájöttem arra, hogy nem feltétlen a közvetlen környezetem erőszakos véleménye és világnézete szerint kell élnem az életemet, hagytam, hogy magukkal ragadjanak azok az információáradatok, amelyek a hús, a tej, a tojásipar szörnyűségeit részletezik. Az érzelmi oldalán túlmutató érvelésen kívül megismertem azokat a tudományosan alátámasztott tényeket is, amelyek egyértelműen meggyőztek arról, hogy ezen irányzat követésével is ki lehet alakítani teljes értékű egészséges étkezést, azokkal a tévhitekkel ellentétben, amelyeket eddig az ellenzői sulykoltak irányomba. (Linkek a cikk végén) A korábbi érzések a kérdéssel kapcsolatban csak tovább erősödtek, és mivel önálló háztartásban volt lehetőségem élni, szintén mindenevő párom társaságában, ezért az ő, ha nem is egyetértő, de sokkalta inkább megértő, és a korábbiakban megszokottal ellentétben, elutasító és leszóló magatartás helyett elfogadó attitűdjének köszönhetően gyorsan át tudtam váltani a vegetáriánus életvitelre.
Tisztán emlékszem arra a napra, 2016 vége fele jártunk és egy ajándékba kapott vacsorakupont terveztünk felhasználni az este folyamán. Ebédre egy ételfutártól rendelt rizses csirkemellet ettem, de elfogyasztása közben a reggel megtekintett tojásiparba betekintés nyújtó, a frissen kikelt hím csibék élve bedarálását részletező videó folytonosan visszatérő képkockái igencsak élvezhetetlenné tettek minden falatot. (Ami azért vicces mert a videó nem is kifejezetten a húsevésről szólt, és utána még sokáig ettem tojást) Akkor még nem tudtam, hogy utoljára fogyasztok olyan ételt, ami valaha lélegzett és mozgott. A végső elhatározást érdekes módon pont az az étterem segített meghozni, ahova aznap este mentünk, és amely az egyik hely Budapesten ahol még olyan egzotikus állatokat is felszolgálnak, mint a kenguru és krokodil. A korábbi gondolatok hatására kipróbáltam egy fogást, nevezetesen a szejtánt, ami gyökeresen megváltoztatta a hozzáállásomat az életmódváltással kapcsolatban, és eloszlatta azt a félelememet, miszerint többet nem fogok olyan jókat enni mint azelőtt. (Recept, további infó róla többek közt itt található: https://zoldella.blog.hu/2013/09/06/mi_is_pontosan_a_szejtan_vagy_mas_neven_a_buzahus

Ezen a ponton fontosnak tartanám megemlíteni azokat a körülményeket amik akkoriban fennálltak a környezetemben, gondolok itt azokra a reakciókra amik a családom felől érkeztek az elhatározásommal kapcsolatosan. Habár ott még csak kevésbé drasztikus volt a váltás, mégis mindenhonnan az elkerekedett, és nem egyszer lesajnáló tekinteteket kaptam, de amit a legerőteljesebben érzékeltem, az a szakadék volt ami kinyílt köztem és hozzátartozóim között. Apámtól leginkább a "hülye vagy kislányom" és a "márpedig milyen finom ez a kiscsibe csipp-csipp" passzusok érkeztek, anyám el volt hűlve, hogy ezentúl a családi összejöveteleken velem külön kell foglalkozni, és nem értette, hogy vagyok képes ekkora "áldozatra". Barátomtól leginkább csak csalódottságot kaptam amiért a közös húsfogyasztások így eltűntek, és otthon tőlem nem várhatott többet a megszokott húsos menükből. A poén az egészben az volt, hogy mindenki irányából érzékeltem sajnálatot, mintha, valami szörnyűség történt volna velem, konkrétan gyászolták magukban azokat az együtt töltött étkezéseket amelyek alkalmával halott állatok kerültek az asztalra, és én is velük együtt jóízűen fogyasztottam őket.
Mindez csak fokozódott, mikor áttértem a teljesen vegán étkezésre.

breakfast-1804457_960_720.jpg

Mivel nem vagyok az azonnali betonbiztos elhatározások embere, további több mint egy évembe telt, hogy felkészítettem magam és környezetem a teljesen növényi alapú étkezésre, és annak, hogy ilyen hosszúra nyúlt a folyamat, a leginkább mérvadó oka nem más volt, mint a mások véleményétől való mérhetetlen félelmem. A vegetarianizmusból levont következtetések után, bár minden nap utáltam magam érte, hogy tejet és sajtot zabálok, egyszerűen nem volt bátorságom ahhoz, hogy ismét egy ilyen drasztikus lépést prezentáljak az ismeretségi köröm felé. Főleg, mivel sokan mikor megtudták, az első felmerülő kérdésük a "de tejterméket azért eszel ugye?" volt, mert gyerekkorunktól kezdve belénk van verve az fals információ, hogy anélkül nem élet az élet. Amit mivel nem a konkrét érvelés a célom nem firtatnék túl mélyen tovább, de azt a gondolatot mégsem hagyhatom ki, hogy ha valóban mélyen belegondolunk, mennyire beteg dolog egy másik fajhoz tartozó élőlény anyatejét elfogyasztani,és abból töménytelen mennyiségű egyéb cikket létrehozni és napi szinten elhasználni. És amit a hiedelmekkel ellentétben nem AD a tehén jókedvében, hanem a mesterséges megtermékenyítés és szülés után a borja számára termel a szervezete. Mint ahogy anyáink teje termelődött nekünk, a csimpánz teje a csimpánz kölyöknek, és a kutya teje a kölyökkutyának.
(Ez utóbbiról egy nagyon vicces videó ahol a Peta tejet kínál kipróbálásra járókelőknek: https://www.youtube.com/watch?v=lN7EYMhMyu0 Avagy miért akadsz ki ha kutyatejet iszol tehéntej helyett? Azért mert azt évszázadokkal ezelőtt normálisnak titulálta valaki?)

Alább pár link a tejfogyasztás eredetéről, melyekből kiderül az, hogy eredetileg az emberi faj nem volt képes a tejben található laktóz megemésztésére, ezért különböző módszerekkel dolgozták fel, hogy viszonylag fogyasztható állapotba kerüljön. 7-8 ezer évvel ezelőtt egy eddig még nem tisztázott körülménynek köszönhetően egyes embercsoportokban, leginkább a közép-európaiakban kialakuló genetikai mutációnak köszönhető az a képesség, ami a szépen fogalmazva hígfosást megakadályozta tejfogyasztás alkalmával. Ez elterjedt a különböző népek egymással való keveredésével, ami remekül magyarázza azt az érdekességet, hogy miért vannak köztünk olyanok akiknek semmi problémát nem okoznak a tejtermékek, míg mások futólépésben rúgják be a wc ajtót egy kósza joghurtos falatka elfogyasztása után. Egyszerűen már olyan vegyesek az országok népességeinek származása, génállományának összetétele, hogy a többi tulajdonsággal együtt egyesekben öröklődnek ezek a gének, másokból meg kimaradnak.
https://mult-kor.hu/20101019_feher_forradalom_a_tejfogyasztas_elterjedese
https://mult-kor.hu/20090903_het_es_fel_evezrede_vagyunk_kepesek_tejet_inni_europaban

Később kirajzolódó szerencsétlenségemre mint kiderült én is magaménak tudhatom ezt a csodás mutációt, így esetemben csak a logikus gondolkodás tudott gátat szabni a töménytelen tejtermék fogyasztásnak, amely mai társadalmunkban ahogy tapasztaltam, annyira nem mindig bizonyul könnyű feladatnak.
1 év 3 hónap, és irdatlan mennyiségű cikk, bekövetett, majd szörnyülködve leiratkozott és végül mégis újra bekövetett, a fogyasztói társadalmunkat részletesen taglaló weboldal szomorú és fájdalmas igazsága után úgy éreztem eljutottam oda, hogy már nagyobb volt az elköteleződésem a téma iránt, mint az elvárások és nyomások a beilleszkedés és elvakult sémakövetés birkabirodalmába.
A hús elhagyásával ellentétben erről nincsen konkrét élményem, mivel olyan szinteken megnehezíti a dolgunkat a mára kialakult életforma és rendszer, hogy hacsak nem vonulunk el egy tanyára és állítjuk elő saját élelmiszereinket, akkor szinte lehetetlen teljesen 100%-osan megfelelni a "vegán kritériumoknak" és állatok bármilyen szervei, testnedvei felhasználása nélkül létezni.
(autógumi, sör, piros ételfesték, stb..
https://veganinja.hu/10-erdekes-es-nagyon-fura-osszetevo-amitol-nem-lesz-vegan-kompatibilis-egy-termek/
https://veganleszek.blog.hu/2015/09/17/van_nem_vegan_sor_es_pont_a_kedvencem 
)
Maga a vegán felfogás nagyon komplex és az étkezésen kívül igen sok területet átölelő fogalom, beleértve a már beszélt állatkísérlet mentességet is, és ezek miatt valamennyire el is különül attól a csak élelmiszerekre összpontosuló aspektusától amit növényi étkezésnek neveznek. Sokan nem is az állatok szeretete miatt választják ezt a diétát, hanem azért mert már dietetikusok, és rengeteg neves szervezet elismeri mint az egyik legegészségesebb táplálkozási formát.
(1. pont alatt rengeteg linkkel alátámasztva: https://www.cruelty-free-beauty.hu/egeszseg/)

Mivel folyamatosan bővülő mozgalomról van szó, és nap mint nap újabb felfedezések derülnek ki, amelyekről addig nem is tudhattunk, ezért egyszerű földi halandóként, hacsak valóban nem egy senkiföldjén fogyasztom az általam előtermelt étkeimet, és magam szövöm a ruháimat, semmilyen körülmények közt nem vallanám magam teljesen "erőszakmentességet" gyakorló egyénnek, még úgy is, hogy több mint egy éve gyakorlom ezt az életformát.
A kezdetek kezdetén is hasonló jellegű problémákkal küszködtem, mire végre sikerült összeállítanom olyan menüket amik beleillettek a képbe, rögtön jött valami új információ ami keresztülhúzta a számításokat, és csak azt az érzést ébresztette, hogy felesleges bármi próbálkozás, úgyis megoldhatatlan a feladat ami elé állítottam magam.
Azonban rá kellett jönnöm, hogy ez az utóbbi kijelentés a gyilkosa az összes ilyen jellegű megmozdulásnak az emberiség történetében. Először is maga a hosszú átállási idő, a megannyi információ amit az eltelt hónapok alatt magamévá tettem, valamint a tájékozódás a boltok kínálatában, végtére is annyira leegyszerűsítette a tejtermékektől való búcsút, hogy magam is meglepődtem rajta. Ezekre és a tojás kiváltására is temérdek variáció létezik, hogy megvalósításuk útjában csak a lustaságunk állhat, és az elutasítás a változás felé.
Amit megtanultam a procedúra során, hogy a legfontosabb itt is az, ami az élet más területein is megállja a helyét: türelmesen álljunk az előttünk álló kihívás előtt, ne akarjunk rögtön mindent, és ha hibázunk ne érezzük úgy, hogy hiábavaló a próbálkozás. Sokan a lemondás területén ütköznek akadályokba, nem egyszer volt olyan alkalom, hogy magam is majdnem elcsábultam egy-egy gusztusos nagymama sütötte csoda láttán, vagy egyszerűbb lett volna a polcról a jól megszokott termékeket levenni, de azzal tartottam a lelket magamban, hogy számomra a kellemes falatok mások életének nyomorba döntői, és mégis mennyire éri meg az a 10 perc élvezet azt az árat, hogy egy élőlény a teljes életét szenvedésben éli le, egy épphogy a méretéhez igazított ketrecben?! Az egész alapelmélet megvalósítása, végtére egy lelki kielégülést jelentett számomra, az az áldozat amit az ezekről való lemondás keltett, nyomába sem érhetett annak a nyugalomnak amit akkor éreztem, mikor először feküdtem le úgy aludni, hogy tudtam, aznap semmi olyat nem fogyasztottam, ami bármennyire részt vett volna ezekben a folyamatokban.
Eleinte nagyon gyakran estem bele abba a hibába, hogy a végtelenségig sanyargattam magam a kínzó gondolatokkal, hogy bármit teszek soha nem lesz jó, és mennyire nüansznyi az én próbálkozásom ahhoz a mérhetetlen kegyetlenséghez képest amit minden nap elkövet az emberiség. Nem egyszer történt olyan, hogy az éhségtől, lustaságtól és az addig megszokott normákhoz való ragaszkodástól vergődve egyszerűbbnek láttam volna felvenni az addigi leszarom attitűdöt, hagytam volna az egészet az enyészetbe veszni, és követni a csordát. Ezekből azt tanultam meg, amit mindenekelőtt javasolnék bárkinek  aki elgondolkozott valaha a vegán életvitel alkalmazásán de kevésnek érzi magát hozzá: semmiben ne erőltessük magunkat tovább mint amennyire erőforrásaink engedik, és ne akarjunk ajtóstul rontani a házba. A világot megváltani nem leszünk képesek, főleg egyik napról a másikra, és ha túlságosan átadjuk magunkat a körülöttünk zajló fájdalmaknak, elmerülve bennük, azzal nem segítünk sem magunknak, sem a változás előrelendítésének.
Mivel az életem minden területén próbálom a logika elveit követni, ezért ezen aspektusában is arra törekszem, így ahelyett, hogy "vérvegán" módon habzó szájjal utasítanék el mindent aminek az állatokhoz volt valaha köze, és ész nélküli étel-, illetve használati cikk pazarlásba kezdenék, a mai napig adódnak olyan termékek, amelyeket használok, hiába nem minősülnek számomra jónak. Például a kezdetekkor sem voltam hajlandó az összes ételt kidobálni a hűtőből, és most is ha találok olyan tartós élelmiszert vagy kozmetikumot, amit senki más számára nem tudnék átadni, akkor felhasználom. Nem gondolom hogy a mártírkodás és túlzott aszkéta hozzáállás bármit előrelendítene, ezért mindezen logikusnak ítélt megmozdulásaimmal is ki tudok békülni és összeegyeztethetőnek gondolom egyéb elveimmel.

cow-1465272_960_720.jpg

Amit még fontosnak tartanék megemlíteni, hogy soha nem gondoltam magamat túl nagy tetteket végrehajtó személynek, és nem kifejezetten hiszek abban, hogy nagy hatást tudnék gyakorolni másokra a szavaimmal, ezért ezen témával kapcsolatban sem szeretek erős vitákba keveredni, vagy érveimet muszáj jelleggel mások tudtára bocsátani. Véleményem szerint azoknak az embereknek akik fogékonyak az ilyen jellegű változásokra, nem a meggyőzésre van szükségük, illetve a kényes és fájdalmas tények vég nélküli felsorakoztatására, hanem mindenekelőtt annak érzékeltetésére, hogy ezen a módon is lehet kényelmesen és kiegyensúlyozottan élni, és egyáltalán nem olyan nehéz, mint amennyire első gondolatra tűnik.
Teljesen feleslegesnek tartom ráerőltetni másokra az érzelmeinket és akaratunkat, mert aki nem vevő rá annak hiábavaló minden próbálkozás, aki pedig érdeklődne a dolog iránt annak a szép lassú fokozatos rávezetéssel segíthetünk a számára megfelelő körülmények kialakításának megismerésében.

Végezetül pedig egy nem feltétlen szorosan a témához kapcsolódó, de mégis ebben a környezetben szükségesnek érzett gondolatmenetet szeretnék idekapcsolni.
Az egész "vegán társadalomról" a köztudatban manapság vérengző, akaratukat a szegény húsfogyasztókra ráerőltetni kívánó kizárólag szélsőségekben gondolkozó emberformák képe lakozik, amely embertípusokkal nekem is volt szerencsém már sokszor találkozni. Azonban, mint az élet minden más területén is itt is helytálló az a kifejezés, hogy nem kellene egy teljes csoportosulást pár résztvevőjének megnyilvánulásáról, illetve első benyomásairól megítélni, mivel az nyilvánvaló módon nem fedi a teljes valóságot. Ahogy a bevezetőben is érintettem, ezernyi ember ezernyi felfogásmóddal rendelkezik, még ha egy részével közös nevezőn tartózkodunk, akkor is adódnak különbségek.  A kommunikációs csatornák is  egyénenként más módon alakulhattak ki, félreértések millióit okozva különböző diskurzusok alkalmával, illetve az ilyen felületeteken megszólaló véleményvezérek megszólalásai semmiképp nem tudnak reprezentatív képet mutatni a közösség általános hozzáállásáról. Legfőképp a közösségi médiában a napjainkra jellemző szólásszabadság keretei közt minden oldal képviselői, akár a névtelenség mögé bújva tudja okfejtését bizonygatni, esetenként olyan stílusban, és szóhasználatban, mely még talán a legnyugodtabb és békésebb egyedekből is a legrosszabb reakciót hozza ki. A történelem során mint ahogy azzal mindannyian tisztában vagyunk, az emberek és csoportok közt sosem volt felhőtlen a kapcsolat, mindenhol voltak árulók, felbujtók, szarkeverők, akik néhány mondattal, vagy félresikerült megmozdulással tudtak tönkretenni kezdetben jónak ígérkező törekvéseket.
Legnagyobb szomorúságomra azt veszem észre, hogy vegán körökben is ez a népbetegség ütötte fel a fejét, egymás kölcsönös megértése helyett, csak a hétköznapok során felgyülemlett feszültség levezetését látom tükröződni egyes okfejtésekben, mind a támogató, mind az elítélő oldalon. Arra a momentumra már ki sem térnék túl mélyen, hogy mégis mi vesz rá egy egészséges magával harmóniában élő egyedet arra, hogy alpári stílusban méltassa azon személyek életvitelét és világnézetét, amely csoportosulásba önszántából csatlakozott, csak és kizárólag abból a célból, hogy jelenlétével és szavaival megbántsa és alázza az ott jelenlévőket, de sajnos a válasz oldalon is ugyanilyen mértékben megtalálható a szándékos konfliktuskeresés, a személyeskedés, és vetítés.
Nem tudom,hogy valaha el tud jutni oda az emberiség, hogy felismerje, a problémát elsősorban nem másban, hanem önmagában lenne szükséges keresnie, és a becsmérlő, lesajnáló attitűdöt konstruktív hozzáállásra váltva, egymás kölcsönös tiszteletével, és legalább a megértés szándékával próbálja elérni azokat a célokat amelyeket kitűzött maga elé.

Személy szerint azért mert úgy élek ahogy, egy másodpercig sem tartottam magamat soha többnek másoknál, nem kívánok senkit sem megtéríteni, vagy beleavatkozni az életvitelébe. Egyedül tájékoztatást szeretnék csak nyújtani, mert saját vonatkozásomban, ha korábban szembesültem volna azokkal a tényekkel amelyekkel csak pár éve sikerült, talán korábban átértékeltem volna azt az életszemléletet amivel előtte rendelkeztem. 
Jelen írásommal csupán betekintést szerettem volna mutatni abba az útba ami engem, mint egy résztvevőjét az új keletű és sokak által hírhedtnek bélyegzett vegán mozgalom tagjává vezetett, hátha legalább egy minimális esély van arra, hogy ezzel megértik a hozzám hasonló "elmeháborodottak" gondolkodásmódját az oszlopos tagadók, és ellenharcosok. Ha pedig ez teljes mértékben abszurd elvárás lenne felőlem, abban reménykedem, hogy legalább embertársaink folyamatos verbális bántalmazásától eltekintenénk, és megpróbálnánk békésen élni egymás mellett különbözőségeinkkel. 
Nem gondolom, hogy abból az állapotból ahova ténykedéseink juttattak minket és bolygónkat lenne visszaút, ezért őszintén szólva a túl nagy globális megmozdulások eredményességében sem hiszek már, azonban abban is biztos vagyok, hogy a jelenlegi szenvedést semmiképp nem szükséges tovább fokozni - mások csak élvezzék, de én ebben amennyire lehetséges nem kívánok részt venni. Sokan amilyen szerencsés helyzetbe születtünk megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy a kényelmi szempontjainkat félretéve etikus módon éljük az életünket, önzőségünket leküzdve megpróbáljunk másoknak segíteni, és a negatív körülmények, tények hallatán tekintetünk elfordítása és leszarom hozzáállás helyett, ha csak kis mértékben, de felfogva a probléma súlyát, arra törekedjünk, hogy a könnyebb út helyett a helyes út irányába forduljunk. Hiszek a kereslet - kínálat fogyasztói alakításában, abban, hogy sokan apró döntéseinkkel tudjuk alakítani a piac jelenlegi állását, és ha ezzel a több milliárd rabszolgasorban élő állatból akár csak pár tucatot sikerül megkímélni a nyomorúságos élettől, már érzem, hogy van értelme reggel felkelnem.

Linkek, cikkek érdekességek:
- Bővebben a vegán fogalomról: https://www.cruelty-free-beauty.hu/veganizmus/
- A vegán étkezés egészség kérdése: https://www.cruelty-free-beauty.hu/egeszseg/https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/27886704?fref=gc&dti=711476535639423
- Szívszorító fogalmazás a bennünk felmerülő gondolatokról, érzésekről: https://zoldella.blog.hu/2015/03/27/dobbentem_allok_a_tukor_elott_es_magamat_bamulom
- Méz:  http://www.maveg.hu/posts/a-mez-keseru-valosaga/
- Tej: https://zoldella.blog.hu/2018/06/15/9_teny_amit_a_tejipar_nem_akar_hogy_megtudj
- Interjú a híres vegán aktivistával: https://veganorigo.com/hu/articles/interju-bonifert-annaval-a-vegan-allatvedelemrol/

A bejegyzés trackback címe:

https://hownottobe.blog.hu/api/trackback/id/tr5014764396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása