Amikor reggelente a szekrény előtt állunk, és keserves évődések közepette próbáljuk eldönteni, hogy milyen textíliákkal borítsuk be aznap testünket, gyakran átkozzuk magunkat amiért annyira silány mértékű ruhatárral rendelkezünk, amiért nem passzolnak egymáshoz az elemek, és egyébként is mindenünk…

Bizonyára senki számára nem ismeretlen az a gyomorba markoló érzés, mikor a középiskola bármely szakaszán, egy töridolgozatra magolásos éjszaka utáni reggelen a kedvenc testnevelés tanárunk beközli a várható legjobb hírt: ma futjuk a híres neves coopert. Abban az életszakaszban egyébként sem várható…

Tapasztalataim szerint bármely alkalommal, amikor felmerül a vegán életvitel ténye, ugyanazon, vagy legalábbis egymáshoz roppantul hasonló kérdések tömege záporozik a kijelentő irányába, amelyek nagy része helytelen információkból, illetve leginkább az emberi értetlenség és az együttérzés…

Sok mindenki számára nem adatott meg természetesen az a képesség, hogy uralkodni tudjon érzelmei és vérmérséklete felett, és sokunkban munkálkodnak erős hajlamok a nyugtalanságra, feszültségre, idegességre, vagy akár a napi szinten fennálló folyamatos szorongásra.Többféle oka lehet ezen…

Mint ahogy az a való életben velem is történt, itt is az állatkísérletek megismertetésével kezdeném a kegyetlenség mentes életforma bemutatását. Szinte tisztán emlékszem arra a pillanatra (ami nagy szó..) amikor először találkoztam a fennálló helyzetet leíró cikkekkel, videókkal, és tudatosult…

A címben szereplő kérdést, naponta felteszem magamnak, minden létező formájában, az élet minden területére kivetítve. Körülbelül egy évvel ezelőtt elindítottam egy blogot, hogy ezeket a gondolatokat szabadjára engedjem, de olyan szinteken elharapóztak a különböző agybetegségeim, és defektjeim, hogy…