Nehéz elképzelni, hogy létezne olyan olvasni képes személy, aki ne találkozott volna már valahol az ADHD / ADD fogalmával. Miért hallunk erről olyan sokat mostanában és mitől lett egyesek szerint "divatbetegség" az elmúlt években?

Az ilyen jellegű egyre többet diagnosztizált problémákat a szintén egyre szélesebb körben elterjedt laktóz-, glutén-, tojásérzékenységet, a depressziót, szorongást stb, sokan előszeretettel negatív hóbortként könyvelik el, elbagatellizálva ezzel jelentőségüket.

Valójában orvostudományunk fejlődése és az egyre javuló átlag életminőség tette lehetővég azt, hogy ehhez hasonló problémákra nagy figyelem irányulhasson, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy eddig nem lehetett része elődjeink életének. Szimplán, sem lehetőségük, sem erőforrásuk nem volt arra, hogy esetleges haspuffadással, vagy kínzó gondolatokkal foglalatoskodjanak, mikor évszázadokon keresztül túlnyomórészt a túlélésért ment napi szinten a küzdelem.

Azonban mostanra ez jelentősen megváltozott, aminek köszönhetően a megfelelő diagnózis felállításával lehetőségünk adódhat olyan jellegű felfedezéseket tenni, amelyekre addig nem volt mód. Azzal, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozunk és jelentőséget tulajdonítunk nekik, esélyt adhatunk arra, hogy a benne szenvedő betegek nehézségeiken könnyítve kiegyensúlyozott és hasznos tagjai lehessenek társadalmunknak.

Sokan sajnos nem tudják elképzelni, hogy milyen folyamatok játszódhatnak le embertársaikban, amely legtöbbször elutasításban és egymás negatív megítélésében nyilvánul meg, ezzel tovább nehezítve a boldogulást.

Mindezen gondolatok után éreztem fontosnak azt, hogy felhívjam a figyelmet arra a rendelleneségre, amely számomra lehetetlenítette el sok esetben a harmonikus együttműködést mind a környezetemmel mind saját magammal. Amióta körülbelül másfél éve találkoztam a fogalommal, és felmerült, hogy esetemben is fennáll a gyanú, rengeteget olvastam a témáról, és mindamellett, hogy sok mindent megtudtam a körülményekről, azzal is szembesülnöm kellett, hogy hazánkban sajnálatosan elmaradott mind a diagnosztizálás lehetősége, mind a zavar megfelelő kezelése.

Ezért döntöttem úgy, hogy mint potenciális elszenvedője, tágítom legalább az internetes magyar nyelvű anyagot, és megosztom saját tapasztalataimat mindarról, amit magamon észlelek és amelyről kutakodásaim során szerzek tudomást.

Reményeim szerint ezzel másoknak is lehetőséget biztosíthatok arra, hogy jobban megismerjék a rendelleneséget, és ezzel saját maguknak és embertársaiknak is mielőbbi segítséget nyújthatnak, a megfelelő információk és kezelési módok tudatában. Őszintén szólva, számomra rengeteget segített volna, ha már gyerek- vagy tinédzserkoromban fény derül a dologra, rengeteg fájdalomtól kímélhettem volna meg saját magamat és egyes hozzátartozóimat is.

Diagnózis

Mikor hosszú hónapok után megkaptam az ADHD diagnózist, egy egészen meghatározhatatlan élmény kerített hatalmába. Miután az ember lassacskán két évtizedet töltött el azzal, hogy újra és újra próbálta megfejteni furcsa érzéseit, folyamatos másság-érzetének okát, kifejezetten földöntúli élményben részesülhet, mikor a tetemes mennyiségű kérdőjelre egy minden kétséget kizáró hivatalosan elismert magyarázatot kap kézhez.

Természetesen az utána olvasások miatt, az orvosi eredmények előtt is már erős volt a meggyőződésem, így ezen pillanat nem egy filmbeillő tűzijátékkal és drasztikus zenével aláfestett mega-revelációban nyilvánult meg. Azonban a megtett út utolsó szakasza érzelmileg igen erős időszak volt, szívről leeső kődarabok zúgásával, és mély elgondolkodásokkal övezve.

Pár hónappal több mint egy év telt attól a naptól kezdve amikor egy neurológus doktornő a negatív vizsgálatok kiértékelésénél beletette a bogarat a fülembe az ADHD figyelemzavar ötletével, amely potenciális oka lehetett a panaszoknak, amelyekkel felkerestem az egészségügyi intézményt.

Itt jegyezném meg először azt, hogy mennyire elszomorítónak tartom azt, amennyire a pszichológiai problémák jelentősége (is…) háttérbe szorul Magyarországon. Megannyi küzdelem után, gyógyszer és alkoholproblémákkal, öngyilkossági gondolatokkal/kísérletekkel fűszerezve, annak köszönhettem, hogy eljutottam addig a pontig, hogy éppen egy multinacionális cégnél dolgoztam, amelynél minden dolgozó rendelkezett olyan betegbiztosítással, ami lehetővé tette az egyébként sokak számára megfizethetetlen összegű vizsgálatokat.

A lezárult és semmilyen különösebb alapvető eltérést nem mutató fizikai vizsgálatok után átküldtek egy pszichiáterhez, aki tájékoztatott a diagnózis felállításának lehetőségeiről, amely állítása szerint akkor 3 intézményben volt lehetséges Budapest vonzáskörzetében, amelyből az egyik állami, a másik kettő pedig magánintézmény. Figyelmeztetett, hogyha az államit választanám, akkor több hónapos várakozási időre készüljek.
Pár hónappal később mentem tovább ezek vonalán, a magánpraxist választva. A helyzet pikantériája, hogy túljelentkezés okán még ott is a jelentkezéstől számított 9 hónap után kaptam meg az első időpontomat amikortól megindulhatott a vizsgálat.

Mindezeket megelőzően életem során három különböző pszichológusnál jártam, azonban vagy nem hozták a várt eredményt, vagy elapadtak az anyagi források, és soha nem jutottunk el oda, hogy felmerült volna az ADHD/ADD gyanúja.

Visszakanyarodva a diagnózishoz, az évtizedes ügy felgöngyölítésével szemben érzet örömmámorból az a kép szakított ki, amelyet a különböző tesztek részeredményei prezentáltak elém. Mint egy kapkodva feldíszített karácsonyfán, úgy virítottak részdiagnózisként a kellemesebbnél kellemesebb kifejezések, mint szorongás, rekurrens depresszió, kevert személyiségzavar és társai.

Itt szembesülhetünk azokkal a következményekkel, amik a felnőttkorban diagnosztizált ADHD/ADD esetében szinte kivétel nélkül fennállnak: a megküzdés során évek alatt kialakuló egyéb részbetegségekkel.

Amikor majd két évvel ezelőtt elindultam kivizsgáltatni azt, hogy vajon miért felejtek el folyton fontos részleteket, időpontokat, miért nem tudok a munkámban koncentrálni, feladatokat, vagy akár saját magam szórakoztatását szolgáló tevékenységeket, hobbikat befejezni/végig csinálni, álmomban nem gondoltam volna, hogy az út végén választ kapok szinte minden valaha volt és fennálló problémámra.
A folytonos szorongásra, megfelelési kényszerre, depressziós időszakokra, önutálatra, hangulatingadozásra, teljesítési képtelenségre, párkapcsolati és viselkedési problémákra, függőségre, és még sorolhatnám.

Természetesen ezek az egyéb kialakuló problémák - mint ahogy maga az ADHD/ADD tünetei is - esetenként teljesen eltérőek lehetnek, azonban az vitathatatlan, hogy az alapprobléma feltárásával rengeteg kérdésre kaphatunk választ, és ami a legfontosabb: Elindulhatunk a gyógymódok, kezelések, önmagunk megismerése és megértése irányába.

Október az ADHD tudatosság hónapja. Ha kísértetiesen ismerősek lennének a tünetek, vagy akár ismerősök körében fedezhetőek fel hasonlóságok, ne habozzunk utána menni a problémáknak és megfelelő jelentőséget tulajdonítani nekik. Ugyanígy igaz ez bármely egyéb vélt mentális zavar esetében is. A javuláshoz létfontosságú az informálódás és sok esetben szakirányú segítség igénybevétele, amely jelentősen megváltoztathatja az elszenvedők életminőségét így a világhoz, egymáshoz, a társadalomhoz való hozzáállásukat, és az élet egyéb nehézségeivel való megküzdést.

A későbbiekben részletesebben tervezem kifejteni az ADHD/ADD zavar tüneteit, a nálam megjelenő hatásait, a kialakult egyéb problémákat és megküzdési stratégiákat.