Az ivartalanítás kérdése

2020. január 22. - Zoggy

puppy-919213_960_720.jpg

Sokszor találjuk szembe magunkat ezzel a kérdéssel, és nagyon megoszlanak a vélemények vele kapcsolatban. Nem veszélyes? Nem tesz rosszat az állatnak? Számít bárhol máshol, hogy az én egyetlen háziállatom ivaros vagy sem?
Előző bejegyzésem mondhatni folytatásaként, amely a kóborló állatokkal való találkozás kezelési módjairól szólt, most annak a problémának a leginkább kiváltó okát ismertetném, hiszen a két jelenség szoros összefüggésben áll egymással.
Eddig leginkább a kutyák helyzetéről esett szó, az ő előzménytörténetük a "Miért ne vegyél a Jófogáson kutyát" cikkben található, azonban a macskákról ebben a viszonylatban eddig nem esett szó, így ezt a hiányosságot röviden pótolnám.

Egy kis háttértörténet (macskák):

A széles körben elterjedt hiedelmekkel ellentétben nem az ókori Egyiptomban kezdődött meg a hieroglifákon gyakran fellelhető példányok domesztikálása, bár az tagadhatatlan, hogy általuk vált világhírűvé a velük való együttélés hasznos mivolta. A ma ismert házi macskához leginkább hasonló egyed 9000-9500 évesre tehető, ennyi idős volt az a lelet amelyre 2004-ben bukkantak.
Őseik a vadmacskák, melyek 5 fő faja közül a kérdéses lelet a Felis silvestris lybica-hoz áll legközelebb tulajdonságaiban. Ez a fajta a Közel-Keleten és Észak-Afrikában őshonos, és félig tévesen afrikai vadmacskának fordítják több nyelvterületen is.
A kutyákhoz hasonlóan a földművelés megjelenéséhez köthető a kapcsolat kezdete, a gabonatárolók környékén elszaporodó rágcsálókat felfedezvén közelítették meg az embert a vadmacskák, aki hamar felfedezte jelenlétük előnyeit és megkezdte szelídítésüket, formálásukat. A jellem és fajbeli különbségek miatt olyannyira nem sikerült közel hozni őket, mint az farokcsóváló társaikat, legtöbbször maradt bennük egy bizonyos mértékű önállóság és szabadságvágy, de az ember oldalán és társaságában is megállták a helyüket.

Később sajnálatos módon a keresztény egyház egyéb ballépésein túl, mikor a boszorkányüldözés és keresztény hadjáratok "békés" meggyőzési mechanizmusa élte aranykorát, a középkor 13. századától kezdve a sátán cinkosát látta bennük. Egyre nagyobb lett a velük szembeni ellenszenv, megkezdődött irtásuk, majd VIII. Ince pápa kikiáltotta pogány mivoltukat (1484), minek köszönhetően az elkövetkezendő évszázadokban tömegesen pusztították őket, de mindenki meglepetésére ez magával hozott egy rendkívül negatív következményt: az egerek és patkányok hihetetlen mértékű elszaporodását, és a pestist.

Habár állományuk emiatt megcsappant, a 20. századra az előbbi elméletek halványulása és elévülésének hála ismét visszatért népszerűségük, amely addigra az egyik leggyakoribb háziállattá tette őket.

Mi a helyzet ma?

Innen jutunk el napjainkig, ahol a már korábban szintén kifejtett civilizáltabb és városiasodott életformánk következtében egy újabb problémával kell szembenézniük. A magára hagyott és gazda nélküli egyedek sok esetben kolóniákba verődve újabb és újabb szaporulatokat létrehozva élet-halál körforgásban, sokszor csak pár évet leélve elvadult már-már vadmacskai életet élnek, amellyel nem csak saját rövid életükre van hatással, de önkénytelenül biztosítanak melegágyat a különböző betegségek terjedésének.
Erre persze felhozható a sok egyéb hasonló szituációban felhasznált érvelés, miszerint évezredek óta így élnek ezek az állatok, azonban ezt már jelenlegi élethelyzetünkben nem lehet ilyen formában figyelembe venni. A fejlettség, a folyamatos előrehaladás és az életminőség növelésének világában nem fordíthatunk hátat a problémának, sem az állatok kedvezőtlen körülményei szempontjából, sem pedig az ebből származó negatív következmények miatt, mint például az előbb említett betegségek, amelyek könnyen eljuthatnak gazdás állatokhoz amennyiben azok kinti, vagy kinti-benti tartásban élnek.

Ezen kérdésre most nem térnék ki bővebben, sok érv szól ellene és mellette is, az állatok biztonsága szempontjából mindenképp a benti tartás az előnyös, de sok vélemény szerint a macskák sokkal szabadabb és vadabb lények annál, hogy egész életüket bezárva töltsék el.

A kutyák esetében egy kicsit más a helyzet, a személyiségbeli és önellátási képességekben mutatkozó különbségek miatt sokkal kevésbé elfogadott manapság a kóbor példányok létjogosultsága, a gyepmesteri telepek és állatmenhelyek nagy részén is inkább velük találkozhatunk. Azonban ennek a ténye nem azt mutatja, hogy bármelyik háziállatnál kevésbé fontosabb lenne az ivartalanítás kérdése, mindkettőjüknél ugyanannyira mérvadó lépés annak érdekében, hogy a gazda nélküli, és megfelelő emberi gondoskodás nélküli állományt a lehető legkisebb mértékre csökkenthessük ezzel elindulva egy sokkalta civilizáltabb és fejlettebb irányzat felé.

Miért fontos az ivartalanítás?

1. Szaporulat, és meglévő állatmennyiség csökkentése.
Magyarországon kifejezetten rossz az állatvédelem helyzete, és sajnos sokszor az állatok tartási körülményei körül is hatalmas gondok uralkodnak. Rengeteg kutya és macska születik, a tenyésztés és szaporítás már semmilyen mértékben nincs ellenőrzés alatt, 2016-ban az állam kivonta magát ennek "indokolatlan terhelése" alól, ami az eddigi fejetlen rendszert csak tovább súlyosbította. Virágzik a szaporítók munkássága, amiről szintén a cikk elején említett Miért ne vegyél a Jófogáson kutyát bejegyzésben hosszabban kifejtettem, és ami roppantul megnehezíti azt, hogy a már megszületett állományból kerülhessenek gazdához állatok. A fajtatiszta kutyák iránti elfogultság csak tovább emeli a nehézségeket, hiába vannak fajtamentő egyesületek, sokan mégis inkább szaporítóktól vásárolnak.
Az állatmentő szervezeteknél éppen ezért első számú szabály, hogy kizárólag ivartalanított állatot adnak örökbe, vagy a gazdának van ivartalanítási kötelezettsége, ha szeretne örökbe fogadni. Ennek logikáját roppant egyszerű megérteni, hiszen ivartalanított állatok esetében lehetetlen a további felesleges szaporulat.
Ugyanez áll fent a bárhonnan érkező, befogadott példányok esetében is, még ha nagyon vigyázunk rájuk akkor is bármikor bekövetkezhet baleset. Nyitva maradhat a kertkapu, vagy egy óvatlan pillanatban egy ajtó, aminek szerencsétlen következményeként, egy szintén ivaros állattal való találkozás rögtön 4-8 feleslegesen létrejött életet eredményezhet, akikről legtöbb esetben nem gondoskodik a gazda megfelelően, vagy ha mégis, a már megszületett hatalmas mennyiségű társától veszi el a lehetőséget, hogy otthonra találjon.
Szimpla kereslet-kínálat kérdés, jelenleg olyan nagy mértékű a kínálat, hogy nincsen szükség többre, sokkal kevesebb a kereslet, és a rossz szabályozási rendszernek köszönhetően egyáltalán nem kielégítőek ennek a mennyiségnek a kezelési módjai.

A következő elhíresült ábra egy kicsit drasztikusan és hozzávetőlegesen, de jól szemlélteti a probléma nagyvonalúságát macskáknál, ha almonként 4 megszületett állattal számolunk és belekalkulálunk halálozást is.

ivartalanitas_abra.jpg

2. Betegségek terjedésének megállítása
Bár ez leginkább a macskáknál okoz nagyobb problémákat, de éppen ezért esetükben kifejezetten fontos kérdés, ami nagy részt vesz ki halálozási okaik között. A FelV, FIV és FIP, melyből az egyiket nevezik macska-AIDS-nek is, vérrel, és nyállal terjednek, és természetesen az anya is átadja betegségét a születendő alomnak.
Egyik betegség sem fájdalommentes, sokszor hetek kínlódása és haláltusája előzi meg a kimúlást, van amely gyógyíthatatlan, és felfedezése után már csak pár napja van hátra az állatnak.
Ha más, tőlünk független egyedek szenvedése nem elég indok, még az sem kizárt, hogy saját állatainkhoz eljutnak ezek a szörnyűségek, ha figyelmetlenek vagyunk, vagy szabad kijárást biztosítunk számukra. A betegségek nem csak nemi közösülés, hanem verekedések, karmolások útján is terjednek, de az ivartalan példányoknál erre is sokkal kisebb a valószínűség, mivel csökkenti az irányába mutató ösztönök erősségét.
Ezen kérdés leginkább az állatvédők és az állatvédelemben résztvevők között okoz hatalmas nehézségeket. Egy kolónia felszámolása és tagjainak gazdához juttatása tetemes összegű állatorvosi számlákat hagy maga után, hiszen a különböző szűrővizsgálatok árai igen magasak. Viszont ahhoz, hogy a bármely állatot örökbe fogadjanak, elvárt, hogy egészséges legyen, főleg ha más háziállat mellé kerül, amit a civilként és általában egyéb más munka mellett hobbiként végzett állatmentők pénztárcája egyszerűen nem bír el.
A helyzet reménytelenségének köszönhetően sokan fejezik be idő előtt törekvéseiket, hiszen javuló tendenciák helyett csak ellenállásba és értetlenségbe ütköznek, ami felteszi a jogos kérdést, hogy így el mennyit érnek? Nem csak megnehezíti hanem ellehetetleníti bármilyen megmozdulásukat ha lakossági szinten az egyetemes hozzáállásban nem változik semmi huzamosabb időn belül.
Ha pedig érzelmi oldalról közelítjük meg a kérdést, szintén nem tartozik a legfelemelőbb élmények közé, mikor a csupán pár hónapos, és hetek óta gondozott mentett cicát végül ahelyett, hogy a jelentkező gazdihoz lehetne szállítani, egy hirtelen kiderült és visszafordíthatatlan betegségből adódóan végül az állatorvoshoz kell vinni végleges altatásra.

3. Saját állataink betegségeinek kiküszöbölése
Ha csak magával a tüzeléssel járó megterhelést nézzük, amely az állat szervezetét éri minden alkalommal, az sem elhanyagolható, de annak következtében gyakran alakulhat ki álvemhesség is, az összes velejáró kellemetlen tünetével (nyugtalan viselkedés, vackolás, emlőduzzanat, gyulladás, váladék, hányás, étvágytalanság, levertség).
Ivaros nőstényeknél kialakulhatnak emlődaganatok, a petefészek és méh daganatos megbetegedése illetve a rendkívül veszélyes gennyes méhgyulladás. Kanoknál a prosztata-, végbél-, és heredaganat kialakulását tudjuk megelőzni 

Mind a hím mind a nőstény állatoknál a párzási időszakban az ösztönök által kiváltott viselkedési rendellenességek megszűnhetnek, mint a szűkölés, a szökési kényszer vagy a más állatok irányába mutatott agresszió. Ez utóbbi sok esetben hosszútávon is kiiktatható, főleg ha még a viselkedési norma berögzülése előtt, fiatal korban történik az ivartalanítás.

Szerencsére rengeteg iromány található, ami bővebben kifejti ezen betegségeket és érveket, ezek közül párat a cikk végén említek.

4. Nem muszáj az állatoknak szülni
Rengeteg tévhit terjeng arról, hogy miért kell az állatnak minimum egy tüzelés, minimum egy szülés, és még ennyi weboldal, orvosi oldalak szólnak arról, hogy ezek már régóta bizonyítottan helytelen állítások.
Ennek kifejtésébe így nem merülnék el mélyebben, csak felsorolásként szerepeljenek egyes tévhitek és cáfolatuk.
- A szukáknak egyszer elleni kell: orvosi statisztikákkal bizonyítottan nem igaz
- A szukáknak egyszer tüzelniük kell: szintén többször bebizonyosodott az ellenkezője.
- Megváltoztatja a kutya személyiségét: nincsen rá hatással, sőt a korai ivartalanítással egyes rossz berögzülések ki is küszöbölhetőek (pl agresszív viselkedés, macskáknál jelölés)
- Elhízik az állat: kis mértékben csökken az energiaigényük, de megfelelő táplálással ez elkerülhető, ami a gazdán múlik.
- Magas műtéti ár: számtalan orvosi rendelő hirdet ivartalanítási akciót, egyre kedvezőbbek az árak, és összehasonlítva egy esetlegesen kialakuló betegség kezelésével még mindig jóval olcsóbb mint annak a költségei.
- Meg kell tapasztalnia az anyaságot: itt szimplán az emberi viselkedést és érzelmeket vetítjük ki állatainkra, akik valójában ösztönlények és nem úgy élik át a gyermekáldás gondolatát mint mi.
- Nem az én egy állatom számít: az élet kiszámíthatatlanságának köszönhetően már ez is érvényét veszti. Bármikor bekövetkezhet egy olyan élethelyzet, ahol magára marad állatunk, és ha nem rendelkezünk olyan családi háttérrel aki hozzánk hasonlóan gondoskodna róla, könnyen találhatja magát az utcán vagy gyepmesteri telepen. Fajtatiszta kutyáknál gyakori még a lopás is, hiszen szaporításukat sokan használják megélhetésnek, aminek veszélyét azonban rövidre zárhatunk az ivartalanítással.

herd_of_cats.jpg

Ezen kívül még több más elem is behozható mellette, egyesek mindenképp szeretnék kutyájuk génjeit tovább örökíteni, és őt viszont látni benne, egyesek biztosak benne, hogy az összes kölyöknek megfelelő helyet tudnak találni, de az előbbinél az anya vagy apaállat tulajdonságai egyáltalán nem jelentenek garanciát a születendők kilétére, az utóbbinál pedig szintén bármilyen életesemény létrejöhet annál az akár 4-9 családnál ahova kerülnek, ami tovább viszi káros irányokba a szaporodás mértékét. Illetve ismét felhozható az az érv, hogy ezzel az állatmenhelyeken sínylődő egyedektől veszik el a lehetőséget az új otthon megtalálásában.

Mivel minden éremnek két oldala van nem kívánom eltusolni azon tényezőket sem amelyek az ivartalanítás ellen szólnak és van igazságalapjuk. Ide sorolhatóak az esetleges hormonzavarok (+pajzsmirigy betegség), az altatással járó veszélyt, és a bizonyos fajtáknál ritkán kialakulható különleges betegségeket (csípőizületi diszplázia, limfoszarkóma, csontnövekedési zavar). Azonban megfelelő orvosi véleménnyel és vizsgálatokkal ezen betegségek kockázata kiszűrhető, és felülvizsgálatokkal odafigyeléssel csökkenthető bekövetkezésük valószínűsége.
Maga az ivartalanítás hazánkban már teljesen bevett rutinműtét, pontosan annyi veszélyt hordoz magával mint bármely műtéti beavatkozás.

Végezetül fontosnak érzek még egy témakört körbejárni a kérdéssel kapcsolatosan, ami ha ilyen körökben mozgunk gyakran jöhet szembe velünk különböző közösségi oldalakon, fórumokon.

Vegán lépés ivartalanítani állatainkat?

Leginkább Facebook csoportokban, vegán közösségekben fellelhető ez a kérdés, amiről akár külön tanulmányt is lehetne írni, és ami sok más témához hasonlóan igen csak ketté bontja a véleményezők táborát.
A vegán életszemlélet és életmód nagyon rövidre fogva elsősorban az állatok szenvedésének minimalizálására és leredukálására hegyeződik ki, törekvésének lényege a kizsákmányolásuk megszüntetése.

Jogosnak mondhatóak azok az érvek, amelyek szerint egy kutyát, macskát, nyulat, stb. megfosztunk a szaporodástól való jogától, hiszen besorolható ez is az ember által kialakított és igaznak vélt értékrendszer keretei közé, ahol felsőbbrendű fajként definiálva magát más élőlények sorsa felett dönt önkényesen. Mondhatjuk, hogy minden állatnak meg kell hagyni a lehetőséget, hogy saját életét élje azokkal az ösztönökkel és indíttatásokkal, amik tulajdonságaiba vannak kódolva, ezzel meghagyva nekik a szabad választás jogát. Rengeteg ilyen és ehhez hasonló véleményt lehet olvasni a különböző csoportokban, néhol hézagosan, néhol elfogadhatóan alátámasztva.

Minden megmozdulás és eszmei csoportnál egy bizonyos mérték után feljönnek azok a kérdések amik erős döntéshelyzet elé állítanak, amelyek nem fekete-fehérek, és lehetetlen őket megközelíteni csak egy bizonyos oldalról. Bizonyos mértékben maga az állattartás sem minősíthető "vegán lépésnek", hiszen ha beleillesztjük ezt az eszmerendszerbe, egyes megszólalók szerint akadályozzuk az állatot a szabad életének egyéni kialakításában, emberi mivoltunk ismét rájuk kényszeríti azokat a normákat ahogyan szerinte egy háziállatnak élnie kell.

Ez az érvelés azonban már abban a pillanatban falakba ütközik, amikor tudatosítjuk magunkban a HÁZIállat fogalmát, amikor szembesülünk azzal a ténnyel, hogy már évezredekkel ezelőtt meghoztunk egy olyan lépést aminek következményei elől nem lehet egyik pillanatról a másikra kilépni, és a liberális eszméket ráilleszteni, mert az azonnal káoszhoz vezetne. A háziasított állatfajok életszükségleteik szintjén igénylik az emberi gondoskodást  és beavatkozást, mivel általunk kerültek ebbe a helyzetbe, létezésük az emberi ténykedésnek köszönhető. Ebből kilépni hatalmas felelőtlenség és olyan szituációkat teremtene, amiket végképp nem lehetne megfelelően kezelni, úgy, hogy az beleférjen az eszmerendszer keretei közé.

Ha csak a magyarországi viszonylatot nézzük ahol több millió kóbor állat tengeti az életét, a lehető legrosszabb megmozdulásnak bizonyulna úgy határozni, hogy hagyjuk meg szabadságukat és döntési lehetőségüket, hiszen az felmérhetetlen mennyiségű szenvedéssel és nélkülözéssel járna, ami szintén ütközik a vegán alapelvekkel.
Ugyanezen érvelési vonalon maradva jelenthető ki az ivartalanítás fontossága, hiszen a helyzetet és körülményeket felmérve, sokkal nagyobb a pozitív hozadéka a szenvedés csökkenésének területén, mivel ha megakadályozzuk az új egyedek születését a jelenlegi túltelítődött, és gazdátlan állomány szintjén, egyre nagyobb a lehetősége annak, hogy lassan de közeledjünk ahhoz a célhoz, hogy semmilyen élőlénynek ne kelljen nélkülözéssel és fájdalomban élnie az ember miatt.

Sajnos sok a különbözőség az állatvédelem és vegán csoportok között, és ameddig a két - egyébként tisztelendő, és mindenképp jó értéket képviselő - oldal nem közelít egymás felé, és nem hajlandóak betekinteni a másik életébe, álláspontjaikba, addig soha nem fogjuk megtapasztalni azt, hogy emberi összefogással milyen eredményeket lehetne elérni az állatok jobb életkörülményeinek megteremtéséért járt nehéz és akadályokkal teli útján.

 

Linkek, cikkek, érdekességek, forrás:
- Macskák genetikai eredetéről bővebben: https://criticalbiomass.blog.hu/2017/07/24/macskadomesztikacio
- Miért gyűlölték a macskákat a középkorban?: https://mult-kor.hu/miert-gyuloltek-a-macskakat-a-kozepkorban-20160204 illetve https://mult-kor.hu/miert-buzditott-az-egyhaz-a-macskak-irtasara-a-kzepkorban-20190403?pIdx=1
- Macskabetegségek: https://www.haziallat.hu/macska/betegseg-gyogyitas/macska-betegsegek-felv-fiv-fip/2134/
- Az ivartalanítás fontossága: https://kutyabarat.hu/hasznos_tanacsok/75352/az_ivartalanitas_fontossaga/
- Ivartalanítás pro és kontra: https://okosgazdi.hu/magazin/kutyak-ivartalanitasa-pro-es-kontra-tenyek-es-tevhitek

A bejegyzés trackback címe:

https://hownottobe.blog.hu/api/trackback/id/tr814991916

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnight coder 2020.01.26. 11:04:35

Egy dolgot nem láttam itt: a macska ragadozó. Méghozzá iszonyú hatékony ragadozó, valóságos gyilkológép. Erre fejlesztette ki az evolúció, és ezt nagyon jól csinálja. Ergo egy-egy vadon élő macska sok-sok madarat és kisemlőst öl meg - mondjuk ez utóbbi miatt tartotta maga mellett az ember.

midnight coder 2020.01.26. 11:04:47

"Ez az érvelés azonban már abban a pillanatban falakba ütközik, amikor tudatosítjuk magunkban a HÁZIállat fogalmát"

A macska rohadtul nem háziállat, max. melletted él. Amúgy a kutya sem, kivéve azok a genetikai selejtek amik valóban nem maradnának életben önállóan. De Pl. egy német juhásznak nemigen lenne gond vadon élni az erdőben. Aztán azon is el lehet filózni, hogy melyik macska boldogabb: az, aki egy faluban lakik félvadon, vagy az amelyik egy panelban éli le négy fal közt az életét a gizdával.

Zoggy 2020.01.26. 12:17:03

@midnight coder: A napjainkban velünk élő macska tudományos megnevezése házi macska. Van egy kis igazság abban amit mondasz, valóban ragadozó és ez valóban nem került említésre, de az elődeit fejlesztette az evolúció, a jelenlegi fajtáját az ember háziasította. Az is igaz, hogy egyes példányai fent tudják tartani magukat vadászattal, de a környezeti tényezők ezt nem minden esetben teszik lehetővé.
Persze pl egy szántóföldön egereket vadászva tényleg egész kellemes életet élhetnének le, de az egyre növekvő városokban, és azokban a falvakban is ahol az emberek a hátuk közepére se kívánják a szabad, vad és önfenntartó, a kertjüket esetenként teleürítő egyre növekvő macska populációkat, a teljesen bevett módon vízbe fojtják, falhoz vágják, élve elássák őket.
Azon, hogy ki boldogabb, lehetne napokig érveket és ellenérveket felsorakoztatni, de én személy szerint úgy érzem, hogy a traktor által kialapított, vagy egy valakinek útban levő mérgezés által meghalt, napokig haláltusát vívódó, de az addigi 4 évét boldog szabadságban leélt macska inkább kívánná magát a panelba. És az a szomorú, hogy ez nem egy kirívó eset, az állatvédelemben nap mint nap találkozni hasonlóakkal.
A hangsúly itt azon van, hogy túl sokan vannak, és az előbb felsorolt kegyetlen ritkítási módszer ellen egy sokkal humánusabb megoldás az ivartalanítás.

A kutyák vad elboldogulásába inkább nem mennék bele, éppen elég csak a román helyzetet felemlegetni, hogy ott mekkora gondokat okoz/okozott a szabadságuk, és hány állatot öltek le nap mint nap, akik már veszélyt jelentettek az emberekre is.