Nagyon sok állatvédő, és állatvédelmi szervezet írt már különféle cikkeket és felhívásokat a kérdésben, és sokszor találkozhatunk a közösségi médiában is plakátokkal, képekkel, felhívásokkal ezzel kapcsolatban, de sokak számára mégis homályos, hogy miért valóban nagyon fontos elutasítani az ilyen jellegű vásárlásokat, ha élő állatról van szó.

Arra, hogy egy állat befogadása milyen nagy döntés, és mennyire meg kell fontolni mielőtt belevágunk, egy más témakör, ennek kifejtésébe most nem mélyedek bele, az is megér egy teljes bejegyzést.
De ha minden körülmény megfelelő és egy új családtag befogadása előtt állunk, ahhoz, hogy mindenki jól járjon, érdemes mérlegelni, honnan tesszük ezt.

Egy kis háttértörténet:

Mint azt nagyjából mind tudjuk a kutyát már több ezer éve háziasította az ember, a farkasból, vagyis az egyik alfajából. Pontosan meghatározott helye és időpontja nem ismeretes, de egyes kutatások azt bizonyítják, hogy több területen is zajlott egy időben. Több elmélet is kialakult a kérdéskörrel kapcsolatosan, a korábbi rendelkezésre álló információk alapján 15.000 évvel ezelőtt kezdődött a folyamat, amikor az ősember felfedezte, hogy a farkasok vadászati mechanizmusát fel tudja használni a sajátjában, ha cserébe gondoskodást nyújt nekik.
A legújabb felfedezések azonban sokkal régebbre helyezik a kezdeteket, többek közt például egy közel 33.000 éves egyértelműen domesztikált faj koponyáját fedezték fel Közép-Ázsiában, Szibéria déli hegyvidékén (https://mult-kor.hu/cikk.php?id=35679) ami alapján mostanra hozzávetőlegesen 30-40.000 évvel ezelőttre teszik az első szelídített példányok kialakulását, akik nagy mértékben megkönnyítették az akkori emberek életét segítségükkel.

Őseink akkoriban leginkább a vadászathoz használták a mai kutyák elődeit, de egyes feltételezések szerint bundájukat is húsukat is hasznosították. Sajnos a két utóbbi egyes jelenlegi kultúrában sem tűnt el, hiába harcol ellene számos állatvédő, Ázsia egyes területein, pont ahonnan valószínűsíthetően az első példányok származhattak, a mai napig fogyasztják húsukat. Ebbe a témába egyelőre nem kívánkozok belemenni, mert hiába próbáltam a tűréshatáromat folyamatosan egyre feljebb szorítani az emberi szörnyűségekkel szemben, hogy valamilyen szinten részt vehessek az ellenük folytatott harcban, ez olyan mértékben visszataszító és elképzelhetetlen számomra, hogy nem vagyok képes még mélyebben belemerülni.

Később mikor a vadászat kezdett háttérbe szorulni az Európába vándorolt népesség az itt jelen levő fajokkal vegyítve a földműveléshez vette igénybe az így már keveredett génállománnyal rendelkező kutyák szolgálatait. Jóval később pedig saját szórakoztatása céljából megkezdte a társasági kutyák tenyésztését.
A tenyésztés folyamata még a mai napig nagyon ködös és felfoghatatlan a fejemben, nem tudom elhinni, hogy akár a csivava, vagy mopsz is ugyanabból az állatból alakult ki, mint a németjuhász, vagy husky, pedig akárhány helyen kerestem utána, feketén-fehéren szerepel, hogy márpedig semmi mágia vagy trükk nem szerepelt benne, szimplán a célnak megfelelő tulajdonságokkal rendelkező utódok párosításával jöttek létre ezek a fajták. Ha hozzám hasonlóan másvalaki is kételkedne a módszeren, próbáljon belegondolni abba, hogy több száz, ezer év leforgása alatt alakult ki a mára ismert formákra, ez kicsit könnyebben elfogadhatóvá teszi a tényeket.

Mint ahogy az élet összes többi más területén a múltban a kutyatartás sem volt olyan civilizált mint ahogy ma egyes fejlettebb Európai országokban, de a javuló tendenciák és megváltozott életkörülmények miatt ugyanannyira megszokottá és elvárhatóvá vált, mint például az, hogy a nők szavazati joggal rendelkeznek, vagy akár az, hogy primitív módon nem végezzük a dolgunkat el az utcán. Amit ezzel sugallni szeretnék, az nem más, mint azon vélemények és kijelentések ellen való fellépés, melyek szerint örüljenek a kutyák, hogy egyáltalán mellettünk lehetnek, mert régen még olyan szinten sem voltak jól tartva, mint ma a legrosszabb helyeken. Természetesen mindig lehet minden helyzetet a legrosszabbakhoz hasonlítani, de ez egyértelműen cseppet sem segíti sem a haladást, sem a másokhoz való empatikusabb és emberibb hozzáállás kialakítását.
Sok helyen ma már nem élő riasztóként, vagy betörésgátlóként szuperálnak ezen élőlények, hanem társként, családtagként, mivel szerencsére sokak számára kezd kirajzolódni, hogy ezen a bolygón a minket körülvevő más életformák nem feltétlen azért léteznek, hogy alánk rendelve a mi céljainkat szolgálják, akár úgy, hogy teljesen megnyomorítva kényünk kedvünknek kiszolgáltatva várják, hogy vajon milyen sorsot szán nekik a nagybetűs EMBER.

Azonban sajnálatos módon nem mindenki osztja ezt az új fajta megközelítést, és megragadtak azon a régi szinten, ami szerint a használati tárgyakhoz hasonlatosan, amikor épp szükség van rájuk elővesszük őket, majd amint nem hozzák a hasznot, vagy több kellemetlenséget okoznak mint előnyt akkor eldobjuk őket, mint egy használt papírzsepit. És mindeközben természetesen megengedett velük úgy bánni, mint lélektelen gépekkel..
Az utóbbi két mondat körülbelül lefedi azt a hozzáállást amivel a legtöbb szaporító kezeli a kezükbe szerencsétlen módon bekerülő állatokat, és itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, hogy bemutatnám a jelenlegi hazai helyzetet, a kisállat értékesítés területén.

A magyarországi állatvédelem mint ahogy az sokak számára ismert, rettentő állapotban van, minimális szabályozással, egy kétes és betartatlan állatvédelmi törvénnyel, és olyan gyepmesteri telepekkel, amelyeket sokkal inkább lehet vágóhidakhoz hasonlítani, mint menhelyekhez. Ez is egy olyan témakör amiről ódákat lehetne zengeni, és valószínűleg a jövőben sort is fogok keríteni rá, azonban most maradok az eredeti koncepciónál.

Ha megvizsgáljuk, hogy egy kutyát befogadni/vásárolni szándékozó előtt milyen lehetőségek állnak, a következő főbb variációkat találjuk:
- Menhelyek, alapítványoknál, gyepmesteri telepeken, ideiglenes gazdiknál lévő befogottak, közösségi oldalakon civil állatvédők által hirdetett mentettek
- Valódi tenyésztőknél, kenneleknél lévő fajtatiszta kutyák
- Jófogáson, egyéb oldalon hirdetett szaporítók kutyái
- Ismerős, vagy ismerős ismerősénél található véletlen, vagy tervezett szaporulatból befogadás

Menhelyek, alapítványok, civil állatvédők:
Itt különösen nincs mit magyarázni, hogyha saját magunkon kívül másnak is szeretnénk segíteni, ez a mód a legjobb döntés, hiszen ezzel beteljesítjük azt az örök érvényű igazságot, hogy két állatot is megmentünk vele, azt akit befogadunk, és azt aki az ő megüresedett helyére tud érkezni. Sokan ódzkodnak ettől különféle okok miatt, ezekből párat összegyűjtöttem, hogy megcáfolva őket közelebb kerülhessünk ahhoz, hogy még több ember számára ez lehessen az első és egyetlen útja a befogadásnak.
- Kölyök kutyát szeretnék: Mivel rengeteg utcára dobott, és gazdi nélküli kutya van jelenleg hazánkban, így sok alom is születik tőlük nap mint nap, ezért ugyanígy lehetőség van kölyök kutya befogadására vásárlás nélkül is. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy már kicsi kora óta velünk legyen, akár együtt nőjön fel a gyerekünkkel, ebben az esetben, ha a menhelyeken vagy gyepmesteri telepeken épp nem találunk számunkra megfelelőt, következő lépésként érdemes a közösségi oldalakon szétnézni, mert akár Facebookon is rengeteg csoport van, ahol leginkább civil állatvédők hirdetik mentettjeiket, köztük kölyköket is.
- Nem tudom mekkorára nő meg: Az előző gondolatmenetet továbbfűzve felmerülhet ez a kérdés is mentettek esetében, azonban nem egy példát hallani kétes helyről vásárolt "fajtatiszta" állatokról, akik kétszer-háromszor nagyobbra nőttek, mint az eredeti fajtára jellemző méret. Ennek kivédésére szimplán olyan alomból érdemes választani, akiknek ismert mindkét szülője, abból tökéletesen meg lehet jósolni a várható méretet.
- Nem vagyok biztos benne, hogy ki fog jönni a családommal/párommal/akárkimmel: Ez a probléma is minden eshetőség alkalmával fennáll, és az egyetlen ahol még kivédhető, az a lelkiismeretes és igazolt tenyésztőtől való vásárlás, aki egyébként is csak olyan helyre ad el állatot, ahol biztos annak megfelelő tartásáról. De ahogy az előző kérdésnél, itt is tökéletesen megoldható ugyanez egy állatvédőtől való befogadás esetén, ahol előzetes megbeszélés után, ha minden kötél szakad és mégsem megoldható az együttélés, vissza lehet adni az állatkát. Ez egyébként egy szaporító esetén sokkal körülményesebb, mert ha az aljasabb fajtából fog ki a vásárló, akár az életbe többet nem éri el az illetőt, és ott maradhat egy kutyával akivel nem tud mit kezdeni.
- Bolyhos, kis testű, cukimuki fajtát szeretnék: Szinte ugyanazt tudom ismételni amit eddig, mivel hatalmas mértékű a túlszaporodás, szaporítás, rengeteg ilyen fajta is kerül az utcára, ezért minimálisan több időbefektetéssel a közösségi oldalakon, vagy menhelyek weboldalán keresve találhatunk számunkra mindenben megfelelő befogadható társat.
- Nem akarok az "agresszív" állatvédők igényeiknek megfelelni: Sokaktól hallom azt kifogást, hogy nem kíván egyezkedni azokkal az állatvédőkkel akik hirdetik mentettjeiket, és még több savazást olvasok velük kapcsolatban. Sajnos a közvélemény nagy része úgy ítéli meg, hogy ezek az emberek túl sokat várnak el, túl sokat kérdeznek, és irreális elvárásokat támasztanak a befogadókkal szemben, esetlegesen bunkón reagálnak a felmerülő kérdésekre. Ez egy elég komplex téma de megpróbálom röviden felvázolni a szituációt. Nagyon sokszor találkozom azzal a kérdéssel egy-egy kóbor kutya kapcsán (többek közt ezért is töltök egyre kevesebb időt a Facebookon), hogy "hol vannak ilyenkor az állatvédők?". A legtöbb ember fejében az "állatvédő" szóról egy egyenruhás alkalmazott jelenik meg, aki azért kapja a több százezres fizetését havonta, hogy a kiszökdösött és kidobott állatokat zokszó nélkül azonnal szedje össze, helyezze el, etesse, és kutassa fel eredeti vagy új gazdáját. Az igazság azonban nagyon távol áll ettől, a szóban forgó személyek legtöbb esetben ugyanolyan civilek mint én, a kasszás a Lidliben, vagy aki épp ezt a blogot olvassa. Ők az esetek nagy részében munka után foglalkoznak hobbi szinten ezzel a tevékenységgel, még akkor is ha egy szervezet neve alatt teszik, mivel fáradozásaikért senki nem fizet semmit, még alapítványok esetén is a befolyó támogatások vagy 1%-ok is a horribilis állatorvosi, vagy elhelyezési, tartási költségekre mennek el. Magyarul ugyanolyan emberekről beszélünk mint saját magunk, hasonló magánéleti problémákkal, azonban erőteljesen megspékelve azzal a nyomással és teherrel amit tevékenységük miatt kell hordozniuk, a kétellyel, hogy vajon jó helyre kerül a mentettjük, vajon ki tudják e fizetni a költségeiket, és vajon valaha vége lesz a folyamatos vesszőfutásuknak, amit az emberek hozzáállása miatt kell elszenvedniük. Számos csoportban vagyok tag, ahol olvasva a történeteket amikkel nap mint nap találkoznak, cseppet sem vagyok meglepődve, ha a sokadjára feltett ugyanaz a bődületesen barom kérdés, az elvártnál ingerültebb reakciót vált ki belőlük. Hasonlíthatnánk a helyzetet akár a kereskedelemben, vagy a szolgáltatásban dolgozókhoz, ahol a sok negatív élmény és ugyanazon mondatok ismételgetése egy idő után hányingert és erős undort válthat ki az egyénekből, azt a különbséget leszámítva, hogy ebben az esetben teljesen jogtalanul vetné fel bárki a megszokott klisét, miszerint "minek megy el valaki ilyen helyre dolgozni, ha nem bír bánni az emberekkel?!" mivel az állatvédőket az állatok szeretete vezérli, és ha ők nem csinálnák ténykedéseiket, senki nem maradna aki humánus módon, gyepmesteri öldöklés nélkül elvégezné ezt helyettük.

Tenyésztők:
2016-tól az állam kivonta magát a magyar tenyésztők szabályozásának "súlya" alól, azzal indokolva döntését, hogy ezek felülvizsgálata "indokolatlan terhelést jelent az államigazgatásnak". Csak a kilenc magyar fajta: a komondor, a puli, a pumi, a mudi, az erdélyi kopó, a kuvasz, a rövid szőrű magyar vizsla, a drótszőrű magyar vizsla és a magyar agár tenyésztése maradt hatósági felügyelet alatt. Ez a döntés sokakban különféle reakciókat váltott ki, én is azon táborába tartozom, akik szerint ezzel az egyébként is kaotikus helyzetet, mint süllyedő hajót hagyta el, tovább fokozva a fejetlenséget és követhetetlenséget. Egy jól összerakott cikk megfogalmazza a főbb szempontokat, és bővebben kifejti a helyzetet, ezzel mélyebben beleláthatunk a témába: http://www.promenad.hu/2016/03/08/megosztja-az-ebtenyesztoket-az-uj-torveny/
A tenyésztőtől való vásárlás, ha úgy fogalmazok a kisebb rossz, mert ezzel legalább egy olyan területet támogatunk ahol nyomon követhető a vérvonal, nincs beltenyészet, és az állatok nem embertelen körülmények közt vannak tartva. Hogyha mindenképp ragaszkodik valaki ahhoz, hogy teljesen egészséges kutyát fogadjon társának, mondhatni ez a legjobb megoldás, azonban ennek teljesen érthető okokból megvan a maga ára is, mivel ezen ágazat, az etikai és jóléti szabályok betartásával korántsem olyan kifizetődő és profitáló mint ahogy azt a laikus elképzelné. Így ha a vásárolni szándékozó kiemelkedő anyagi körülményekkel rendelkezik és az állatorvosi látogatásokat leredukálná a minimális oltásokra, ez a leginkább járható út, azonban ha jót is szeretne tenni, és csökkenteni a már meglévő állományt, javaslom a első variáció választását. Ha viszont a szaporító-tenyésztő közötti kérdés merül fel minden esetben a tenyésztő a jobb választás, már csak abba belegondolva, hogy hiába sokkal alacsonyabb az állat ára a megvásárláskor, a felmerülő állatorvosi költségek határa a csillagos ég, hogyha megbetegszik kedvencünk. A legerősebb érv pedig mi más, mint az, hogy a helyesen tartott és tenyésztett kutyák várható élettartama hosszabb, így várhatóan sokkal többre tehető az együtt töltött idő, mint a kétes eredetű szaporító esetén.

Jófogás, szaporítók:
Azt hiszem már elég érvet felsorakoztattam idáig az alternatív verziók mellett, hogy elkezdjen derengeni a mindenki számára egyértelmű igazság arra vonatkozóan, mennyire helytelen ez a fajta értékesítés.
Többféle fokozata van jelen a piacon, ezek részletezésébe most nem megyek bele, mert egy remek írás ezt megteszi helyettem: http://mancsok.hu/allattenyesztes/szaporito.htm
Ehhez még annyit fűznék hozzá, hogy nagyon elkeserítőnek tartom az emberek hozzáállását a témához, mint ahogy a világ összes többi szörnyűségéhez, hasonló elutasítással fordulnak el a tényektől és mentegetőznek a megszokott kifogásokkal. Többek közt azzal, hogy "nekem nincsen pénzem a tenyésztőre" amit már kitárgyaltam az előbb az orvosi költségekkel, itt esetenként meglepődök azzal a megjelenő rosszindulattal amit tapasztalok az irányában, hogy mennyire undorító módon kívánják őket a szemét tenyésztők kizsákmányolni, egy másodpercre sem gondolva a számukra teljesen ismeretlen körülményekre amelyekkel egy egészséges kutya "előállítása" jár. Ezen kívül gyakran szerepel a "de nem is voltak rossz helyen a kölykök", ami egy fokkal megnyugtatóbb, mintha egy parkolóban lenne az átadás, ahogy sok esetben megtörtént már, azonban végtére mégis azt támogatjuk ezzel, hogy a jövőben is kedvet kapjon a hobbi szaporító az újabb gyártáshoz, amely az egyébként is hatalmas hazai kutya állományt gyarapítja. Utolsóként még megemlíteném a kedvencemet, a "nem ezen az egyen múlik" ami a társadalom helytelen berögzülését mutatja a kereslet-kínálat tekintetében, és amit sok ismerősömnek próbáltam már magyarázni a veganizmus kapcsán is, de legtöbbször elutasítás és meg nem értés volt a reakció. Pedig roppant egyszerű a képlet, amíg egy termékre, egy szolgáltatásra van vevő, addig lesz rá kínálat is, azt hiszem ezt nem kell tovább ragozni. Sokszor feljön itt az a kérdés, hogy de különben meghalt volna az a kutya, ha nem hozom el onnan, és ami a legszomorúbb, hogy sokszor hallom a "megmentettem" kifejezést is ennek kapcsán, ami a lehető legtévesebb megállapítás. Addig ameddig pénzt kapott érte az illető, egy másodpercig nem nevezhetjük megmentésnek, hanem minden esetben TÁMOGATÁSNAK, hiszen ezzel csak egy pozitív megerősítést kap arra, hogy amit csinál az kifizetődő, és a jövőben is újra el fog menni ebbe az irányba. Sajnos kevesen vannak akik képesek globálisan gondolkozni, pedig roppant fontos ahhoz, hogy megértsük, felfogjuk és irányítani tudjuk a világban zajló folyamatokat, detalán erre lenne a leginkább szükség, mert, csúnyán fogalmazva úgy is mondhatnám, hogy addig amíg egy hülye is akad aki elhiszi, hogy ez nem kártékony, és neki nincsen rá hatása, addig virágozni fog a továbbiakban is.
A legundorítóbb ipari szaporításról a saját tapasztalataimon keresztül fogok szemléltetést bemutatni.

Ismerős, véletlen szaporulat:
Leginkább csak azért szedtem külön az előző szekciótól, mert valószínűleg a tartási körülmények és az indíttatás más, mintha tudatosan nekikeresünk az interneten a kínálatnak és onnan választunk, ezen kívül mivel pénz nem cserél gazdát ezért legalább nem a kereskedelmi ágazat részét támogatjuk. Azonban ez is ugyanúgy része a folyamatnak, hiszen csak egyre több és több kutyát eredményez, és csak azok elől veszi el a helyet, akik már megszülettek, illetve épp altatásra vártak a rettentő helyhiány miatt, így ugyanazok vonatkoznak rá mint amit az előbb már kifejtettem.
Itt még megemlíteném az "egészséges ha lehoz egy almot" szekta hívőit, akik szerint mindenképp szükséges az állatoknak a párosodás és szülés kínjait átélni, mert úgy vélik, hogy ez nem csak, hogy jó, de kifejezetten előnyös nekik. Nagyon sokan és nagyon sokféleképp bizonyították már ennek az ellenkezőjét, ezért bizton állíthatom, hogy tökéletesen boldog és teljes életet tud élni az a kutya akinek soha nem kell az anyaság érzéseit átélni. Ne felejtsük el, hogy ösztönök és hormonok által hajtott állatokról beszélünk nem érzelem vezérelt emberekről,  így ha ivartalanítással ki vannak iktatva ezen a tényezők, egy másodpercig sem fog az állatkánk más kölykét nevelgető társára szomorú tekinteteket mereszteni, sem pedig a Discoveryn a családja körében legelésző gnú csordára könnyeket ejteni.

Honnan ismered fel a szaporítót?
Nem túl nehéz, hiszen ma már sajnos a kutyák értékesítésének 90%-t ők bonyolítják, ha nem egy hivatalos tenyésztőt keresünk fel, akkor valószínűsíthetően szaporítóval van dolgunk, de az alábbi körülmények még inkább egyértelművé teszik a tényt:
- Nem saját weboldalon vagy kennel név alatt, hanem egyéb oldalakon mint a címadó Jófogás, esetleg Facebook csoportokon belül árul (https://www.haziallat.hu/kutya/orokbefogadas-vasarlas/kiskutya-vasarlas-aprohirdeto-oldalak-osszehasonlitasa/6134/ jól részletezi a lehetőségeket, és jól látszik hol találhatóak az IGAZI tenyésztők)
- Utcán, vásárokon árul
- Nem ad törzskönyvet a kutya mellé, csak plusz összegért (no törzskönyv = szaporító)
- 8 hetes kor előtt akar eladni (ez a MINIMUM idő amikor el lehet választani a kölyköket az anyjuktól)
- Nem rendelkezik a kölyök az előírt oltásokkal (két oltás, két féreghajtás, majd ezek után még 4 oltás szükséges amit a lelkiismeretes tenyésztő számon is kér a vásárlón)
- A helyszínen ahol az alom található, nagy mennyiségű egyéb, akár más fajta kutya is található, nem feltétlen ápolt állapotban, rosszabb esetben a két szülő kiléte sem egyértelmű
- Még rosszabb esetben az alom helyszínét meg sem látogathatja a vásárló, az átadásra egy parkolóban, vagy nyilvános helyen kerít sort az eladó
Ezen kívül még egyéb jelei is lehetnek, de úgy gondolom a nagy részét kifejtettem már az előzőekben.

Egyelőre ehhez a részhez többet nem kívánok hozzáfűzni, a következő  bejegyzésben kicsit mélyebben belemegyek a szörnyűséges következményekbe, elmesélem saját tapasztalatomat a témában, és bemutatok több kellően rémes és elrettentő példát arra, hogy jobban megismerjük honnan érkeznek a legkétesebb eredetű fajtatisztaként árult szőrgombócok.

Linkek,  cikkek, érdekességek:
- http://mancsok.hu/allattenyesztes/szaporito.htm nagyon jó írás a témáról!
- https://sg.hu/cikkek/105707/a-kutya-alapozhatta-meg-a-korai-ember-sikeret
- http://elteonline.hu/tudomany/2017/07/03/elte-s-kutatas-az-ember-es-a-farkas-kapcsolatarol/
- https://www.bbc.com/news/science-environment-45875974